15/06/2026
Tanítani az egyik legszebb dolog a világon- az én Világomban biztosan. Nagyon hálás feladat- persze óriási felelősség, hogy mit és hogyan adok át; de mindig bízom abban, hogy mindenkihez megtalálom az utat és mindenkinek meg tudom mutatni a JÓGA tenngeréből azt, ami őt magával ragadja...
Györgyi- az Egyéni hatha jóga oktatóképzést végezte nálam az elmúlt kicsit több, mint fél évben- vizsga esszéjét azért szeretném megosztani Veletek, mert ő maga középiskolai tanár, kamaszokkal foglalkozik, és fantasztikus türelemmel viseltet feléjük ebben az igencsak nehéz időszakban (pszichológiai megközelítés szerint a kamaszkor egy normatív krízis) és csodálatosan, tiszta alázattal csempészi be a jóga eszközeit az óráiba...
Szívből ajánlom Györgyi írását olvasásra mindazoknak, akik bármit is tanítanak, bárkinek is!
______________________________________________________________
"Kapcsolatom a Jógával
Esszémben több történetet szeretnék leírni, hogyan is kezdtem el a jógát beépíteni az iskolai testnevelésbe, az otthoni csoportos edzéseimbe, az anyukám mindennapjaiba és a saját életembe.
Az iskolai órákba volt talán a legnehezebb beépítenem, hiszen a mai diákokat nagyon nehéz rávenni bármilyen mozgásra. Ha hideg van, azért, ha meleg van, azért. Talán a jó kapcsolatom a gyerekekkel, az segített mégis abban, hogy elfogadtassam, megszerettessem velük a jóga kezdő pózait.
Egy tizenegyedikes osztályt hoznék első példának. Az osztály létszáma 28, ebből kettő fiú. A többségnek nem egyszerű az élete, van két Ukrajnából jött, a háborús övezetből menekült diák, akik tudnak magyarul, de írni nem igazán. Nekik sokkal nehezebb dolguk van bizonyos tantárgyakkal, nehéz nekik a magyar történelem, hiszen sok a lemaradásuk benne, nehéz a magyar irodalom, hiszen eddig nem ezt tanulták. Több diákot egyedül neveli édesanyja vagy édesapja, így már dolgozni kényszerülnek az iskola mellett. Talán ezeknek a nehéz sorsoknak köszönhető, hogy a testnevelés óra nem számít nekik igazán, inkább lazítani, beszélgetni szeretnek mozgás helyett.
Innen jött az ötlet, hogy jóga közben tudunk beszélgetni is, szívesen osztanak meg velem gondolatokat, akár magánéleti, akár iskolai problémákat. Még testnevelés öltözetre sincs szükség, persze nem is szoktak hozni, ledobjuk a cipőnket és körbe ülünk a teremben kényelmes keresztezett ülésben, van, aki lótusz ülésben. Miközben mondom a feladatot, én is köztük ülök, mesélnek tanárokról, dolgozatokról, meg nem értett szülői hozzáállásokról, viszonzatlan szerelmekről. Észrevétlenül elkezdenek fellazulni, kiadják dühüket, miközben megváltozik testtartásuk, görcsösségük oldódik, megtanulják ellazítani izmaikat. Időről-időre igényük támad a jógára, rendszeresen kérik, hogy legyen ilyen tesi óra.
A másik osztály, akivel jól tudok gyakorolni, a saját osztályom, ahol az igazgató is volt órát látogatni. Tizedikes osztályról van szó, ők sem annyira szeretnek izzasztó órán részt venni, így náluk is bevetettem az akár egész órás jógát.
Az óra elején már az atletikus bemelegítéssel vegyítettem a jógát, majd alakzat kialakítás után ülésben, fekvésben végeztünk gyakorlásokat, főként testtartásjavító és a nagyobb izmokat nyújtó pózokat gyakoroltattam velük, úgy, hogy közben külön javítottam, ahol durva hiba volt. Ezen az órán végig vezényeltem, csak az óra értékelésénél ültünk körbe.
Az igazgatónak nagyon tetszett az ötlet, ő is látja, hogy minél többfajta mozgásformát kell bemutatni a gyereknek, mert gyorsan ráunnak mindenre. A napi 7-8 óra üléstől gyenge és rossz a testtartásuk és sokan már krónikus hátfájásra panaszkodnak.
Az iskolai életben nagyon jó hasznát veszem a légzőgyakorlatoknak is. Volt, hogy zaklatott diákot a légzés elmélyítésével, a lassabb kilégzéssel tudtam megnyugtatni.
Egy csúnya bokatörésnél fájdalom csillapítására használtuk a légzőgyakorlatot, amíg ketten rögzítettük a gyerek törött lábát és vártuk a mentőt, addig folyamatos nyugtatás mellett légzőgyakorlattal, lassú kilégzéssel próbáltuk enyhíteni a diák fájdalmát.
Személyes tapasztalataim az elvonulás táborokban bővültek ki. Itt ismerkedtem meg igazán a jóga miértjével, régebben „csak” az ászanák foglalkoztattak, miként hatnak az izmokra, az emésztésre, a lelki állapotokra. A táborban megismert légzőgyakorlatok, meditációk, relaxációk elmélyítették az érdeklődésemet, így döntöttem amellett, hogy szeretnék tanulni tőled.
Nem is volt kérdés, hogy az otthoni edzéseim streching részét felváltja a jóga. Közöltem a vendégeimmel, hogy mától 15-20 perccel hosszabbak lesznek az edzések, jógával, relaxációval zárjuk az órákat. Kezdetben rövidebben, könnyebb ászanákkal ismerkedtettem meg őket, a pavanamuktaszana kezdő pózaival és igyekeztem mindig „régi” streching gimnasztikai gyakorlatokat is használni, hogy ne legyen egyből minden idegen.
Mondanom sem kell, hogy lassan átváltottam a jógára, mint levezető gyakorlásra. Egy-egy órazáró mondatot is belecsempésztem az órába, mint például: „Köszönd meg a testednek a munkát és a gyakorlást. Egészségetekre!” Volt, aki ezt megkönnyezte, hiszen rájött, hogy valóban, csak egész nap elveszünk a testünktől, dolgoztatjuk, szidjuk, ha nem úgy működik, ahogyan szeretnénk és észre sem vesszük, hogy nem ápoljuk izmainkat és a lelkünket.
Édesanyámnak sokat beszélek a jóga jótékony hatásáról és itt nem is az izmokra, testre ható dolgokra gondolok, hanem a lelki hatásokra. Sikerült rászoktatnom bizonyos könnyű ászanák napi gyakorlására, légzőgyakorlatok használatára, ami sokat segít neki az időskori asztma kordában tartásában.
A saját változásaim még összetettebbek, mint amiket eddig leírtam. Sokat olvasok az interneten, könyveket vettem, egyszerre többfajta könyvet is olvasok. Betekintést nyertem Baktay Ervin Indiáról szóló éveibe, nagyon érdekesnek tartom az indiai kultúrát, ahogyan bemutatja és elmeséli élményeit.
Úgy sejtem, hogy a jógáról tanulást csak elkezdeni lehet, befejezni nem, sosem ér véget ez az utazás, mindig találok olyan részét, amibe érdemes lesz még jobban elmélyedni. Az ayurvedával való ismerkedés hatására utánanéztem saját testtípusomra mi jellemző, kiválogattam a hasznos fűszereket, teafüveket, zöldségeket, a számomra hasznos ételeket. Egyébként is figyeltem az étkezésemre, 18 éve vagyok vegetáriánus, amit ajánl is az ayurveda a kapha típusú embereknek, de találtam hibákat, amiket ki fogok javítani.
Igyekszem rendszeresen relaxálni, meditálni és ha nem is rendszeresen, de a légzőgyakorlatokat is gyakorolom. Szerintem ezeknek köszönhető, hogy stresszhelyzetben már kevésbé vannak testi tüneteim. Régen azonnal szaporább volt a szívverésem, csak a problémára tudtam fókuszálni, olykor szemrángással is küszködtem. Egy márciusi futóversenyről indultam haza, amikor a kis autóm megállt alattam és bizony nem vitt haza. Régen egyből ideges lettem volna, kivert volna a veríték, szaporább lett volna a szívverésem, elkeseredtem volna, hogy miért pont velem történik ez meg. De nem így történt, még csodálkoztam is magamon. Sorra vettem a lehetőségeket és szerencsémre az első gondolatom, tesóm megoldotta, jött értem és hazahúzott a kocsijával.
A jógával való ismerkedésem egyik kedvenc állomása a jóga ászanák mitológiája, Dr. Ray Balkaran könyve, mely nagyon szép színes ábrákkal segíti a képzeletünket.
Az egyik kedvencem „A tökéletes ülés póza” mitológiája, sziddhászana, Ganésa és Kárttikkéja versenye a szülei kérésére.
A brahmin papokban felmerült a kérdés, hogy az istenek közül kit kell leginkább imádni?
„Tűzáldozatot mutattak be Siva nagyúrnak, amely során a különleges gyógynövényekkel és a tisztított vajjal együtt felküldték Siva lakhelyére azt a kérdést is, hogy melyik istent kell imádni minden más isten előtt. Az ima behatolt Siva elméjébe, aki megszakította meditációját, és meglátogatta hitvesét, Párvatit, a bölcs földistennőt, hogy kikérje tanácsát. Párvati örömmel fogadta őt, különösen, amikor megtudta, hogy Siva az ő tanácsára kíváncsi.
Nos – mondta csillogó szemmel és titokzatos mosollyal –, bizonyára a két fiunk, Kárttikkéja vagy Ganésa egyikét illeti meg az imádat, hiszen bennük egyesülnek a mi jó tulajdonságaink. Siva belátta, hogy ez kiváló gondolat, így megegyeztek abban, hogy amelyik fiuk méltóbbnak bizonyul rá, azé lesz a jogos megtiszteltetés.” (idézet a könyvből)
Párvati kitalálta, hogy a föld megkerülése legyen a feladat, aki hamarabb elvégzi ezt, azé a megtiszteltetés.
„Amint Siva megadta a jelet, Kárttikkéja, az Égi Sereg büszke parancsnoka villámgyorsan pávájára pattant, és egy szempillantás alatt eltűnt a horizont mögött. Párvati és Siva ámulattal szemlélte ezt a gyorsaságot. Ganésa, a kerek hasú Bölcsesség Ura biztos volt benne, hogy az istennő szíve a bátyja felé húz, hiszen hogyan is várhatta volna el tőle, hogy egy egéren lovagolva nyerje meg a versenyt? Bár nem érezte magát ellenfélnek, tudta, hogy valahogyan teljesítenie kell a kötelességét. Ezért összeszedte magát, vett egy mély lélegzetet, és befelé fordult. Pillanatnyi elmélkedés után már jött is az ötlet. Ránézett szüleire, akik ragyogtak, mint a nap és a hold, az ég urai, ő pedig tiszteletteljesen megkerülte őket. Egyszer, kétszer, háromszor. Aztán visszatért meditatív testtartásba, összekapcsolódott a hegyek energiájával, és élvezte lénye boldog békéjét.” (idézet a könyvből)
Nekem ez a rész nagyon tetszik, rendesen kirázott a hideg, amikor olvastam. Hiszen a való életben is sokszor döntünk, cselekszünk hirtelen, meggondolatlanul, gyorsan, mert haladjunk, minél több minden férjen a napba, ne habozzunk. Ganésa példája számomra tökéletes abban, hogy lassítani kell, megfontoltan a számunkra legkedvezőbb választ fogjuk adni, ha hagyunk magunknak egy kis időt.
Kárttikkéja is meghajlott testvére bölcsessége előtt és nem fogadta el a jutalmat. Így lett Ganésa a leginkább imádott isten.
„Ganésa bölcsessége abban rejlik, hogy időt szán arra, hogy nyugodtan magába nézzen, mielőtt fejest ugrana a cselekvésbe. Úgy tűnhet, hogy életünk számos elfoglaltsága közepette szinte lehetetlen időt találnunk a meditációra és a jógagyakorlatokra, ez a történet rávilágít, hogy miért kell mégis törekedni rá. A jóga testi formája végső soron Siva és Párvati isteni egyesülésének megtestesítésére irányuló gyakorlat; kísérlet arra, hogy belakjuk a testet, amely lehetővé teszi a betekintést e kozmikus princípiumok közötti kapcsolatba. Amikor a sziddhászana pózban ülsz, elmélkedj el Gaṇésa bölcsességén, és emlékezz az isteni játékra, amely saját lényed szívében rejlik.” (idézet a könyvből)
A másik nagy kedvencem a hegypóz története, ami elmeséli a Gangesz földre szállását „Siva stabilitást adó kegyelme által”.
Az emberek többsége nagyon csúnyán áll és nem is értik, hogy kell állni, az csak állás.
De a történet végén, amit idézek a könyvből, nagyon jól leírja, hogy a helyes állás megalapozza a mindennapjainkat, döntéseinket, kisugárzásunkat:
„Kétféleképpen lehet állni: figyelmetlenül és tudatosan. Alapesetben sokan egyszerűen csak álldogálunk itt-ott, hogy elüssük az időt. A katona figyelmesen áll, de még inkább a jógi. Akár a fa, amelynek gyökerei a föld középpontja felé fúródnak, a jógi is szilárdan a padlóra helyezi a lábát az álló tádászana során. Sőt, a tádászana pózban nemcsak a lábak állnak úgy, mint a fa gyökerei, hanem a felegyenesedett törzs is, lehetővé téve, hogy az életnedvek függőleges áramlása áthassa a jógi lényét a gerinc mentén. Ahogy a fa ágai kinyúlnak, hogy megérintsék az eget, úgy a tádászana pózban álló jógi is kinyújtja testét, a feje tetejével pedig mintegy megérinti az eget, így áthidalja az ég és a föld közötti teret. Ez az energikus, tudatos állás több puszta ácsorgásnál: ez az a fajta állás, amelyre az olyan kifejezésekkel utalunk, mint például „kiállja az idő próbáját”. Ez a fák, a piramisok, a hegyek állása. Siva, a Jógik Ura, egyszerre szimbolizálja és lakja a hegyeket. Hozzá hasonlóan a hegyek is stabilak, magabiztosak, tartósak és fenségesek. Siva a jang princípium, amely a sakti jinjét támasztja alá. Ő a folyómeder, amely nélkül a folyó nem tudna folyni.” (idézet a könyvből)
Hospitálásaim során voltak jógaoktatók, akik mitológiai történetet csempésztek bele az órájukba, az adott pózba helyezkedés során elmesélték a póz rövid mitológiai hátterét. Ezt majd én is szeretném alkalmazni, ezzel is megismertetném, megszerettetném a jógát.
A jóga iránti szeretetem kezd az otthonomon is látszódni, szobrokkal az udvaron, a szobában, imazászlóval a hintaágyon, füstölőkkel a kertben és hamarosan mandalákkal, yantrákkal a házban. 😊" Györgyi Kornokovics
