14/02/2026
Szenegál:
8. Etap belépés Szenegálba, nagy részt földúton, egy nemzeti parkon vezetett át az út, a sivatagot felváltotta a szavanna, egyre több zöld növényzet jelent meg, látunk varacskos disznókat, elvileg krokodil is lett volna , de velük nem találkoztunk. A szenegáli határon kisebb ünnepséggel köszöntötték a mezőnyt, jó hangulatban telt a várakozás, újra lehetett sört is kapni. Kora este értünk St. Louisba, a lefoglalt szállásunk olyan helyen volt, ahol inkább nem szálltunk ki az autóból, mivel az Africa Eco Race is pont akkor ért ide, eléggé telítve voltak a szállodák, európai mércével nézve is elég drága szállást kaptunk a régi légiposta épületéből kialakított hotelben.
Itt a fővárosban volt egy egész pihenőnapunk, amit városnézéssel töltöttünk, egy lovaskocsival mutatták meg nekünk a várost, ó várost és halpiacot, illetve gyalog a rendes piacot néztük meg. Minden helyi próbálta különböző módokon megszerezni a pénzünket. Kettősség jellemezte a várost, az ó-városban rendezettebb, jobban elő emberekkel találkoztunk, sokan jártak iskolákba, egyenruhában. Míg pár száz méterrel távolabb egy hídon átkelve inkább a nyomort, koszt a szemetet láttuk. A halpiac olyan környék volt amit még egyszer nem szívesen látogat meg az ember.
Pihenő nap után Missira felé vettük az irányt, termeszvárak, hatalmas majomkenyérfák, dögkeselyűk szegélyezték utunkat. A táj egyre zöldebb volt, egyre szebb, lassan haladtunk kényelmesen, estére értünk a táborba.
Guinea:
Következő napon beléptünk Guineába, szörnyű utak és szörnyű közlekedés jellemezi az országot, csodaszép természettel. A helyi aszfalt utakon hatalmas kátyúk, majd elfogy az aszfalt is. A helyiek sokat motoroznak, egy motoron 4-5 ember, az autókban 8-10, és még a tetején a csomagok felett is ülnek páran. A határátkelés lassú és körülményes volt. Mivel a váltó nem romlott tovább, és az utak is sokszor terepre hasonlítottak úgy döntöttünk másnap visszatérünk a 4x4 útvonalra. A túra útvonalát mindannyian unalmasnak találtuk.
12. Etap Labe- Kinidia
Nagyon jól választottunk a tereppel, dús növényzet, földes köves utak, dombok, hegyek, egy gyönyörű folyót is megnéztünk ami egy természetes hidat vájt a kőzetből évszázadok alatt. Volt folyóátkelés kompon, aminek a szépségét az ordítozó kéregető helyiek kissé elrontottak. Itt már mindenhol szaladtak ki elénk a gyerekek és kéregettek, próbáltunk osztogatni, de a nagyobb adományokat előre megterveztük ,hogy olyan helyeken adjuk le ahol biztosan hasznát veszik. Itt a figyelmetlenség miatt, letértünk a könnyebb útról, és egy autót próbáló terepszakaszon rövidítettük az utat, persze csak kilométerben volt rövidebb, de egy pillanatra sem bántuk meg , mert ez volt a legélvezetesebb része a napnak. Késő este értünk a hivatalos táborba, a szervezés egyetlen bakiját itt követte el, hogy nem volt elég hely a kempingben, pedig már számítottunk egy jó tusolásra.
13. etap Kinidia - Bureh Beach
Az utolsó rendes napon, maradtunk a terepen, hasonló volt az előző napihoz. Átleptünk Sierra Leoneba ahol a gyerekek madzagokat húztak ki és vámot szedtek az első néhányon még jót szórakoztunk, a 10.után viszont meguntuk és nem álltunk meg, egyszerűen nem tudsz mindenkinek adni valamit. Az utunkat egy kompozás lassította itt jó két órát kellett várakozni mire sorra kerültünk. Az itinerrel ellentétben azt tapasztaltuk, hogy itt még jobban leakarnak húzni a helyiek, valószínűleg egy olyan kép él bennük, hogy mi mindannyian gazdagok vagyunk, és bármit elkérhetnek tőlünk. Hosszú szép, de fárasztó nap volt, főleg a végén a helyi közlekedés volt életveszélyes. Bureh Beachre már sötétben értünk, rendes fieszta hangulat volt. Nagyon elrontotta a kedvünket a helyiek pénzéhes hozzáállása, minden túlárazott volt, és még a pénzváltást is majdnem féláron akarták megtenni.
Reggel fürödtünk a meleg óceánban, kiosztottuk a maradék adományt, elajándékoztuk sátrat, amiért konkrétan sorban álltak, már úgy akarták vinni, hogy még ki sem pakoltam belőle. És fél 11 körül elindult a konvoj a célba, ez csak 50km volt, de átvezettek minket a városon, a piacon, lépésben haladtunk, és csak valamikor 3-4 között értünk a célba, lebeszéltük az autó konténerben hazaszállítását, és mentünk a szállodába.
Este volt még egy díjkiosztó buli, a helyiekről sajnos nem javult a véleményünk itt sem.
Mauritánia utáni országoknak meg lenne a lehetősége, csoda dolgokat kialakítani, olyan természeti adottságaik vannak kihasználatlanul, amit én nem is gondoltam. Lusták és tudatlanok sajnos, nagyon nem megy gördülékenyen bárminek a megszervezése, úgy tűnt nem is nagyon tesznek érte, hogy megváltozzanak a dolgok, pedig lehetőségek vannak. Rossz szájízzel jön el az ember, ha mindenhol csak azt érzi, hogy átakarják verni.
Összességében egy pozitív túra volt, de biztosan nem megyünk vissza mostanában, aki tervezi mindenképpen terepjáróval menjen 4x4 útvonalon, és a versenyt is tudom javasolni, jók voltak a feladatok, nekünk a sima túra útvonal inkább unalmas volt, arra biztosan nem mennék el, volt pár látnivaló, de nem annyi, hogy érdemes legyen ennyi időt rászánni. A Bamakó rallyról amiket olvastam néztem, elsősorban a szép dolgokat írják le, pedig azért annyira nem jó. Egy kaland, de nem egy kihagyhatatlan kaland, és elég hosszú is.
