12/09/2026
Te megengeded magadnak az elvonulást, tábort, utazást egy barátnővel, ahol nincs veled a család?
Újra és újra megkapom a kérdéseket, hogy a zumba táboraimba jöhet-e a család. A kigondolás az, hogy majd békén hagyják anyát, csavarognak, medencéznek, tengerben lubickolnak apával… ja persze. Vajon a nők azok, akik egyszerűen nem hiszik el, hogy igenis megérdemelnek egy évben pár napot, ami csakis róluk szól, csakis ők a kényeztetés tárgyai?? Vagy a férfiak azok akik ezt elhitetik velük? Szavakkal vagy mindenféle célozgatással bűntudatot ébresztenek? Vagy a nagyszülők, nagymamák, kedves anyósok, még ‘kedvesebb’ legjobb barátnők? Esetleg ez mind együtt??!!
Azt gondolják, hogy ez mekkora önzőség? Tengerpartra vagy a wellnessbe menni hesszelni, koktélozni, táncolni, nem főzni, nem takarítani, nem a gyerekkel aludni miközben ‘szegény’ család otthon senyved 3-4-5 napig?!
Bezzeg a férj a céges hétvégekre akár egy évben többször is mehet, ez nem is kérdés, hiszen ő család kenyérkeresője, különben is dolgozik csak közben magától gurulnak szét a billiárdgolyók, és a jakuzziba is csak beleesett véletlenül, közben whiskey volt csak ami iható…
Több olyan nővel beszélgettem már ezeken a táborokon, akiknek nagy, tizenéves vagy húsz körüli gyerekük van és könnyezve mesélik, hogy életükben ELŐSZÖR vannak a család nélkül… és baj-e hogy most ők ott boldogok és jól érzik magukat? Végre akkor kelnek, amikor akarnak, úgy vécézik, eszik, napozik, hogy senki nem kér tőle semmit, nem hangzik el, hogy ‘anyaaa’. Azt eszik, amit ő szeretne, nem maradékot. Nem ő mosogat el, akkor és addig olvas vagy napozik, amíg ő akar.
A másik visszatartó erő a pénz. Ennyi pénzt magára költeni? Csak magára??? Ekkora luxust!!
Mert egy anya, a család éveken át ingyen dolgozó dadusa, fejőgépe, altatója, cselédje, taxisa, szakácsa, asszisztense nem érdemel ennyit. Ezt az új hűtőre is költhetnénk.
Mikor jutunk már el oda a 21. században, hogy az anyaság is egy letehető szerep? Hogy anya is pótolható, sőt, hogy anya úgy tegye és tanítsa a környezetét, családját, párját, hogy nélküle is életképesek legyenek??
Tudom, mindig vannak speckó helyzetek: egy allergiás vagy beteg gyerek, egyedülálló anyaság, nagyszülők nélküliség… de az esetek nagyon nagy százalékában ezeket valójában kifogásként használják. Lehet mire fogni, hogy miért nem választhat ilyen pofátlan vagányságot egy nő. Valójában, ha akarnánk, ha tényleg VALÓJÁBAN akarnánk, a lehetőséget, a megoldást keresnénk és nem egyből rácsuknánk az ajtót az ilyen élményekre a kifogásainkkal, amik azt igazolják hogy senki más anyán kívül nem képes kezelni a helyzetet pár napig.
Anyának lenni egy szerep, amit időnként le szabad és ajánlott is letenni, hogy rájöjjünk, ki lakik alatta. Hogy felfedezzük, az anyaság óta mennyi minden változott bennünk. Hogy esetleg amit idáig szerettünk csinàlni, azt már talán utáljuk, vagy nem érdekel. Vagy tanulnánk valami mást, elkezdenénk valami merészet, valami újat. Hogy szabad, lehet irányt, hivatást, karriert és igen, - ha kell - párt váltani.
Akkor nem égnénk ki a hivatásunkban, az anyaságunkban, a párkapcsolatban, nem merülnénk ki, nem szeretnénk ki az életünkből.
Az én táboraimnak ez egy nem titkolt célja, saját magamért is, önzőnek tűnő módon. Pedig nem az, valójában úgy hívják: önszeretet vagy kedvesség önmagunkkal. Amikor CSAK magunkért választunk valamit.
És szerintem minden elvonulás, tábor ezért ilyen divatos most, fénykorát éli.
Mégis nagyon sokan vannak még mindig azok a nők, anyák, akik szerint vagy az ő párjuk, befolyásoló, ítélkező és irigy édesanyjuk, anyósuk, barátnőjük szerint ez nem egy jó anyához méltó viselkedés, választás.
Én azt mondom: legyünk egyre többen azok a nők és anyák, akik megerősítik egymást abban IS hogy, de, ez egy nagyon kedves, önmagunkkal nagyon kedves választás!
