11/06/2025
85 km 3200m szint - Megcsináltam!
Izgalmas volt az erdőben sötétben futni, felfelé jó erőben lefelé giga óvatosan haladtam. El is ment mellettem mindenki, de nem bántam, úgy voltam vele én ma a biztosra megyek. Még így is kb 12 km-nél alám fordult a rossz bokám, hirtelen megijedtem, hogy akkor ennyi volt, de szerencsére hamarosan alábbhagyott majd elmúlt a fájdalom. Mehetem tovább. Jó hangulatban szépen haladtam, a frissítésem végig szuperül működött, csúsztak a gélek és a folyadék is.
A Visegrádra érve viszont már elképesztően fájtak a nagylábujjaim. Sajnos ilyen távhoz kicsi a cipőm. A combjaim is teljesen kikészültek a sok visszafogott lejtőtől, így a Skanzen előtti 15 km elképesztően lassan telt. A lefeléken elképesztően lassan botorkáltam. Nem gondoltam, hogy a felfeléket fogom várni majd a táv végénél. A Skanzennél aztán a betonon megörültem, hogy újra tudok haladni és a bokámra sem kellett többet vigyázni. Így az utolsó 6 km elröpült.
Köszönöm .erdelyi.tri az éjszakai és délelőtti supportot, a tökéletes frissítési tervet (nagyon féltem, hogy éjszaka milyen lesz a gyomrom ezért mint a kisangyal betartottam mindent). Köszönöm a szurkolást mindenkinek, a futótársak támogatását, a crew elképesztő kedvességét. Mondtam nekik Pap-réten, hogy nagyon vártam őket, erre a válasz: Mi is téged! 🙂 Köszönöm Ultra Trail Hungary.
Összességében hihetetlenül boldog vagyok, hogy lefutottam, szuper érzés, hogy erre is képes a testem és az agyam és sokkal több a jó élmény, hamarosan pedig csak az marad. Bár még nem akarok futócipőt látni. 😀 De hamarosan itt is jelentkezem hírekkel 🫣
85 km, 3200m elevation gain – I did it!
It was thrilling to run in the forest at night. I climbed uphill with good strength and descended with extreme caution. Everyone passed me, but I didn’t mind—I was determined to play it safe. Even so, around 12 km in, I twisted my weak ankle. For a moment, I was terrified it was game over, but luckily, the pain subsided soon after, and I could keep going.
Continuation in the comment