17/06/2026
Ki vagyok én, és miért foglalkozom masszázzsal?
Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egyszer masszőrként fogok dolgozni, valószínűleg meglepődtem volna. Úgy érzem, hogy vannak utak, amelyek csendesen hívogatnak bennünket egész életünkben, és előbb-utóbb utolérnek. Amikor visszanézek az életemre, azt látom, hogy valahol már gyerekkoromban elkezdődött ez az út.
A nagyszüleimnél találtam egy könyvet, aminek az volt a címe: "Reflexológia". Emlékszem, milyen kíváncsian lapozgattam. Kirajzoltam magamnak a talpak és a kezek térképeit egy füzetbe, jegyzeteltem, tanultam a pontokat. Nem tudtam megmagyarázni, miért, de teljesen lenyűgözött az emberi test világa.
Az érdeklődésem akkoriban nem talált sok támogatásra. Gyakran azt hallottam, hogy ez nem nekem való, nem gyereknek való. Így az élet más irányba vitt.
Teológiát és tanárképzést végeztem, majd tanárként dolgoztam. Az egyetemi évek alatt sokat tanultam az emberi lélekről, az ember belső világáról, a kérdésekről és küzdelmekről, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak.
Később azonban az élet megtanított valamire.
Arra, hogy a lelki egészség önmagában nem elég. Ahogyan a testi egészség sem elég önmagában. A test és a lélek nem külön világok. Folyamatos párbeszédben vannak egymással.
Egyik sem tud igazán jól lenni a másik nélkül. Ha a test fáradt, feszült vagy elhanyagolt, az a lélekben is nyomot hagy. És ha a lélek terhelt, az a testben is megjelenik. Egymást emelik, vagy éppen lehúzzák. Ha az egyiket elhanyagoljuk, a másik is megsínyli. Ha az egyiket támogatjuk, a másik is erőre kap.
Ekkor jutott eszembe újra az a kíváncsi kislány, aki egy reflexológiás könyv fölé hajolva órákra megfeledkezett a világról.
Nem sokat gondolkodtam.
Beiratkoztam egy masszázsképzésre. Aztán egy másikra. Majd egy harmadikra. Közben jógaoktató képzésbe kezdtem, és táplálkozási tanácsadást is tanultam. Azóta is folyamatosan képzem magam, mert minél többet tanulok az emberi testről és az emberről, annál inkább érzem, mennyi mindent lehet még felfedezni.
Ma holisztikusan tekintek az egészségre. Hiszem, hogy a jóllét nem csupán a fájdalom hiánya. Hanem egyensúly. Kapcsolat önmagunkkal. Figyelem a testünk jelzéseire. Idő arra, hogy megálljunk egy pillanatra.
Minden új tudás ugyanarra tanított: az ember több, mint a tünetei. Több, mint egy fájó hát, egy feszült nyak vagy egy nehéz élethelyzet.
Az ember egy egész.
Ma ezért próbálok holisztikusan tekinteni arra, aki hozzám érkezik. Nem csupán izmokat látok vagy fájdalompontokat. Hanem egy embert, aki talán hosszú ideje cipel valamit. Fáradtságot. Stresszt. Terheket. Kérdéseket. Történeteket.
Hiszem, hogy a gyógyulás sokszor nem hangos dolgokkal kezdődik.
Talán ezért lett a nevem is "Csendidő".
Mert néha egy óra csend, figyelem és gondoskodás többet adhat, mint gondolnánk. Mert a csend számomra nem ürességet jelent.
Hanem találkozást.
Önmagunkkal, a testünkkel, és azzal a belső hanggal, amelyet a mindennapok zajában olyan könnyű elveszíteni.
Örülök, hogy itt vagy. 💚
