19/12/2024
❤️
Pár gondolat karácsony és az ajándékozás kapcsán.
Ahogy nagy kedvencem, Grincs is megmondta: "ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van."
Bár a világ nem feltétlenül így működik, azt gondolom, mindenki megteremtheti a saját karácsonyát saját elképzelései szerint önazonosan, megfelelési kényszerek, társadalmi elvárások és pazarlás nélkül. Amolyan "elég jó" karácsony jeligére.
A karácsony eljön ablakpucolás, függönymosás, öt fogásos ebéd és vacsora nélkül is, sőt! Nálam eljött már december 22-én is, felmosó vödörbe állított, aszimmetrikus és ferde karácsonyfával, vagy akár 24-én utolsó pillanatban megszerzett fával is.
Cserében lehet a szőnyegen együtt Mesepostával játszani gyertyafényben, ezredjére megnézni együtt a Klaus című zseniális mesét (és ezredjére sírni és sírva röhögni rajta), maradék kaját enni, netán pizzát sütni, kimenni sétálni, hallgatni a csendet az erdőben, nézni a madáretetőn a válogatós cinkéket, és rácsodálkozni, hogy az angyalkák tényleg elhozták a hőn áhított plüss hattyút.
A kényszeres muszáj ajándékozásnak nem látom értelmét.
Viszont szeretek kézzel készített, ehető és iható ajándékokat adni, mert egy bizonyos életkor felett már ennek van igazán létjogosultsága.
Kókuszos szaloncukor, babka, bejgli, fűszeres és pirított magvak, formába öntött és díszített csokik, gomba-vagy májpástétom, kimchi, kekszek... Ezek az elmúlt évek tuti befutói.
Amióta az életem része a GalagonyaProgram, gyógynövényes kencéket is szívesen adok, de szoktam tea keveréket is készíteni, és szépen feldíszített üvegben átadni.
Szeretem a praktikus ajándékokat, a személyes, belső poénnal átitatott meglepetéseket, és a régóta halogatott dolgok beszerzését.
Ha nem jön magától az ihlet és a szándék, szerintem nem kell erőltetni semmit. Lassuljunk le, legyünk együtt, beszélgessünk, forduljunk egymás felé. Ennél többet amúgy sem adhatunk egymásnak, őszintén hiszek ebben.