22/10/2026
Miért olyan k***a nehéz a JÓT választani? Még akkor is, amikor pontosan tudod, mi lenne jó neked?
Tudod, hogy az az ember újra fájni fog, mégis húz felé valami.
Tudod, hogy pihenned kellene, mégis tovább hajtod magad.
Tudod, hogy a szorongásodból nem kellene döntened.
De abban a pillanatban a vergődés és az enyhülés utáni vágy sokkal hangosabb, mint minden, amit valaha tanultál önismeretről.
Mert sokszor ahhoz húzunk, ami jó nekünk.
Inkább affelé gravitálunk, ami ismerős.
Amihez a testünk alkalmazkodott.
Amit ezerszer begyakoroltunk, még akkor is, ha árt, bánt, fáj.
Akkor is, ha pontosan tudjuk, hová vezet, és egyáltalán nem akarunk odamenni.
Idén nyáron több fesztiválon jártam.
Rengeteg csodálatos élmény mellett ismétlődött az a tapasztalat, hogy újra és újra kibillentett a saját tengelyemből.
Pörgés. Folyamatos ingerek. Kevés alvás. Összevissza evés. Alkohol és egyéb tudatmódosítók a térben.
A testem elfáradt.
A lelkem felkavarodott.
Minél jobban követtem a sziporkázó fényeket, annál jobban távolodtam magamtól.
Aztán elmentem egyedül az Ancient Future Gatheringre.
Keveset, de jót ettem. Zéró alkohol. Sok víz és kakaó.
Naponta órákon át táncoltam.
Éjszaka szaunáztam, majd meztelenül belemerültem a hideg tóba a telihold fényénél.
Eksztatikus élmények. Katartikus táncok.
Puha fű a talpam alatt. Bárányszőr és kasmír érintése a bőrömön. Tágra nyílt szemek, karok, szívek, érzékek.
Csupán két nap volt.
Mégis úgy jöttem el, mintha új lenyomatot kapott volna a testem arról, milyen JÓL élni.
A szemem csillogott. A bőröm kisimult. A testem egyszerre vibrált az élettől és volt mélyen nyugodt.
És minden sejtemből óriási IGEN kiáltott.
Így akarok élni.
A testem itt otthon van.
A lelkem pedig végre otthon érezte magát testemben.
Azóta valami egészen más jelent a „jó választás”.
Énekelni. Táncolni. Meditálni. Gyönyört választani. Jól táplálni a testemet. Tágra nyitni az érzékeimet.
ÉS végre nem azért, mert megmondták mások, hogy ezt így kell.
Nem azért, mert megint van valami, amiben fejlődhetek, jól teljesíthetek.
Hanem mert VÁGYOM rá.
A testem már tudja, milyen érzés hazatérni.
Mégis folyton eljön az a pont, amikor ez a pofon egyszerű dolog ismét k***a nehézzé változik.
Amikor az élet egyszerre megnyomja az összes pánikgombomat.
Pénz.
Bizonytalanság.
Kapcsolati hullámzások.
Lerohadt bojler és hideg lakás.
Amikor megszólal az agyamban az összes sziréna:
MEGOLDANI. KONTROLLÁLNI. CSELEKEDNI. MOST.
Na, ilyenkor nehéz emlékezni arra, amit már tudsz.
Ilyenkor nehéz előbb visszatérni a testedbe.
A légzésedhez.
A talpadhoz.
A saját tengelyedhez.
És csak utána eldönteni, mit teszel.
Pedig számomra ez lett az egyik legfontosabb királynői szupererő:
Visszatérni önmagamhoz, mielőtt cselekszem.
Fel kellett ismernem, hogy a szabadság nem csak az, hogy azt csinálhatok, amit akarok.
Hanem az is, hogy nem kell automatikusan azt csinálnom, amerre a sebeim, félelmeim, pillanatnyi impulzusaim és régi beidegződéseim rángatnak.
Ezért nem elég az önismeret.
Nem elég tudnod, mi a mintád.
Nem elég értened, honnan jött.
Nem elég pontosan tudnod, mit *kellene* csinálnod helyette.
Amikor megszólal benned az összes sziréna, nem újabb információra van szükséged.
Hanem hozzáférésre van szükséged ahhoz a nőhöz, aki másképp tud választani.
Pontosan ezért indul október 26-án a Queenkubátor Mesterprogram.
Hogy ne csak fejben tudd, mi lenne neked a jó.
Hanem egyre inkább képessé válsz VÁLASZTANI is azt. Még akkor is, amikor nehéz.
Ha magadra ismertél, várlak a Queenkubátorban.
Hamarosan bezárjuk a kapukat, úgyhogy ne hezitálj.
Hagyj egy 👑-t kommentben, ha kéred a részleteket, vagy írj rám DM-ben, és beszéljük át Zoomon, hogy való-e ez most neked.