Manawa - női ritmus

Manawa - női ritmus Egy hely, ahol emlékezni kezdesz arra a nőre, aki mindig is voltál. Ahol a mozgás hazavezet a testedbe. Ahol újra találkozhatsz a Benned lévő erővel.

Ahol a csendben megszületik a változás.

Te milyen várban élsz? 🏰A keddi jóga óra elején arra kértem a résztvevőket, hogy képzeljenek el maguknak egy várat.Lehet...
16/09/2026

Te milyen várban élsz? 🏰

A keddi jóga óra elején arra kértem a résztvevőket, hogy képzeljenek el maguknak egy várat.

Lehetett bármilyen.

A Disney-mesékből jól ismert, színes, habos-babos mesevár.
A neuschwansteini gyönyörűség.
Egy ódon, középkori erőd.

Megkértem őket, nézzék meg alaposan.

Milyen az idő nálatok? - kérdeztem.
Süt a nap? Tavasz van? Vagy éppen hóesés?

Hol áll a vár? - kíváncsiskodtam.
Egy erdő közepi kis tisztáson? Egy sziklaszirt szélén? Esetleg a tenger alján, mint Atlantiszban?

És aztán jött a lényeg.

Körbe van véve a vár? - most ugrik a majom vízbe!, gondoltam.

Vannak bástyái? Falai?
Építettél köré vizesárkot?
És ha igen, vannak benne krokodilok? 😄

Be tud jutni, aki akar?

Le lehet engedni a hidakat?

Van egyáltalán valaki, akinek oda lehet szólni:
„Hé, engedd le a hidat!”

Vagy inkább sokféle kapu és bejárat van?
Esetleg titkos, föld alatti alagutak?

Ki ismeri ezeket?

Sok a vendég?
Sok a hívatlan betérő?

És kik lakják a váradat?

Kinek van saját szobája, kulcsa, helye nálad?

Kik azok, akik bármikor jöhetnek?

Kik azok, akik bejöhetnek ugyan, de aztán szépen tovább is állhatnak?

És kik azok, akiket legszívesebben kitessékelnél?

Azt mondtam nekik: Ez az én váram. Tünés!

A lényeg - hívtam fel a figyelmet: Ez a te játszótered.

Alakítsd úgy, ahogy neked jó.

Ha nem érzed elég biztonságosnak, építs köré még egy bástyát.

Ha pedig már olyan nagy erődítményt építettél magad köré, hogy te magad sem tudsz kijönni belőle, akkor építs átjárót.

Legyen kapu.

Legyen híd.

És főleg: ne kérj bocsánatot azért, hogy szükséged van rá.

---

És miért pont ez a kép?

Mert a jógázóim a határok témáját hozták az órára.

Arról meséltek, ki hogyan van a határhúzással.

Kinek könnyebb.

Kinek nehezebb.

Ki érzi meg szinte azonnal, hogy egy helyzet nem jó neki, mégsem tud nemet mondani.

És ki az, aki már könnyebben felismeri:

„Ez nekem nem fér bele.”

Számomra a határhúzás nagyon ismerős és nagyon nehéz téma.

Sokszor lelkiismeret-furdalással mondok nemet.

Sokszor háttérbe szorítom magam.

Aztán gyűlik, gyűlik bennem a saját magamról való lemondás fájdalma…

…és valahol az utolsó pillanatban pattan el a cérna.

Pedig sokszor már korábban is ott vannak a jelzések.

Csak nem hallgatom meg őket.

Az utóbbi években sokat változtam ezen.

Annyira, hogy a körülöttem lévő emberek – akiknek ez tőlem egy új dolog - meg is döbbennek rajta. 😄

De tudom, hogy minden innen indul.

Hogy meghallom-e magam.

Figyelek-e arra, amit a testem jelez.

Tisztelem-e annyira magamat, hogy megengedjem magamnak azt a bizonyos nemet.

Azt a nemet, ami nem támadás.

Nem elutasítás.

Nem önzés.

Hanem egy igen, Önmagamért.

Egyszerűen egy határ.
Eddig és ne tovább.

---

Hát valahogy így néz ki egy Manawa Flow órám.

Egy téma megérkezik.

Körbejárjuk.

Beszélünk róla.

Keresünk benne kapcsolódásokat, felismeréseket, saját történeteket.

Aztán mindezt a testünkön keresztül is megtapasztaljuk.

A lelki után jön a fizikai.

Mozgás.

Légzés.

Jóga.

Figyelem.

És közben valami talán odabent is megmozdul.

Ha hív ez a fajta önismereti munka és jógagyakorlás, tarts velünk. ❤️

A határhúzás témáját csütörtökön tovább visszük.

MANAWA FLOW🤍🔥Ha eleged van a hagyományos jóga órákbólCsütörtök 19.00-20.00📌Veszprém, Tüzér u.📍Bejelentkezés előzetesen, ...
15/09/2026

MANAWA FLOW🤍
🔥Ha eleged van a hagyományos jóga órákból

Csütörtök 19.00-20.00📌
Veszprém, Tüzér u.📍
Bejelentkezés előzetesen, messenger üzenetben🔖

*** KISMAMA JÓGA *** ÚJRA ***Kedves Kismamák!Örömmel jelentem, hogy újra elindulnak kismama jóga óráim☺️Kisfiam születés...
12/09/2026

*** KISMAMA JÓGA *** ÚJRA ***

Kedves Kismamák!
Örömmel jelentem, hogy újra elindulnak kismama jóga óráim☺️
Kisfiam születése előtti, várandósságom alatti, a posztpartum időszakban szerzett saját megéléseimmel, most pedig gyakorló anyuka tapasztalatával felvértezve, jógaoktatóként és anyaként várlak szeretettel titeket!

Írni fogok még a következő hetekben több posztot az órával kapcsolatban, de lássuk a legfontosabb tudnivalókat, hogy tervezni tudjatok, ha érkeznétek:
🤍 az első óra dátuma és időpontja: 2026.09.24. 17.15-18.15
🤍 az órák a várandósság 13. hetétől látogathatóak, amennyiben nincs orvosi kontraindikáció, ha előtte rendszeresen mozogtál (heti min. 3 óra aktív sport) előbb is
🤍 az órák 60 percesek - ráhangolódásból, bemelegítésből, minden porcikát átmozgató fő részből és relaxációból állnak
🤍 minden órán más fókuszpont van: lesz erősítő, nyújtó, lazító óra, szóval egyaránt készítjük pl. a hátizmokat, de lazítjuk a csípő területét is egy-egy alkalommal
🤍 az órákon nem csak mozgás van, sokszor és sokat beszélgetünk a várandósság alatti élettani és lelki változásokról
🤍 aktívan készülünk a szülésre mind mozgás által, akár vajúdáscsillapító technikákkal, akár a lelki és mentális oldalra való felkészüléssel, akár mint szülő nő jogairól és így tovább

Bejelentkezni minden órára előzetesen szükséges. Ezt a Manawa oldalának küldött messenger üzenetben tudjátok megtenni.

Ezek az órák kiscsoportosak, így nyugodtabb a környezet, az egyéni odafigyelés és kísérés még jobban előtérbe tud kerülni, és jobban is lehet kapcsolódni más kismamákkal tapasztalataim szerint.

Hamarosan írok még, ha bármi kérdésetek van, keressetek messenger üzenetben☺️

a plakáton szereplő képet köszönöm Lélekszárny - Bitó Marietta-nak🩷

Várlak Titeket ma egy igazán dinamikus, pörgős gyakorlásra, és egy jó kis témával 🔥 Bár a nyári meleg most búcsúzik, az ...
10/09/2026

Várlak Titeket ma egy igazán dinamikus, pörgős gyakorlásra, és egy jó kis témával 🔥 Bár a nyári meleg most búcsúzik, az órán garantált az izzadás 💥

*** DÜH **Találkozzunk e hét csütörtökön!Gondolkoztál már azon, mi rejtőzik valójában a dühöd mögött?Elsőre talán csak e...
09/09/2026

*** DÜH **

Találkozzunk e hét csütörtökön!

Gondolkoztál már azon, mi rejtőzik valójában a dühöd mögött?

Elsőre talán csak ennyit látunk belőle:

Megint felcsesztem magam.

Megint türelmetlen voltam.

Én ilyen hirtelen vagyok.

És mások is könnyen ránk sütik:

meggondolatlan,
goromba,
túl érzékeny,
túl heves.

De mi van, ha a düh mögött valójában egészen más érzés bújik meg?

Csalódottság?

Szomorúság?

Magány?

Frusztráció?

Fáradtság?

Tehetetlenség?

Mi van, ha a munkahelyeden nem kapsz elég elismerést, miközben vért izzadsz azért, hogy helytállj?

Mi van, ha anyaként az utolsó leheletedet is kipréseled magadból, hogy a maximumot add, mégis folyamatosan azt érzed, hogy nem elég?

Mi van, ha társként próbálsz jelen lenni, figyelni, adni – de közben te nem kapsz elég figyelmet?

Mi van, ha elkoptak mellőled a barátok, és a magány csendje végül düh formájában tör felszínre?

Mi van, ha a düh nem az ellenséged?

Hanem egy jelzés.

Valami benned már régóta próbál figyelmet kérni.

Ezen a héten a Manawa Flow órán a DÜH témájával dolgozunk.

Beszélgetünk arról, mi lehet a düh mögött.

Megnézzük, hogyan kapcsolódik hozzá a testünk.

És a szőnyegen sem maradunk mozdulatlanok.

**Dinamikus, saját testsúlyos, stresszlevezető gyakorlásra számíthatsz**, amelyben lesz lehetőség mozgatni, kiadni, átáramoltatni mindazt, ami benned feszül.

Nem elnyomni.

Nem szégyellni.

Nem „jó kislányként” lenyelni.

Hanem észrevenni, megérezni, és teret adni neki.

És közben talán egy kicsit közelebb kerülni ahhoz is, ami valójában történik benned.

🔥 DÜH

Lehet, hogy nem is az a kérdés, hogyan szabadulj meg tőle.

Hanem az:
mit próbál elmondani neked?

Ha megszólított a téma,
tarts velem csütörtökön.

🤍 Manawa Flow
🤍2026. 09. 10. | 19.00–20.00
🤍Veszprém, Tüzér u.

Bejelentkezés: a Manawa oldalának küldött Messenger-üzenetben.

VAJON HÁNY OLYAN FELTÉTELEZÉSÜNK VAN SAJÁT MAGUNRÓL, AMI (MÁR) NEM IGAZ?Mióta megszületett a Kisfiam, sokat küzdök a tes...
26/08/2026

VAJON HÁNY OLYAN FELTÉTELEZÉSÜNK VAN SAJÁT MAGUNRÓL, AMI (MÁR) NEM IGAZ?

Mióta megszületett a Kisfiam, sokat küzdök a testemmel.

Pedig a várandósságom előtt öt éven át készültem arra, hogy mire családot alapítunk, a testem a lehető legjobb formában legyen.

Jógáztam.
Egészségesen ettem.
Meditáltam.

Heti 8–10 csoportos órát tartottam, mellette magánórákat, női önismereti folyamatokat, egyéni beszélgetéseket.

Szerettem a folyamatos mozgást. A jövést-menést. Azt az érzést, hogy csinálom a dolgokat.

Aztán várandós lettem.

És egyszer csak minden megváltozott.

A terhességem első 16 hetében görcsölt a hasam, és nekem egyetlen dolog segített igazán: a séta.

Volt, hogy egy pohár víz után, pizsamára húzott kabátban és sapkában csak róttam a köreimet.

És közben valami egészen különös történt.

Elkezdtem látni a világot.

Emlékszem, egyszer percekig álltam egy buszmegálló mellett, és egy fa ágán ülő rigót figyeltem.

És azon gondolkodtam:
ezt most tulajdonképpen ki figyeli? Én vagy a baba? :D

A testem pedig elkezdett diktálni.

Kilenc hónapon át szinte mezítláb jártam, mert csak úgy volt kényelmes.

Bő ruhákat vettem fel.

És megettem olyan dolgokat is, amiket korábban elképzelhetetlennek tartottam.

Gyrost. Bundás kenyeret. Fánkot. Narancslevet. Tonhalat. Málnát. Nutellát.

Én, aki korábban glutén- és cukormentesen étkeztem, és vegán voltam.

Hallgattam a testemre.

És közben makkegészséges voltam, semmi korábbi egészségügyi panasz, ami annó az életmódváltáshoz vezetett.

A kapcsolatunk megváltozott.

A testem addig is jó barátom volt, de valahogy mélyebb lett köztünk a kapcsolat.

Elkezdtem hallgatni rá.

És a várandósságom vége felé voltak pillanatok, amikor először igazán szépnek láttam magam.

Aztán megszületett a Kisfiam.

És mintha valaki elvágott volna egy láthatatlan zsinórt a lelkem és a testem között.

A szülés utáni depresszióban pedig még messzebbre kerültem önmagamtól.

Megváltozott az érzékelésem.

A tempóm.

Az egész működésem.

Azóta majdnem három év telt el.

És én fokozatosan újra beköltözöm a testembe.

Újra lakom.

Újra felfedezem.

És egyre többször kapom magam azon, hogy kérdezgetem:

Mi ez az új test?

Mi működik neki most?

Mire van szüksége?

Furcsa tapasztalás úgy nézni a testedre, mint egy különálló lényre.

Mint egy földönkívüli által legyártott burkot, ami a lelkedet és elmédet viszi, szállítja, koordinálja itt a földi síkon és általa tapasztalsz.

Amivel érzed a hangulatot, ha belépsz valahova. Amivel érzékeled a másik ember ítéletét, gondolatát rajtad.

Mint egy komplex érzékszervre.

Nemcsak látásra.
Nemcsak hallásra.

Hanem egy egész testre, amivel érzékeled a világot.

Amivel azt is tudod, ha valami nincs rendben.

A tested először suttog.

Aztán szól.

Aztán üvölt.

És ha akkor sem figyelsz, egyszer csak jelez egy betegséggel, egy eséssel, egy töréssel: eddig és ne tovább. Én is itt vagyok.

És közben vajon hányan vagyunk, akik mindenki másról gondoskodunk, csak éppen a saját testünkről feledkezünk meg?

Én az utóbbi időben arra tettem kísérletet, hogy másképp legyen.

Nem tökéletesen.

Nem egyedül.

Segítséget kértem.

És kaptam is.

És ma már azt gondolom, hogy vannak utak, amelyeket nem feltétlenül kell egyedül végigjárnunk.

* * *

Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre erősebben éreztem, hogy valami feszül bennem.

Ismered azt a hangot, mielőtt a víz kifut az edényből, és a fazék teteje szinte pattog a fazékon?

Na. Itt jártam/járok én.

Még nem futott ki.

De már nagyon közel volt.

És ma reggel sikerült levennem a fedelet.

"Én világ életemben éjjeli bagoly voltam. Az éj csendjében tudtam alkotni, gondolkodni, magamban lenni." – gondolta Iza 35 éven át.

Aztán néhány hónapja újra és újra felbukkant bennem egy gondolat:

Lehet, hogy én szeretem a hajnalt?

Azt a néhány percet, amikor még mindenki alszik, de a világ már ébredezik?

A csípős hideget, amit először én érzékelhetek meg.

A csendet, ami csak én hallgathatok?

***

Néha sikerült a családom előtt felkelnem.

És olyankor olyan érzésem volt, mintha kaptam volna egy saját napot.

De mindig volt bennem egy hang:

Te nem ilyen vagy.

Te éjjeli bagoly vagy.

Te nem bírod ezt.

Te nem tudsz reggeli mozgás előtt evés nélkül lenni.

Te össze fogsz esni.

Ma reggel pedig...

rácáfoltam.

Tegnap este elhatároztam, hogy felkelek hajnalban.

Nem volt edzésterv.

Nem volt bevásárlólista.

Nem volt produktivitási projekt.

Csak egy szándék:

felkelek.

Nem toltam túl elvárásokkal, irreális lóugrásokkal.

Megszólalt az óra.

Az elmém bekapcsolt.

És maradt a megkövetelés.

Felkeltem.

Ittam egy pohár vizet.

És a testem szinte ujjongott:

Végre!

Felültem a biciklire.

Én, akit egyébként majd' harmincéves korában a férje tanított meg erre. Én aki azelőtt azt hittem, soha a büdös életben nem fogok biciklizni.

És tekertem.

A testem pedig elvitt valahová.

A domboldalhoz.

Az erdő mellé.

Megnézni a napfelkeltét.

A férjem szennyesből kikapott melegítőnadrágjában.

Egy piros ünnepi pulcsiban.

Napszemüvegben.

Mert előző nap egy szeparációs szorongással küzdő kisgyereket támogattam, és végül sminkben borultam be az ágyba.

És tudod mit?

Leszartam.

Nem voltam csinos.

Nem voltam felkészülve.

Nem volt tökéletes.

Csak mentem.

Mert a testem hívott.

És én végre meghallottam.

***

És talán ez volt ma reggel a legnagyobb felismerés.

Nem az, hogy felkeltem hajnalban.

Hanem az, hogy rácáfoltam egy történetre, amit 35 éve mesélek magamról.

Hogy én ilyen vagyok.

Hogy én ezt nem szeretem.

Hogy én erre nem vagyok képes.

Hogy nekem így kell működnöm.

Hány ilyen mondatot hordozunk magunkról?

Hány olyan tulajdonságot, szerepet, működést, amit egyszer valamikor igaznak hittünk...

és azóta sem néztük meg újra?

Lehet, hogy már nem igaz.

Lehet, hogy a tested már mást tud.

Lehet, hogy a lelked már mást akar.

Lehet, hogy valami benned már rég megváltozott.

Csak még nem vetted észre.

Talán ezért is érzem mostanában ennyire fontosnak a saját ritmus megtalálását.

Nem azt, amit megtanultam magamról.

Nem azt, amit mások várnak tőlem.

Hanem azt, ami most igaz.

És ehhez nekem most a testem mutat utat.

Köszönöm, Testem.

Hogy ennyi idő után is hívsz.

Hogy akkor is szólsz, amikor nem figyelek.

Hogy újra és újra megmutatod:

nem biztos, hogy az vagyok, akinek eddig hittem magam.

És talán ez nem baj.

Talán ez maga az élet.

Újra megismerni magunkat.

Újra beköltözni önmagunkba.

És időről időre megkérdezni:

Ki vagyok most?

🤍

És szeretnék köszönetet mondani Gyöngyinek is, akihez az utóbbi időben segítségért fordultam.

Egy augusztusi hanganyaga most valamit nagyon mélyen megmozdított bennem, és a májusi családállításom hullámai is még mindig dolgoznak bennem.

Talán ez a mai reggel is ezeknek a hullámoknak a része.

Egy kis partra érkezés.

Köszönöm, hogy segítettél ezt megélni. 🤍

Ha úgy érzed, neked is jól jönne egy ilyen megtartó tér, szívből ajánlom őt. Egyéniben, családállításban – ahogy neked most igaz.
Szeretet Kuckó
https://szeretetkucko.hu/
Gyöngyi Mráv Kaiser

és ide hívom a két unokatesómat is, akiknek ezt az írást ajánlom:
Julianna Horváth Nikolett Horváth

🍂🍁🍄
20/08/2026

🍂🍁🍄

"Levegőt!"🌊🌬️🩵Köszönöm szépen a bizalmat, a személyes megosztásokat, hogy megint kapcsolódhattunk a téma, s mozgás által...
14/08/2026

"Levegőt!"🌊🌬️🩵
Köszönöm szépen a bizalmat, a személyes megosztásokat, hogy megint kapcsolódhattunk a téma, s mozgás által🫂

Cím

Veszprém

Telefonszám

+36708855004

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Manawa - női ritmus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Manawa - női ritmus számára:

Parancsikonok

Megosztás