Team Soling HUN-1, Airuno (2026)

24/08/2026

Zipfer Trophy 2026 – Harmadik (utolsó) nap

A szombat esti fogadás nagyon színvonalas volt. Jót ettünk, dumáltunk, röhögtünk, aztán mentünk aludni.

Az előrejelzések vasárnapra nagyon gyenge szelet mutattak, és mivel megvolt már 6 futam, így volt annak esélye, hogy vasárnap már nem is lesz semmi.

A nyugati oldalon végignyalt egy friss szél, de a tó közepén már nem volt semmi. Megint sütött a nap, nyugodt volt minden, így nagy változásra nem számítottunk. Halasztással kezdtünk, de aztán olyan finom kis frissülés alakult ki, hogy kivittek a pályára. Néha friss volt, néha teljesen meghalt, de nem bonyolították a dolgot, elindult az első rajteljárás. Északi szél volt, a tó hossztengelyében fújt. A nyugati oldalon frissebb, középen csíkos, a keleti oldalig meg nem láttunk el, de szkeptikusak voltunk, hogy ott mi lehet.

Lee rajt, persze az egyetlen gyorsabb és élesebb hajó fölött sikerült rajtolnunk, így ugyan jó volt a rajt, de okozott némi fejfájást. A vezető német egység és mi voltunk talán a leghatározottabb egység, és pár perc alatt tisztán a mezőny előtt próbáltuk megfejteni az Attersee működését. Szélfordulókat lereagálva, szuper állítással, jó hajóvezetéssel, minden kis erősödésbe beledöntögetve haladtunk felfelé, és az elsők között értünk fel a kreuz bójához. Hátszélben inkább a nyugati oldalt választottuk, de néha kellett korrigálni. Német barátunk összeszedett egy rakás bóját, a csapat egyik tagja már fürdőgatyára vetkőzött, hogy beugrik és kibogózza magukat a bójákból, amikor szerencsésen megszabadultak, de így is vesztettek jó pár tíz métert. Mondjuk olyan rohadt gyorsak, hogy nem volt kérdés, pár perc után újra benne voltak a küzdelemben. Második kreuz ismét nyugati oldal, frissüléssel átveretés a tengelyhez, aztán szélfordulókkal fel a bójáig. Ugyanaz a hátszél, viszont a befutó előtt sikerült egy hajót a bal oldalunkon, egy hajót a jobb oldalunkon megelőzni, így a második helyen futottunk be. Ennek a jobb oldali osztrák hajónak a kormányosa totál hasonlít Jack Nicholson-ra, és őt nem is a rendes nevén, hanem Jack-ek szólítunk.

Elégedettek voltunk, nem volt nagy hiba, igazából kis hiba sem, kihoztunk mindent ebből a futamból.

Hamar ráindították a második futamot, Ekkorra viszont már tapasztaltunk némi változást. Egyrészt gyengült a szél, labilisabb lett, sokkal több lett a csík és a lavór, és néha a keleti oldalon is fújt.

Sebaj, hasonlóan az előző futamhoz, most is inkább a bal oldalon mentünk fel. Sajnos Jack Nicholson és négy-öt hajó kikoppintott a keleti partig, és onnan verettek át jobbcsapáson a bójára, iszonyatos sebességgel, vagy inkább azt mondanám, hogy mi álltunk, mert semmi szél sem volt. Valahol a hetedik hely körül értünk fel, minden egyes rezdülésre reagáltunk, folyamatosan trimmeltünk, mozogtunk, lestük a vízet, és mentünk ahogy lehetett. Hátszélben volt egy szerencsétlen pár perc, nagyon kimentünk nyugatnak, és egy keleti frissülés ránk fújt három-négy hajót. Egyébként ez a szerencsétlen tak itt azt jelentette, hogy kb három percig mentünk ott, ahol nem volt szél, utána korrigáltunk és próbáltuk visszaküzdeni magunkat. Kreuz-ra még tovább gyengült a szél, és olyan bátrak voltunk, hogy elindultunk a tengelytől keletre. Persze Jack, aki reggel óta ezt az oldalt húzta, most már a másik oldalon volt, és mivel ő a helyi, és ő ismeri a tavat, megfelelően elbizonytalanított minket, hogy vajon megszívjuk-e ezt az oldalválasztást. Sokáig úgy nézett ki, hogy igen, aztán olyan szélpörgés indult be, hogy úgy éreztük magunkat mint a ringlispíl-ben (így kell ezt írni?), már nem tudtuk mi merre van, mert kb 10 másodpercenkét élesedtünk vagy ejtettünk 30-50 fokot. De sikerült a higgadtságunkat megőrizni, és még mindig nagyon jó sebességgel kerültünk egyre előrébb. Az élességünk is jó volt, de amikor 5 méterre lévő két hajó egy irányba megy ellenkező tak-on, akkor az élesség fogalma értelmezhetetlen.

Végül ötödiknek sikerült befutni, aminek nagyon örültünk.

Összességében tehát 8 futam volt, volt egy 1, 2, 3, 4, 5, 6 és 23-ik helyezésünk. Ha az első futamban nem hibázok egy butaság miatt, akkor összetettben másodikak lettünk volna, de így hetedikek lettünk. Igazából boldogok vagyunk. Egyrészt azért, mert hat futamban rohadt jól mentünk. Másrészt azért, mert lényegében nulla edzéssel, 20 év kihagyással sikerült ott lenni az elején, kivéve a második futamot, amikor nagyon elkapáltunk. Mindenki a maximumot hozta, nagyon jó volt a csapat, minden működött, sok pozitív visszajelzést kaptunk, vagyis elégedetten vitorláztunk ki.

Ugye a tőkesúlyos hajóknál a verseny végé után van még egy futam…ez talán a legöldöklőbb verseny, harc azért, hogy te kerüljél hamarabb a daru alá. Furi volt látni, hogy a helyi osztrákok sem adták át a helyet. Kb egy órát kellett várnunk, mire ránk került a sor, hajó ki, ittunk pár sört, utána egy/másfél óra pakolás. Készen álltunk az indulásra. Eredményhirdető, búcsúzkodás, zuhany és indulás. Sima út, Meret vezetett majdnem végig, kicsit Bubu is nyomta, én aludtam hátul. Egy/félkettőre Füred. Meretet hazavittük Csopakra, mi meg Bubuval indultunk hazafelé. Négykor már ágyban is voltam.

Még egyszer nagy köszönet Szuszunak, Lacikának és Meretnek a lehetőséghez, Ludwig Beurle-nek pedig ehhez a rangos, színvonalas szervezéshez.

Gyeni

22/08/2026

Zipfer Trophy 2026 – Második nap

Íme a Zipfer Trophy soling vitorlás verseny beszámolója a második napról.

Az első nap este elég korán nyugovóra tértünk, kedvenc szállásunkon maradtunk. Bubu este 9 után (ami igazából majdnem tíz óra volt…) megjelent egy buzi nagy pizzával, aztán egész éjjel horkolt a fülembe. Meret is horkolt biztosan, de ő külön szobában van. Gyeni kezdte, csak visszakapta. 😊 [Bubu]

Reggel hét után reggeli, a kedvenc reggelizőnkben, szolid menü, felhőtlen jókedv, kisebb izgatottság.

Lementünk a kikötőbe. A sok eső miatt elázott minden, és elég hideg volt – 16-18 fok. A vízpumpálás elsőre kevésbé ment jól Meretnek és Gyeninek, de végül minden vizet sikerült eltávolítani 😊

Aztán kimentünk vízre, terv szerint 11.00-kor lett volna rajt. Elég nyugdíjas a rendezőség és a mezőny is, sajnos Meret és én is elég közel vagyunk ehhez a generációhoz, de Bubu sincs már távol, csak éppen tagadja…azt hiszi ő harminc éves.

Kimentünk a vízre, volt szél, nyugati, de még nem volt erős. Tudtuk, hogy fel fog erősödni, 10-25 csomós nyugati szelet vártunk. A nyugati irány sajnos itt azt jelenti, hogy rendkívül szivatós, ami az „attersee-i” szleng szerint sem jelent túl sok jót.

Első rajtnál a luv oldal mellett döntöttünk, ami jó elgondolás volt, és a kivitelezés is sikeres. Tegnap eldöntöttük, hogy nem gondoljuk túl a taktikát, hanem ha nagyokat elleng, szélfordulóra reagálva a megfelelő ütemben küzdjük fel magunkat. Így is lett, és az első pályajelet negyedik helyen vettük. A történések tekintetében elég unalmas módon ebben a pozícióban tartottuk magunkat hátszél és a következő kreuz során is, de nekünk ez nem volt annyira unalmas. Másodpercenként fordult a szél, és nem 3 fokot, az alap itt 30 foknál kezdődik. A szél erőssége is elég nagy spektrumban változott, kb 5-10 másodpercenként. Küzdöttünk, mint malac a jégen, de megérte, mert jó sebességgel és jó élességgel tartottuk a pozíciót. A végén még sikerült ügyesen megverni egy ellenfelet, így harmadik helyen futottunk be.

A tegnapi két nem túl jó futam után ez azért már jót tett a májunknak, de nem bíztuk el magunkat. Profi volt a hozzáállás, tényleg.

A második futamot azonnal előtték, itt is luv-ban rajtoltunk, ismét jó sikerült. Ugyanaz volt a „stratégia”, hogy nincs stratégia, hanem megfelelő ütemben lapozunk felfelé, és erőből nyomunk le mindenkit. -De nem bíztuk el magunkat, tényleg… 😉 Egy kicsit a pálya jobb oldalán tartottuk magunkat, de akkora szélfordulók voltak, hogy csak ki kellett várni a megfelelő lepörgést. Itt szeretnénk megemlékezni egy legendás vitorlázóról, Tonyóról, aki a soling mezőnyben nagyon sokat tanított minket, és egyik mondása, miszerint „nincs rossz takk, csak keveset húztad”, itt néha bejön. Volt, hogy a kreuz bójától már csak egy-kétszáz méterre voltunk, nagyon rossz széliránnyal, és akkor kegyelmezett meg nekünk az Úr, és egy uszkve 50 fokos fordulóval segített minket. Szóval jók voltunk, gyorsak voltunk, és minden kb kijött, ahogy ki kellett jönnie. Ebben a futamban elég sokan szorongattuk egymást, egymás nyakán lógtunk, voltak helycserék. A végén hatodiknak futottunk be, de nagyon közel voltunk az előttünk lévőkhöz, így mi úgy értékeltük, hogy megint jót mentünk.

Harmadik futamban megint luv-ban rajtoltunk, tisztán, nagy sebességgel. Szinte minden ugyanúgy történt, mint az első két futamban, kivéve azt, hogy a szél eddig értelmezhetetlen irányokba is kilengett, illetve jöttek nagyobb lórúgások is. Semmi izgalom, semmi meglepetés, közel a tengelyhez, szélfordulókat azonnal lereagálva vitorláztunk a harmadik-ötödik helyen. Végén a negyedik helyen futottunk be.

A negyedik futamra még nagyobb erősödés volt, megint luv rajt, megint tisztán, ráadásul a közelünkben nem nagyon volt senki. Az összetett első helyezettje lekeresztezett minket, mindenki más mögöttünk, mi is korrigáltunk balcsapásra, majd a német egység fölött vissza. Felpörgött és rohadtul erősödött, Iszonyatos sebességünk volt. Gyönyörűen ment a hajó, és látszódott, hogy a mezőny nem szereti az erősebb szelet. Mi viszont igen. Anno, 20 éve mi erősszeles csapat voltunk, és az akkori érzések sorra jöttek vissza, óriási élmény volt újra átélni azt, hogy egy komoly technika alattunk hibátlanul működik, és veretünk a bója felé, második helyen. A hátszélben a vezető német kormányos elbambult, vagy csak elfáradt, és könnyedén megtakartuk, beálltunk mellé, a bójánál belsőhelyre raktuk magunkat. Végre sikerült korábban leszedni a spi-t (eddig mindig későn indítottuk el, és ezért mindig stresszes volt a levétel), és szépen vettük a lee bóját. Kicsit feljebb álltunk, a német vezető egység előttünk-alattunk, és akkor elindultak a lórúgások. Full achter, még gros leekocsival is kellett dolgozni, és brutál sebességgel verettünk majdnem a kreuz bója irányába.

Van itt egy kis érdekesség, olyan bóják vannak, amik maguktól állnak be pozícióba, olyanok, mint egy drón, csak a vízben mozognak maguktól, és gps pozícióba állnak. Rohantunk a második kreuz-ban, egy-kétszáz méterrel a bója előtt látjuk, hogy ezek a bóják mozognak. Na, teljesen kikészültünk, mert azt hittük, hogy lelőtték a futamot. Sebaj. mi megmutatjuk milyen kemény csávók vagyunk, jöhet bármilyen vihar, mi vesszük a bójákat, és megyünk tovább. Majd megjelent a zsűrihajó is, és mivel nem láttunk minden lobogót tisztán, azt hittük, hogy érvénytelenítették a futamot. Később derült ki, hogy megnyertük, mert csak pályarövidítés volt. Kb ötven métert adtunk a vezető német egységnek.

A partraszállást követően, - melyet nem Normandiában követtünk el – szárítkoztunk a napon. Egy-két napja még nem gondoltuk volna, hogy hiányozni fog a nap melege. Közben elfogyaszthattuk életünk talán legfinomabb császármorzsáját, amit frissen készítettek el nekünk.

Az este 19.00-ra meghirdetett gálavacsorán a klubházban került sor: a verseny névadó támogatójának köszönhetően igazán kitettek magukért. A szokásos színvonalon kaptunk mindenféle finomságokat. A személyzet tagjai között ezúttal is voltak magyarok, akik kitüntetett figyelemmel szolgáltak ki minket. Köszönet nekik is. A vacsorát megszakítva kint levetítették nekünk a versenyen és a parton eddig készült felvételekből összeállított klipet. A végig remegős kezű operatőrnek köszönhetően kapaszkodnunk kellett az asztal szélében, hogy ne szédüljünk.

Várjuk a holnapi napot, még két futam megrendezésére van lehetőség, amennyiben a szélviszonyok lehetővé teszik. Bízunk benne, hogy a javuló tendenciát mutató teljesítményünket tovább tudjuk folytatni.

Gyeni & Bubu & Meret

https://www.soling.com/results/ShowResults.asp?ID=1649

21/08/2026

Zipfer Trophy 2026 – Első nap

Először is, Bubu és magam nevében köszönjük a lehetőséget, hogy versenyezhetünk. 20 éve nem ültem Soling-ban, és rendkívül izgalmas projekt ez így ennyi idő után.
Megpróbálunk Szuszu stílusához igazodva részletes beszámolót adni.

Volt reggel még pár szerelnivaló, illetve még találtunk pár javítanivalót, amiket a reggeli órákban megoldottunk, majd daruzás következett. Szép napos idő, gyenge szél, mindenki a parton sörözik, várják a 12.00 órára kitűzött rajtot.
Mivel így együtt még sosem mentünk, meg ugye az a 20 év nem kevés, kimentünk 11.00 körül kicsit megszokni a hajót, és egymást.
Nem tudtunk senkivel összemérni, de úgy érzetük, hogy az állítások működnek, a hajó jó és gyors, jó vezetni, minden percről percre egyre jobb, magyarul lelkesek voltunk. Meleg volt, és egy 1-es, néha 2-es szélben edzettünk. Volt egy kis késés, de volt elegendő és stabil szél ahhoz, hogy elinduljon az első futam rajteljárás.

Zárójelben szeretnék azért valamit pontosítani. Az Attersee és a stabil szél, azok valahogy teljesen összeegyezhetetlen dolgok. Ha csak 15-20 fokot pörög a szél, és 10 perc alatt az erőssége csak a 0 és 4-es között változik, az stabil. Itt ezt annak hívják. Magunkfajta vitorlázókat ez azért eléggé megvisel mentálisan, hiszen az, ami úgy néz ki, hogy logikus, ami korábban is úgy működött, az itt nem működik.

Szóval, első rajt. Egyértelmű lee rajt volt, ennek ellenére a mezőny nagyobb része fent maradt. Sajnos az egyik legerősebb csapat fölé sikerül beállni, így ugyan nem volt rossz a rajt, de azért zavartak minket. A lee rajt miatt maradtunk a pálya bal oldalán. Nem mertünk nagyon a szélére kimenni, próbáltunk a tengelyhez közel maradni. A frissülések innen jöttek, ugyan pörgött, de kiszámítható volt. 5-6-ik helyen értünk fel az első bójához. Spi fel, kis kiabálás valakivel, majd szintén a tengelytől balra farsolva verettünk lefelé. Nagy helycserék nem voltak. Második kreuz hasonló volt. Nagyon jó volt a sebességünk és az élességünk. Nagyon jó volt vezetni a verdát, minden jól működött, előjöttek a régi érzések és beidegződések. Második hátszél hasonló, Bubu kiválóan spi-zett. Két körös a pálya, vagyis hátszél után befutó. Harcoltunk egy német egységgel, meg is leptük őket, és nagy volt a boldogság, hogy lekerültük őket, de sajnos a figyelmetlenségem miatt a lee kapun kívül verettünk a befutóra. Azonnal észrevettük, hogy hibáztunk, meg persze volt egy kis huhogás is a többiektől. Nincs mese, spi le, kreuz vissza, kapun át, spi fel, persze közben elment a mezőny, megvertünk kb 3 hajót. Ha nincs ez a hiba, akkor a 6 vagy 7 helyen futottunk volna be, amivel speciel elégedettek lettünk volna. Sebaj, nem tétmérkőzés, élvezkedni jöttünk, megvan az ejtő, majd most megmutatjuk nekik milyen kemény csávók vagyunk.
Közben kicsit frissült a szél, de picit kiszámíthatatlanabb lett, voltak nagy lavórok, többet és nagyobb mértékben pörgött. Amikor fújt, akkor felment egészen 15 csomóig, de az alja sajnos volt 2 csomó is. Ezen felül kicsit jobbra kezdett tendálni, vagyis picit elfordul. Mivel ugyanazt a pályát hagyták, így a második futam előtt láttuk, hogy a lee rajt már nem lesz jó.
Eldöntöttük, hogy luv rajt. Minden a tervek szerint alakult, odaálltunk, kivártuk a megfelelő pillanatot, és a zsűrihajó mellett jó pozícióban, jó ütemben, jó sebességgel és élességgel a legfelső hajóként elrajtoltunk. Szuperül nézett ki minden. Rohadt jó élesség és sebesség. De aztán kezdett visszafordulni a szél, így az alattunk lévők jobb pozícióba kerültek, és az első nagyobb szélfordulónál, páran le is tudtak keresztezni.
Valahol itt kezdődtek a problémák. Egyrészt kb 2 másodpercenként trimmeltünk, mindent folyamatosan kellett húzni-ereszteni, durva nagy lyukakba mentünk bele, ahol teljesen el kellett volna lazítani mindent. Mi Bubuval inkább a feszes trimmelés hívei vagyunk. Meret ugyan jelezte, hogy Szuszuval és Lacikával ők sokkal lazább állítással mennek, és ráadásul ilyen gyenge szélben úgy gyorsak is szoktak lenni, mi ragaszkodtunk a saját beidegződéseinkhez. Igazából nem is volt baj a sebességünkkel és az élességünkkel. Valahogy inkább az ütemet nem találtuk. Ennek ellenére az első pályajelet nem rossz helyen vettük, ott voltunk az élboly nyakán, vagy inkább mondjuk azt, hogy a közelben.
A hátszélben nem voltak nagy csodák, de a lavórok, leállások egyre sűrűbbé váltak. Tudtuk, hogy jön egy nagy ciklon délután, és azt is tudtuk, hogy emiatt nagyon labilis lesz minden, de ezt nem tudtuk az előnyünkre fordítani.
Első hátszél végén azt láttuk, hogy a pálya jobb oldala talán most jobb lesz. A vezető hajó is az első kreuz-ban ott ért fel, így azt gondoltuk logikusnak, hogy akkor ezt fogjuk választani. Na, itt kezdődtek a problémák. Elindultunk balcsapáson a pálya jobb oldalára. A többség ment a bal oldalon, a hegy felé. Egyre bizonytalanabb lett a szél, óriási leállások, pörgések, és ennek eredményeképpen egyre nagyobb káosz a fejünkben. Aztán a bal oldalon jött egy jelentős frissülés, és mindenki arról az oldalról meglépett. Mi pár hajóval küzdöttünk a másik oldalon, nem tudtunk időben feljutni, mikorra elért hozzánk a frissülés, már késő volt. A mezőny végefelé vettük a bóját, hátszélben sem történ semmi érdekes. Most nagy rutinosan már áthaladtunk a kapun, és jó szar helyen befutottunk.
Ez így egy elég szar napnak tűnik…de nem így van. Egyrészt élveztük a versenyzést. Másrészt, tudtuk, hogy ez egy ilyen hely, erre lehetett számítani. Jó csapat vagyunk, jól kezeljük a gépet. Jó a sebességünk és az élességünk. Akkor meg minek rinyáljunk? Holnap újra a rajtvonalhoz állunk. A mai tanulság az, hogy ez nem az a tó, ahol stratégiákat kell kitűzni. Ha lepörög, akkor fordulunk, ha visszapörög, akkor megint. Ennyi. Szépen a szélfordulókkal kell pozícióba maradni, és mivel megvan a sebességünk, csak azt a fránya ütemet kell jól eltalálnunk. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy „flow-ba kell kerülnünk”.
Szóval ez a terv holnapra.

Két futam után, valamikor 15.00 óra után, nagy meglepetésünkre nem indítottak további futamot. Simán le tudtunk volna nyomni még kettőt. Elindult a mezőny kifelé.
Tudtuk, hogy egy jelentős front érkezik, de azt is tudtuk, hogy késik.
Ingyen sörből, ami egyébként rohadt finom, ittunk három kört, meg kaptunk egy vegyestálat is, majd órákat dumcsiztunk, telefonoztunk, lustultunk a parton.
Aztán nagy nehezen elindultunk a közeli városba, hogy sétáljunk, meg együnk egy fagyit. Sikerült találni egy helyet, tök rendben volt a fagyi, de az utolsó falatokat alig tudtuk már megenni, mert megérkezett a kasza. Eszméletlen fények, fák derékszögben, rohangászó helyiek, majd leszakadt az ég. A kocsiban dekkoltunk, és Meret volt olyan kegyes hozzánk, hogy megmutatott egy-két jelentősebb zenedarabot, amikről itt nem írhatok, mert inkább felnőtt tartalom. Szóval, jókat röhögtünk, jó a hangulat. Jól fogunk aludni.

Még egyszer köszönet Szuszunak, Lacikának és Meretnek. Aki nem tudná, a Soling egy rendkívül jó gép. Olyan szinten lehet állítani, trimmelni, olyan finom darab, annyira érzékeny minden apró dologra, hogy igazán élvezetes vitorlázni ezzel a hajóval, Maga ez a darab hajó is nagyon jó, de az is üdvözlendő, hogy még mindig ekkora mezőny (25 hajó) hajtja ezeket a hajókat.

Holnap folytatjuk…szurkoljatok!

Gyeni

17/05/2026

A tegnapi napon fejeződött be a 2026-os Soling VB, 2 futammal.
Északi, gyenge-közép szélben mentünk ki a vízre a tihanyi félsziget mellé,mert az Évadnyitó
és egyéb versenyek miatt ott volt „csak” hely a futamok megrendezésére. Mondanom sem
kell, nem a legideálisabb hely…
Az előző napi óvás okozta visszaesés az összetettben mindenkinek dolgozott a fejében, így
nekem is, ami rá i nyomta a bélyegét a napra.
Az első futamban full lee rajt, egyből kifordulás, ami nem sikerült valami jól. Ezt követően
találkozás a GER-339-el, kontakt, majd kisvártatva megcsináltuk a 360-at, szóval kb. utolsó
helyről kezdtük a futamot. Nem maradt más, mint a bal oldalon felelgérkedni magunkat, ami
kb. a 20-ik helyig sikerült. A hátszélben, meg a második körben még tíz hajót letudtunk. A
harmadik kreuzban megfogtuk a GER-339-et is! Nézett úgy is ki, hogy akár 6 körül is
beérhetünk, de mi inkább elvittük a jobb oldalra a Németeket, amennyire lehetett, hogy
Farky-éknak ezzel is segítsünk. Szerintem a Németek nem vágták, hogy ez volt a döntő
futam … mindegy, az ő bajuk. Ők végül 10-nek futottak be, így bármit is mentek az utolsó
futamban, már nem előzhették meg a Farky-ékat. Mi végül 12-nek futottunk be, de igazából
már nem sok tétje volt az egésznek.
Az utolsó futamra el kezdett szakadni az eső, mindenki érzésre vitorlázott, nem szálakra.
Nem találtuk a ritmust ebben a futamban, végig csináltuk tisztességgel. Ennyi.
Végül 9-ek lettünk.
Több volt benne? Igen.
Jól vitorláztunk? Szerintem igen.
Követtünk el amatőr hibákat? Igen, de hát mi amatőrök is vagyunk.
Elégedettek vagyunk? Az eredmény miatt nem (ebben bizony benne volt egy dobogó). A
mutatott teljesítmény miatt igen.
Itt szeretném kiemelni, hogy a Kovácsi 68 évesen csinálta végig ezt a versenyt teljes
erőbedobással, 20+ csomó ide vagy oda! Ja, meg Advil Ultrákkal! ��
A Vega is nagyon odatette magát!
Így utólag azt gondolom, hogy pár verseny hiányzott ezelőtt a VB előtt a felkészülésből, főleg
az egyes szituációk gyakorlása végett.

Teljes szívből gratulálunk Litkey Farkasnak, Vezér Károlynak és Wossala Christophnak a VB címhez!

Mint mindig, most is szeretnénk megköszönni Családjainknak az egész hetes támogatást!
A Jammertal Borbirtoknak ( www.jbb.hu ) az egész verseny támogatását!
A Dr. Gesund-nak a regenerációs segítséget!
A Szindikátusnak meg a mindent!
A Balaltonfüredi Yacht Club-nak a kíváló rendezést!
Németh Enikőnek még egyszer, hogy Balatonfűzfőn otthon biztosított az edzésekhez!
És Nektek, hogy egész héten Drukkoltatok!

Szuszu

15/05/2026

Soling VB 4 nap

A mai napi 10.00-ra kiírt futam parton történő halasztással kezdődött, mivel a jövő-menő felhőkből nem tudott kialakulni tartós, versenyzésre alkalmas szél.

A kora délutáni időszakban jött el a megfelelő körülmény. Délies irányú szél volt, az első futamban gyengébb, a második futamban két körön át tartó viharos erejű volt. Mindkét futamban jól tudtunk vitorlázni: mindkettőben harmadik helyen futottunk be, melynek köszönhetően összetettben ekkor még a harmadik helyre jöttünk fel, azonban a partra érést követően lezajlott óvástárgyalás okán sajnos az első futamban történő "találkozásunk" a GER-339-es egységgel azt eredményezte, hogy a 18.3-as szabály alapján kióvott minket. Mivel az első napon már volt egy visszalépésünk, ezzel visszaestünk a 9. helyre.
Holnap megpróbálunk még az első 6-ba bekerülni.
Köszönjük, hogy ma is drukkoltatok nekünk.

Szuszu

https://www.soling.com/results/ShowResults.asp?ID=1602

14/05/2026

Ma végre jöttek a lapok!
Tudtuk, hogy gyengébb szél lesz, mint az előző napokban és az kedvezni fog nekünk. 9-kor, amikor a rendező kiment a vízre még tarajosnak imponáló hullámok voltak a partról nézve a DNy-i szélben, ezért az erős szeles orrvitorlát választottuk. Mire kiértünk, jól látszott, hogy ez nem a legjobb döntés volt. Bár néha mind a két legénységnek kellett lógnia, de már egyre ritkábban. Így szóltunk Csomesznak, hogy szóljon valakinek a parton, hogy hozza utánunk a gyengeszeles orrvitorlánkat. Köszi Kukszi, hogy kihoztad! Időnk már nem volt, hogy a rajt előtt lecseréljük, de megbeszéltük, ha kell az első hátszélben megtesszük. Így is lett.
Lee-ben rajtoltunk, majdnem elvittük a motoros kötelét, amivel kis ütemet vesztettük, de aztán szépen megvártuk az első erősödést és lepörgést, amivel a mezőny felé tudtunk állni. A többiek már hamarabb kifordultak valamivel. A kreuz második harmadában megerősödött egy kicsit jobb oldal, de végül 5-nek felértünk, nem sokkal lemaradva az elsőktől. A hátszélben 2-3 hajót sikerült utolérnünk és míg többen a jobb, mi a bal lee-bóját vettük, ami jó döntésnek bizonyult, mert a második kreuz-ban is inkább balra kellett tendálni türelmesen a szélcsíkokra, fordulókra. Ezzel a taktikával feljöttünk a GER-339 mögé másodiknak. A hátszélben tartottuk a helyünket. A harmaduk cirkáló szakasz kicsit trükkösebb volt, de meg tudtuk tartani a helyünket, sőt kicsit el is tudtunk lépni a mezőnytől, igaz tőlünk is elléptek a németek. Végül másodiknak futottunk be! Mögöttünk nagy kavarodás volt, az tudom, hogy a „nagy öreg” Pichugin vezette hajó lett a 3-ik.
A második futamra elfordult a szél D-i irányba, ereje még inkább alább hagyott. Újabb lee rajt, megint sikerült elhozni, igaz kicsit tempó vesztve. Aniékkal közösen mentünk ki balra, ami jó döntésnek bizonyult, mert az első ötben értünk fel megint. A hétszélben mi hauzoltunk ki először, ami jó döntésnek bizonyult, mert a lee-bóját már első-második helyen vettük, csak mi a bal az ellenfél (talán AUT-100) a jobb oldalit. Ez megint jó döntésnek bizonyult, mert a kreuz közepére átvettük a vezetést. A hátszélet kevés előnnyel kezdtük. Nagyon csíkos, forgolódó szél volt, nem éreztem igazán a hátszelet. Ennek megfelelően a kihaulzolásunk nem is jött be, a visszahaulzolás után elfogyott az előnyünk…, de még elsőnek vettük a jobb oldali bóját, míg az AUT-100 a balodalit. Próbáltuk a saját gondolatunkat vitorlázni, ami hol nagyon jónak tűnt, hol kevésbé. Az egyik oldalról az AUT-7, a másik oldalról az AUT-100 fenyegetett minket. Végül a kreuz bója előtt 100 méterrel mi az AUT-7 felé védekeztünk és az AUT-100 becsúszott elénk, igaz nem sokkal. Az utolsó hátszélben megint trükkösre sikerült és megint türelmetlen voltam, igaz a második hely védelmében inkább haulzolgattunk az AUT-7 előtt, mint, hogy az AUT-100-at verjük meg (aki végül egy tackváltással hozta le a hátszelet). A szél legyengült, majd elfodult és vissza erősödött… Kis szerencsével meg lehetett volna az aUT-100 is, de akár 5. is lehetett volna a vége, annyira összefújta a szél a mezőnyt. Azért a Kovácsi biztos keze a spishottokon sokat segített, hogy ne tudjanak megelőzni minket, míg a Vega végig fókuszált tudott maradni.
Szóval ma két második helyet szereztünk, amivel a tegnap ígért felzárkózást megkezdtük!
Drukkoljatok holnap is!

Szuszu

https://www.soling.com/results/ShowResults.asp?ID=1602

14/05/2026

Ma két futammal folytattuk a menetelést 15-18 csomós D-DNy-i szélben.
Az első futamban közepesen jól rajtoltunk lúv középből, sajnos a szlovén egység két takkváltásnál is megzavart minket. A harmadik kifordulásunk után Farkyékkal lett volna egy találkozásunk, de ők alánk fordultak. Így ritmust vesztettünk. Az már a kreuz közepén látszott, hogy inkább a bal oldal lesz a jó. Próbáltunk a szélfordulókkal átkeveredni, ami végül egész jól sikerült és 7-nek sikerült is felérjünk. A hátszélben megtartottuk a helyünket, de érdemben nem tudtunk zárkózni az élmezőnyhöz. A második kreuzban hasonló volt a helyzet, inkább ránk jöttek kicsit. A harmadik körben valamelyest jöttünk a GER-1-re, de az AUT-7 meg egészen felzárkózott ránk. Végül egy küzdelmes hátszélben sikerült megtartani a 7-ik helyet. Nem igazán jó, nem is rossz.
A második futamban lee harmadból jöttünk el, kicsit beszorulva. Tartottunk magunkat a bal oldalhoz, ami végül azt eredményezte, hogy 5-nek értünk fel. Lent is 5-nek vettük a bóját, viszont a jó bójavételünknek köszönhetően, amire direkt készültünk, sikerült elmenni a BRA-78-as egységnek. Nem vettük észre azt a markáns erősödét és szélfordulót, ami jobbról jött, így kicsit középen vergődve elment nekünk vagy 6 hajó… Ezért nagyon kár volt. A hátszélben egyet sikerült visszaverni, majd az utolsó kreuzban még kettőt, így az utolsó hátszélre ismét 7-nek fordultunk, legalább zavartalanul, amit meg is tartottunk.
Két 7-ik hely akár jó is lehetne, de a mai napban 5. 4. lett volna a reális részünkről.
Amúgy gyönyörű nap volt! Napsütés, komoly, de nem „túlélő” szél, nehéz verseny nap.
Holnap tovább javítunk, irány az első 6!
Drukkoljatok!

Szuszu

12/05/2026

Háát… elkezdődött.
Tudtuk, hogy erős szélre kell számítsunk, tudtuk, hogy északi szél lesz, mégis bíztunk benne, hogy a rendezőség végig gondolja az időjárás előrejelzést és a mezőny nem olimpiai felkészültségű versenyzőire tekintettel akár megfontolja a halasztást, esetlegesen az első nap elengedését. Nem így történt… Szerintem sokat elárul, hogy olyan futamok voltak a szélerő miatt, hogy több, mint a mezőny fele spinakkert sem húzott, mint ahogy az is, hogy többen borultak, több vitorla elszakadt (első nap!!!) és hogy a második futamról legalább a mezőny negyede kivitorlázott inkább. Na mindegy, ez van! Ha már így döntöttek az Aranycsillagon, akkor mi beleálltunk a kihívásba, igaz nem jó szájízzel.
Az első futam első rajtja előtt lemerült az órám (Casio, 100 éves…), így a rajtot óra nélkül sikerült elrontanunk, majd balra tendálva egész jól felértünk 8 körül, amikor érvénytelenítették a futamot. Ezt követően Bigi-től kértem egy órát (még egyszer köszi). A szél szépen erősödött tovább stabil 20 csomó, 25-30 csomós ráfújások. Volt 35 csomó is. Köszi!
Szóval az újabb rajtot már sikerült időben elkapnunk full lee-ben, szépen elmentünk a megfelelő erősödéssel járó szélfordulóig (klasszikus tihanyi nyesszentős), majd lekereszteztük a mezőnyt és elsőnek értünk fel a kreuz bójához. A nagy kapkodásban, mint utólag kiderült, rossz oldalról vettük a terelő bóját… akkor nem vettem észre… Spi fel veretés lefelé, sajnos a haulzolásunk nem sikerült, felborultunk. Még sikerült visszakapaszkodnunk a 3-ik helyre, amit a második körben meg tudtunk tartani, de itt már nem voltunk olyan élesek, egy-két szélforduló a gyengébb fordulóink miatt kimaradt nekünk, így feljöttek ránk páran. A harmadik körben aztán az AUT-7 és a HUN-11 elment nekünk, így 5-iknek futottunk be. Kint a parton a zsűri jelezte, hogy látták a téves bójavételünket és azt javasolják, hogy lépjünk vissza, amit kérdés nélkül megtettünk. A sportszerűség az első!
A második érvényes futamot vagy másfél óra rajtgyakorlat és cirkáló szakasz gyakorlás előzött meg a tovább erősödő szélben. Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, mert forgott a szél, mint az a bizonyos Szent János bogár Jeruzsálemben…(aki tudja, az érti). Szóval rommá lobogtatta mindenki az új vitolráit, mire sikerült egy új rajtot indítani. Ezt lúv középről tettük meg, majd két tisztázó forduló után jobbra tendálva már az első 6-ban voltunk. A két futam között letörött a baum-ról a spibaum tartó veretünk, így nem maradt más megoldásunk, mint a kishajós módszer, miszerint mindig le kellett teljesen venni, majd úgy kirakni. Ez bizony felhúzásonként és lehúzásonként 100-150 méter mínuszt jelentett. Ezt tetézte, hogy az önbizalmunk is elment a haulzolásoktól, így mindig csak egy tack-on spíztünk…☹ A hátszélben így el is ment vagy 3-4 hajó. Őket kellett visszaverjük a második és harmadik körben, ami annyira sikerült, hogy a törelmes kreuz-oknak köszönhetően végül 5-nek futottunk be ebben a futamban is.
Hagytunk ebben a napban szépen, még úgy is, hogy ezek egyáltalán nem a mi általunk kedvelt körülmények voltak. Jó lett volna 2x 5-nek lenni, de RET, 5. lett a nap vége.
A GER-339-es egység két futamot nyert, a másodikban szabályosan, ám sportszerűnek nem nevezhető módon kényszerítette szabálytalanságra az addig vezető HUN-11-est egységet. Amúgy szépen vitorlázott mind a két egység.
Ezt követően az egész mezőny a parton szerelt, míg a Quantum Sails loft-jában javították a vitorlákat.
Tanulságos, fárasztó, hosszú nap volt, amibe sajnos amatőr hibák is csúsztak.
Holnap folytatjuk!
Drukkoljatok!

Szuszu

Team Soling HUN-1

24/08/2026

22/08/2026

21/08/2026

17/05/2026

15/05/2026

14/05/2026

14/05/2026

12/05/2026

Indirizzo

Sito Web

Notifiche

Contatta L'azienda

Scelte rapide

Condividi

Digitare

Richiesta di rimozione dell’inserzione