Magyar agarakat és angol félvéreket engedtek nyúlra. Különösen egy sárga, hatalmas termetű magyar agár kan vált felejthetetlenné számomra. Azóta sem tudok szabadulni az agarak energikus és elegáns mozgásától, összetett természetétől, egyedi megjelenésétől. Első magyar agaramat egy kisállat börzén láttam meg, 1990- ben, kiválasztottuk egymást. Mara akrobata ügyességű, fordulékony, hihetetlen munka
bírású szuka volt, lovaséveimet végigkövette, nem ritkán 40-50 km-t tett meg naponta. Sosem versenyzett, de kiállításokon HCh címet ért el, volt CACIB és HFGY is. Alföldi főiskolás éveimre visszagondolva most is belesajdul a szívem, ahogy ez az agár elindult a nyúlra. .. Azóta is fontos számomra, hogy agaraimban legyen "tűz", kitartás, gyorsaság, és a mindenkori standardnak feleljenek meg, küllemükkel is kifejezve fajtájukat. Tacskóimnál szintén számít a standard, de a vadászösztön jelenlétét is nagyon fontosnak tartom. A Vakvágta kennelt 2000-ben alapítottam, az első alom 2001-ben született. Aztén néhány évente születtek nálam kölykök, és a céljaim ugyanazok maradtak: 1/megfelelni a mindenkori standardnak,
2/megőrizni az agár funkcionalitását,
3/egészséges, hosszú életű kutyákat tenyészteni. A második cél kivitelezése nem is olyan egyszerű; választhattam a coursing, a pályaversenyzés és az agaras vadászat között. A coursing itthon régebben még nem volt elterjedt ,nagyon kevés versenyt szerveztek-ám ma már kifejezetten kedvelt versenyzési mód lett. Az agaras vadászat ugyan tetszik, de mivel nem legális, és csak bizonyos keretek között működhet, igy a vadászatokon esélye sincs egy olyan agárnak ott,"aki" otthon nem tud nyúl után futni, akit nem tudok helyesen trenírozni erre a feladatra-mert tilos. Maradt a pályaversenyzés, és ezt 1997-től a mai napig lelkesen művelem. Számomra fontos, hogy minden agaramnak legyen liszensze (versenyvizsgája), kiderüljön, hogy milyen teljesítményt tud nyújtani, mennyire terhelhető, milyen az idegrendszere, emésztése, stb...ezek állategészségügyi szempontból is fontosak nekem, mint tenyésztőnek, sok információt adnak a leendő tenyészállatomról...
A whippeteket is a versenyzés miatt kedveltem meg , valahogy mindig volt 1-1 whippi is a magyarok között, és bár mindkettő agár, azért hatalmas különbség van a 2 fajta között. A whippetek bája,ragaszkodása,gyorsasága és iszonyú intelligenciája, a magyar agár egyedülálló kitartása, karakteres mozgása és jelleme miatt örökre a két kedvenc kutyafajtám maradt. Családi örökség talán, hogy nagyon kedvelem a tacskókat is- Édesapámnak rengeteg humoros története van gyerekkorából, Morzsa nevű tacskójának köszönhetően, és életem első kutyája is tacsi volt. Tacskó mindig volt a közelemben: először a családi kutyánk, majd később az agarak között egy kaninchen rövid szőrű kislány, akivel már terveim is voltak, majd sorban jöttek a többiek...Tenyésztési szándékom csak az utóbbi néhány évben erősödött meg, és 2021-ben már valószínűleg nevelek picike dakszlikat is. Kutyáim szorosan együtt élnek a családdal, lakásban laknak, szinte naponta mozgatjuk őket valamilyen módon, de az udvaron is szoktak játszani, napozni. Különböző korú tacskók,whippetek és magyar agarak élnek együtt nyugodtan,probléma nélkül a Vakvágta kennelben.
