24/06/2026
Vannak napok, amikor edzőként nehéz megtalálni a szavakat...
TÖRPI LÁNYOK AZ OB-n
Az elmúlt két nap ilyen nap volt.
Sokan tudjátok, hogy Abi nem egyszerűen részt venni érkezett az Országos Bajnokságra. Ő a dobógóra jött…az aranyért… Azért dolgozott egész évben. Az edzéseken, a versenyeken, a hosszú utazások során mindig ott volt benne a vágy, hogy az OB-n a dobogó legfelső fokára állhasson.
A sport azonban néha kegyetlen.
Abi bemelegítéskor lesérült, és végül a körben csak egy asszó erejéig tudott pástra lépni.
Őszintén megmondom, megszakadt a szívem.
Nem azért, mert elmaradt egy eredmény. Hanem azért, mert láttam egy gyermeket, aki hónapokon keresztül becsülettel dolgozott egy álomért, és amikor elérkezett volna a pillanat, nem kapta meg a lehetőséget, hogy megmutassa, mire képes.
De a sport egyik legfontosabb tanítása talán éppen ez.
Nem mindig mi döntjük el, hogy mi történik velünk. Azt viszont igen, hogyan állunk fel utána.
Szeretném, ha minden szülő, minden gyermek és minden sportoló tudná: egy verseny nem határozza meg az ember értékét. Egy érem nem tesz valakit naggyá, és annak hiánya sem vesz el belőle semmit.
Abi ugyanaz a fantasztikus kislány ma is, aki tegnap volt.
Ugyanaz a harcos, ugyanaz a szorgalmas sportoló, ugyanaz a példakép a fiatalabbak számára.
És talán most tanulta meg azt, amit a sport a legnehezebben tanít meg nekünk: hogy vannak csaták, amelyeket nem a páston kell megvívni.
Drága Ribizli!
Büszke vagyok rád.
Nem az eredményeid miatt.
Nem az érmeid miatt.
Hanem azért, aki vagy.
És biztos vagyok benne, hogy ez a történet még nagyon sok szép fejezetet tartogat számodra. ❤️🤺
Az AvEnGarde család nevében kívánok neked gyors gyógyulást, és alig várom, hogy újra mosolyogva lássalak a páston.
Mert a bajnokokat nem az különbözteti meg, hogy soha nem esnek el.
Hanem az, hogy mindig felállnak.
16 törpi lány csapat indult az Országos Bajnokságon.
A mi csapatunk Emma&Kincső&Sára pedig úgy állt fel a pástra, hogy hiányzott belőle az egyik meghatározó ember, Abi. Egy ilyen helyzet könnyen maga alá temethet egy gyerekcsapatot. Lehet nem indulni…El lehet bizonytalanodni, lehet kifogásokat keresni, lehet azt mondani, hogy "most nem a mi napunk".
A lányok viszont máshogy döntöttek.-Abiért, magukért…
A nyolc közé jutásért rögtön a Vasast kapták. Az egyik legerősebb ellenfelet. Kikaptunk, de 20 tust adtunk nekik. Nem feltartott kézzel mentünk fel a pástra. Harcoltunk.
És ami ezután következett, az mutatja meg igazán a lányok erejét.
Nem estek szét.
Nem adták fel.
Nem kezdtek sajnálkozni.
Hanem felálltak, összezártak, és végigverték a „baloldali ág” mezőnyét. ❤️🔥
Edzőként az ilyen pillanatokra vagyok a legbüszkébb.
Mert az érmek szépek.
A helyezések fontosak.
De a tartás, a küzdeni tudás, az egymásért való harc... azok azok az értékek, amelyek egy életen át elkísérik őket.
Tegnap három kislány megmutatta, mit jelent AvEnGarde-osnak lenni.
Hogy akkor is harcolunk, amikor nehéz.
Hogy akkor is hiszünk magunkban, amikor más már leírt minket.
És hogy a csapat ereje sokszor nagyobb, mint bármelyik egyéni eredmény.
Őszintén mondom: csodás volt nézni őket. ❤️
És miközben sokan talán csak a végeredményt látják, én láttam a bátorságot, az összetartást, a könnyeket, a mosolyokat és azt a hihetetlen szívet, amivel egész nap vívtak.-Abival online…
Lányok!
Nagyon büszke vagyok rátok. ❤️🤺🫂
Tegnap nemcsak asszókat nyertetek.
Tegnap megmutattátok, milyen erős közösség az AvEnGarde család. ❤️🫶🤺
Mimó néni🫂
