Szepessy Erika / Inspiráció Podcast

14/09/2026

"Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz." Henry Ford

Ez az írás kint van hűtőn. Ákos kapta az osztályfőnökétől évvégén.

Láttad már Michelle Obama „Így lettem”című filmjét?

Nagyon szépen megmutata, hogy mennyit számít, elhisszük-e magunkról azt, hogy képesek vagyunk elérni a vágyott céljainkat. Vagy úgy általában bármit.

A beszélgetések során is sokat találkozom azzal a történettel, hogy gyerekkortól kezdve hány és hány ember kérdőjelezi meg azt, hogy pl. képesek leszünk-e elvégezni azt a tanulmányainkat, ami a vágyott szakmához szükséges, hogy képesek leszünk-e a hobbinkat felsőfokon űzni, vagy megtaláljuk-e a számunkra ideális partnert a megalkuvás helyett.

Henry Ford szavai mindig eszembe jutnak ilyenkor: "Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz."

Ha elhiszed magadról, hogy meg tudod csinálni, és megteszed a szükséges lépéseket, energiát és időt fektetsz be a célod eléréséhez tuti nem maradsz eredmény nélkül. Idővel ha megtalálja az ember az igazi utat oda fog érni. Persze az út totál egyedi. Kinek gyorsabb kinek lassabb.

Ez függ attól is, hogy milyen hitrendszert hoztál, mi az a sors út amin jársz. A kulcs a tudatosság, és a felismerés, mert mindenki csak lépésről lépésre haladhat.

A baj ott van, hogy mindig nézzük, hol tart a másik. Magadra figyelj kedves utitárs. Csak magadra.

De az biztos, hogy TE legalábbis elmondhatod magadról, hogy mindent megtettél és nyugodtan fekhetsz le este aludni. Ha pedig a környezetből negatív hangok jönnek, az pedig mindig róluk és saját félelmeikről szól. Persze neked is mutathatnak épp tükröt, hogy mitől félsz abban a pillanatban.

Ha nagyon szeretnél valamit, küzdj érte, tanulj, nézd meg, mások hogy jutottak el oda, ahová Te szeretnél, mert a nap végén a Te álmodért Te magad felelsz.

Ha nem megy kérj segítséget! Mert két ember ereje mindig összeadódik. Nem dubla lesz, hanem annak a többszöröse.

Tarts Velem!

13/09/2026

Mire vagyunk képesek, ha nem adjuk fel? – Fogadjátok szeretettel Gyula története

Újraindulnak a podcast beszélgetések. Mostani vendégem Ilyés Gyula, aki számomra egy igazi példa. Példa arra, hogy milyen erő van az emberben, ha megszületik bennünk a döntés, és hogy mennyi minden van még bennünk, amit meg tudunk valósítani.

Gyula súlyos gerincsérülést követően egy nyolc évig tartó, embert próbáló időszakon ment keresztül. Ebben az időszakban is hatalmas erőt adott számára az a belső akaraterő, amit már gyerekkorában elkezdett felépíteni magában a sport segítségével.

De volt egy pont, amikor már majdnem feladta. Végül egy hihetetlen külső motivációt kapott. Ezt meg is osztja velünk. Én tényleg megkönnyeztem.

Beszélgettünk arról is, mennyire fontos az egymás közötti kommunikáció, hogy megértsük a másik generációt, és hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz akkor is, ha másképpen látjuk a világot. Szóba kerültek a gyerekei, az élethez való hozzáállása, és az is, hogy mit jelent számára ma az alkotás.

Gyula ma is aktívan sportol, coachként, trénerként is dolgozik, fest, ír, több könyve és verseskötete jelent meg, és több mint 300 festmény alkotója.

Ez a beszélgetés neked szól, ha kíváncsi vagy arra, honnan meríthetünk erőt a nehéz helyzetekben, hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz, és mi mindenre vagyunk még képesek, ha nem adjuk fel.

Első kommentben a link!

11/09/2026

Mire vagyunk képesek, ha nem adjuk fel? – Fogadjátok szeretettel Ilyés Gyula történetét

Inspiráció Podcast újraindul!

Mostani vendégem Ilyés Gyula, aki számomra egy igazi példa. Példa arra, hogy milyen erő van az emberben, ha megszületik bennünk a döntés, és hogy mennyi minden van még bennünk, amit meg tudunk valósítani.

Gyula súlyos gerincsérülést követően egy nyolc évig tartó, embert próbáló időszakon ment keresztül. Ebben az időszakban is hatalmas erőt adott számára az a belső akaraterő, amit már gyerekkorában elkezdett felépíteni magában a sport segítségével.

De volt egy pont, amikor már majdnem feladta. Végül egy hihetetlen külső motivációt kapott. Ezt meg is osztja velünk. Én tényleg megkönnyeztem.

Beszélgettünk arról is, mennyire fontos az egymás közötti kommunikáció, hogy megértsük a másik generációt, és hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz akkor is, ha másképpen látjuk a világot. Szóba kerültek a gyerekei, az élethez való hozzáállása, és az is, hogy mit jelent számára ma az alkotás.

Gyula ma is aktívan sportol, coachként, trénerként is dolgozik, fest, ír, több könyve és verseskötete jelent meg, és több mint 300 festmény alkotója.

Ez a beszélgetés neked szól, ha kíváncsi vagy arra, honnan meríthetünk erőt a nehéz helyzetekben, hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz, és mi mindenre vagyunk még képesek, ha nem adjuk fel.

https://www.youtube.com/watch?v=RpQbcnPtyPA

Mostani vendégem Ilyés Gyula, aki számomra egy igazi példa. Példa a...

05/09/2026

VAN EGY MÁSIK ÉLET - ÉS TE TUDOD EZT

Életközépi krízis. Sokan azt hiszik, hogy ez csak egy rossz időszak. Hogy majd elmúlik. Hogy elég lesz egy nyaralás, egy új munkahely, egy új kapcsolat.

De ebben az életszakaszban minden megváltozik. Már nem tudjuk a 20-as éveink ifjú lendületi erejét használni, valami másra van szükség, valami más “is” okoz számunkra galibát az életben.

Az okok sokszor a gyerekkorunkban keresendők.

Mi van akkor ha gyerekként bántottak? Mit okoz ez a felnőtt életeden később? Hogyan hat az életedre és erre az időszakra?

A bántalmazás egyik legmélyebb következménye nem feltétlenül maga az esemény, hanem az, ami utána történik bennünk.

Most mégis visszatérek oda, mi zajlik akkor ott az emberben, hogy lásd, hogyan hat ez a jelenedre később, legyél bármilyen korú.

Amikor bántanak, minden résztvevő érzékel egyfajta zavart. De mivel az esemény megtörténte egy látszólagos megoldást nyújt abban a pillanatban mindenki számára, így ha nem is tudatosan, tudattalanul azt gondolják az érintettek, hogy ez így van jól.

Így kellett lennie.

De ott van a gyerek, aki szenved és szégyelli magát, de mivel a körülötte lévő szereplők passzivitást mutatnak, legyűri magában a feszültséget, magába zárja fájdalmát. Erős bűntudatot él át, és később büntetni fogja magát a történtek miatt. És a későbbi élete során is. És közben nem tudja mi a baj. Hisz nem kapcsoljuk össze azzal amit átéltünk.

A szülőtársak összefogása fontos, de jelen esetben kártékony. Hisz a gyerek nem fordulhat “senkihez”. A szülőtárs érzékelheti, hogy itt azért valami nincs rendben, hisz az igazi érzései megmutatkozhatnak, de mégis hallgat. Így válik ő is társtettesség áldozatává? Mert valahol egy ilyen történetben mindenki a három szerepet játszhat. Áldozat, tettes és megmentő.

Ez az a három hitrendszer amit elsőként feltárunk egy folyamatban. Mert az egész élet rendszerben ez a 3 működés ami megnyomorítja az életünket. Ez az amit abba kell hagyni. De erről majd egy másik írásban.

A napok, hetek, hónapok és az évek pedig így telnek el. Nincs változás, egy mély fájdalmas álomba merül a gyerek, majd ifjú és felnőtté váló ember. Majd ideér, a 30-as, 40-es éveibe. Miközben a lelke mélyén tudja, hogy van egy másfajta élet is amit élhetne. Az a pici gyerek nem tudja ott belül, hogy lehetne ez másképp is.

De mindenkit visz egy program. A szülők is. Hiába szeretnék a legjobbat, tévesen bolyongtak ők is, ha érezték, ha nem hogy mit tesznek ezzel.

A történet hőse másképp szeretne élni, szeretné kibontakoztatni az életében azt amiért ide született a földre. Igazi tiszta szívből megélt párkapcsolat, boldog családi létezést, és felfedezni megélni, kibontakoztatni azt a hivatást amiben a legtöbbet ad a világnak és ezzel önmagának is. Jól érezni magát a munkahelyén. Nem abban küzdeni, hogy “nem elég jó” “nem értékeli a munkáját” …stb.

Az ébredés pillanata mindig az, amikor ott van az ellentmondás. Ez a kulcs.

És ezt csakis a jelenlétben vagyunk képesek felismerni. Ehhez szükségesek apró gyakorlatok, egy folyamat, hogy megismerd azt kivé lettél az életed során. Hisz az a kisgyerek aki voltál folyton folyvást épített egy hitrendszert, ami akkor védett, de most gátol téged, hogy az legyél aki lehetnél.

Van erőnk megállni, amikor csendben újra feljön az ami igaz számunkra?

Van erőnk belehallgatni zűrzavaros gondolataink viharában?

Ki tudunk lépni a “tények” (a szüleink által felépített hitrendszer) zárt logikai rendszeréből?

Felkészültünk a megállásra és irányváltásra?

Van bátorságunk kilépni a dermedtségből?

Van bátorságunk kiállni magunkért?

Tarts velem!

30/08/2026

Te melyik pirulát választod? A kéket vagy a pirosat?

A Mátrixban Morpheus felajánlotta Neónak a választás lehetőségét. Ha Neo a kéket választja marad az illúzió világában, de ha a pirosat, kibontakozik előtt az igazság.

A félelmek benne tartanak minket az illúziók álomvilágában, amely lehet, hogy nem kényelmes, de biztonságos.

Nehéz sokszor a választás. Ez az időszak is húzza vissza az embert, mintha egy gumikötél rángatna minket. Képzelj el egy átlátszó pici dobozt. Apró, vékony hártyaréteg bortja, de ez pont elég ahhoz, hogy elzárja előlünk a fényt. De mi mégis ezt a biztonságosnak tűnő apró teret választjuk. Falakat építünk, így “biztonságban” vagyunk.

Az élet élni akar! És lehet csak egy apró bátor tett, vagy egy beszélgetés választ el attól, hogy kilépjünk önmagunk kristály börtönéből.

De amikor bent vagyunk, minden nehéz, körülményes, távolinak érezzük a reményt. Valahol megszoktuk ezt a szűkösséget, ez a sötétet.

Nincs képünk, az újra.

Kívülről nézve a kristálydobozra látható, hogy mi lenne az igaz út. De mi csak várunk. Túl sokat. Egyre mélyebbre jutunk abban, ami a biztonság, de egyre intenzívebben akar minket a lelkünk kihozni innen. Lobogni kezd egy tűz. Éget belülről.

Mindig van kiút! A terhek egyre nagyobbak lesznek, amik bent akarnak tartani, az idő ellenünk dolgozik, mi mégis megragadhatunk egy szalmaszállat is, mert ha elkapjuk, és nem eresztjük és eldöntjük, hogy most bármennyire is félünk kilépünk a fényre megtapasztalhatjuk azt a valóságot, ami sokkal szebb és jobb, mint az álmaink.

Az “élet” sokszor vad, de izgalmas. E helyett maradunk, várunk, magyarázkodunk, megalkudunk magunkkal. Az idő telik.

Sokszor egy beszélgetés is lehet szalmaszál.

28/08/2026

Sziasztok!
Ez még tavasszal jelent meg, csak akkor elfejettem megmutatni! Rólam is olvashattuk a TűsarkakON Magazinban!…

Az önismeret sokak számára egyet jelent a felszíni tulajdonságaik ismeretével: tudjuk, milyen a stílusunk, mik a kedvenc elfoglaltságaink, vagy éppen milyen

21/08/2026

2006.08.21 és ma 2026.08.21.
Miért fontos ez a dátum?

Anno 20 éve mentem el az NIIF Intézetbe dolgozni (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Inézet). Ez a lépés kilendített az addigi 25 évig élt valóságból. Hiába éltem már 3 éve Budapesten, a valóságom ugyanaz a salgótarjáni kisszobából jött kisgyerek valósága volt. Hiába jártam főiskolára, hiába volt belőle már csak 1 év hátra, nem voltam egy másfajta közösség része. A távoktatás miatt kimaradt az az érzés, hogy “Én főiskolás vagyok!” Nem volt más a tér.
De az NIIF-nek és Önmagamnak hála elkezdett kinyílni egy új énem. Nem volt extra óriási feladatom, de mégis itt indult el az az énem, aki elkezdett segíteni az embereknek, és elkezdtem végre kommunikálni. Kiderült, hogy nagyon jól megy. Elkezdett sokminden más megmozdulni bennem. A másik ami kinyitotta a világomat a főiskola utolsó éve, ahol már az online csoportoknak hála volt kapcsolódás.

Amikor néha-néha a volt kollégákkal találkozunk az elmúlt 6 évben, mióta már nem része “úgy” életemnek ez a cég, mindig vágyakozva emlékeztek vissza, hogy “De jó lenne, ha még minden olyan lenne, mint akkor.” Én valahogy nem vágyódtam vissza. Pár év kényelmes év után azt érzet: “Oké, de ennyi az élet?”

Mindig volt van valami ami szeretett volna új útra vinni, miközben nem volt bátorság sokáig lépni az álmaimért. Szóval valahogy én mindig inkább a jövőbe tekintettem, és nem a múltba az elmúlt évek alatt. De most azt érzem, meg kellett állnom. Hálát kell adnom, azokért az évekért. Egyfajta lezárás is ez egy korszaknak. Hisz lassan 46 éves leszek októberben, és az út most is ugyanaz, de mégis más.

Azt érzem, most itt az idő egy újfajta tudatosságra, egy újfajta kinyílásra. Persze bármikor is történhetne ez, de most itt vagyok. Most tudom magam és másokat arra bátorítani, kísérni, hogy merjenek lépni az álmaikért. És közben biztos lesz, hogy elbukunk, elveszítünk embereket, de az ami bennünk van élni akar. Benned is.

Minden nap számít, minden perc számít!
Én rengeteg időt vesztegettem el várakozással, halogatással, rettegéssel.
Ma már tudom, hogy mennyivel könnyebb volt akkor az út, amikor nem egyedül akartam menni az úton. Lehet ő egy kísérő, lehet egy kihíváspartner, bárki, aki feltétel nélkül a lelkéből, a szívéből tud téged támogatni.

Csak ne várj, még eltelik az életed!