10/01/2026
TAI CHI,
avagy néhány gondolat a kezdés előtt
Január.
Nagyon sok szempontból a kezdetek hónapja.
Újra kezdődik az iskola, kezdődnek a munkásabb hónapok a nyaralások és utazások tervezése, és sokaknak kezdődnek a különórák, tanfolyamok is. Talán az évvégi elhatározások, talán az élethelyzet, talán csak egy impulzus, de ilyenkor sokan kezdenek bele valami újba. Ilyen „új” a Tai Chi is.
Egyre jobban és többet jelen van a választható programok között.
Amikor taichi – ra gondolunk, legtöbbször a lassított mozgássorokra asszociálunk, és igen, ez így is van. De csak részben.
Amit látunk az „a jéghegy csúcsa” – hogy közelítsünk egy sokat használt fogalommal.
Most itt nem arra gondolok, hogy mi minden része van ennek a művészetnek – igen, művészet egy szinten túl és hozzáállással – hanem mindarra, ami ezek mögött van.
És igen, ami mögötte van, az benne a vonzás, a mágnes, az öröm, a szeretet, a jóérzés.
A taichi több mint koreográfia, utánozható mozgássor, amit együtt gyakorolhatunk.
A tai chi valami olyannak a laza, folyton változó kompozíciója, ami kicsit megfoghatatlan – mint maga az élet – ami egyszere csak új dimenziókat nyit meg és új dimenziókba helyez.
Alapelvek, módszerek, életszemlélet, leginkább a tiszta taoista megközelítés gyakorlatai, vagy ha ettől is elvonatkoztatok, valami esszenciális a létezésről.
Megragad, gyengéden vezet olyan úton, ami hamar elvarázsolhat. Ha hagyod. És nem is varázslat, csak a valóság más nézőpontból, a létezésbe lépés különlegesen bizsergető módszere.
Ráérzés arra, hogy élsz.
Mikor belekezdünk, amikor elindulunk egy taichi foglakozásra néhány dolog fontos lesz, ami később természetessé válik. Annál is inkább, mert valódi természetünk.
Hagyjuk. Hagyjuk, hogy működjön. Engedjük. Engedjük el az elvárásainkat, feltételeinket, ítéleteinket.
Hogyan kellen csinálnom, jó vagyok – e benne vagy rossz, lemaradtam -e, meg tudom – e tanulni....... ?
Olyan ez, mint egy utazás, amelynek nem ismerjük minden részletét és a célját sem.
Ezzel néha nehéz megbarátkozni, de később már nem is tudnánk másképp.
Az utazás a fontos, nem az út – halljuk sokszor. Az utazás maga teremti az utat – ez pedig a paradoxon ebben.
Te is így teremted a saját utadat.
A taichi olyan utazásra invitál, ahol nem a mozdulatsorok megtanulása, koreográfiák, értelmezés és használata lesz az ajándéka, hanem a NYUGALOM, A BÉKE, A KÖZÉPPONT MEGTALÁLÁSA.
Erre pedig mindenki képes – hangsúlyozom, mindenki - mert ezeket nem csak keressük, hanem ez igazi lényegünk.
Ez az, ami miatt a néhány száz gyakorlóval induló furcsa valami Kínából száz év alatt „meghódította a világot” és ma már százmilliók gyakorolják a föld nevű bolygón, miközben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.
A taichi is „az örök kezdők szelleme”. Állj hozzá nyitottan, lazán, játékosan, könnyedén.
Mint ahogy egy csillogó szemű kisgyerek csodálkozik rá a világra.
A többi menni fog magától!
Vadas Mihály
