17/09/2026
Ember tervez, Isten végez, szokták mondani.. Hát igen…
Pont a múlt héten gondolkoztam, hogy végre rendben van az új lakás, meló is alakul szépen, karácsonyra jöhet a kutyus.. Aztán pénteken épp hazafelé tartok a teremből, amikor meglátok a járda szélén egy kis szörpamacsot.. nézem, egy kiscica.. széjjel volt ázva, remegett és mikor rám nézett, olyan keservesen sírt, hát nem tudtam ott hagyni. Elővettem az edzős törcsimet, bebugyoláltam vele és hazavittem.
Miután kicsit megnyugodott, észrevettük, hogy nem tud lábra állni, így elvittük orvoshoz. A doktornő megvizsgálta és megnyugtatott, hogy törés nincsen, de a bal medencéje el van csúszva és a jobb első mancsában idegi sérülés lehet.
Valószínűleg leeshetett valahonnan.. nagyot.. vagy némi segítséggel.. (ezt inkább nem kommentálnám…) Eleinte nem akartuk megtartani (állatvédőket kerestünk meg, helyi csoportba tettük ki a képét stb), de mire a péntek esti csoportos órámról hazaértem a párom már kézből etette és elnevezte Pixynek (Igen, Y-al, ezt kikéri magának 😅). Na igen.. ő, aki nem macskás..🤷♀️🐱
Szóval a kutya project egyelőre jegelve, mint azt tegnap megtudtuk Pixyke nem igazán szívleli a kutyusokat, de lett helyette egy tüneményes, extra bújós dorombolózsák.
Na igen, néha az én kemény edzői szívem is megenyhül! 💗
