19/08/2026
Most éppen nem futok.
Bedurrant a derekam, úgyhogy egy időre parkolópályára kerültem.
Elég vacak érzés.
Nem először történik ilyen velem, és remélhetőleg nemsokára fogok majd újra futni. De ez a mostani helyzet megint eszembe juttatott valamit.
Hogy mennyire másképp gondolunk a futásra akkor, amikor valamiért nem tudunk futni.
Amikor tudunk, sokszor olyan természetesnek vesszük. Néha még nyűg is. Nincs kedvünk, nincs motiváció, túl meleg van, túl hideg, esik, fúj a szél… és próbáljuk rávenni magunkat, hogy ugyan már, menjünk ki.
Aztán egyszer csak nincs választás.
Nem azért nem mész, mert nincs kedved. Hanem mert most nem lehet.
És ilyenkor egészen más megvilágításba kerül az egész.
Talán ezért is érdemes néha eszünkbe juttatni magunknak, amikor éppen nincs kedvünk futni, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán megtehetjük.
Mert az, hogy felhúzod a cipőt és elindulsz, egyáltalán nem olyan magától értetődő, mint amilyennek sokszor gondoljuk.
Én most megint egy kicsit jobban érzem ezt.
