19/05/2026
Ma trappolós nap volt. Kiszámoltam minden lépést és a telefon töltését is, mégis becsúszott pár plusz kilométer.
Reggel nem akartam elszalasztani az egyetlen reggelit, amit a szálláshoz kaptam, így 8-kor indultam, és viszonylag gyorsan Žrnovóba értem. Begyűjtöttem a pecsétet időben - az első pecsét beütése mindig olyan nyugodt elégedettségérzéssel jár, bár most már tudom, hogy utána még jöhetnek meglepetések.
Žrnovo és Pupnat között kb. 11 km viszonylag jól járható út vezet át az erdőn, kisebb leágazásokkal. Szép volt, de meglehetősen unalmas, és hiányzott a tenger közelsége. Szerencsére valakik kis meglepetéseket rejtettek el az út szélén, színesre festett köveket. Így azzal szórakoztattam magam, hogy kőtől kőig számoltam a kilométereket.
Pupnatban elvileg két pecsét lett volna, de az egyik templomot nem találtam meg, és már kezdett frusztrálni az előttem lévő táv, úgyhogy onnan végül csak egy pecsétem lett. Viszont megjegyeztem, hogy a templom mellett van egy Michelin-ajánlásos, kedves kis étterem - ez az infó még jól jöhet később.
Innen Pupnatska Luka felé vitt tovább az út, és az öbölben lévő kis kavicsos strand egyszerűen kihagyhatatlan. Az út mellett parkolóhelyek vannak kialakítva, el tudom képzelni, mennyi ember lehet itt főszezonban. Most még bőven volt hely.
Ezután ismét egy hosszabb trappolós szakasz következett, de már közelebb volt a tenger, és fejben is segített, hogy az út második felénél jártam. A tervem az volt, hogy a következő pecsét után levágom az utat a szállásig, pihenek egyet, feltöltöm a telefont, és csak utána megyek az utolsó pecsétért Čarába.
Na, ez nem sikerült, mert nincs rövidebb gyalogút Zavalatica felé.
Szóval mentem tovább Čara irányába. A carai kápolnát sem találtam meg, bár itthon visszanézve lehet, hogy Čavića Luka felé kellett volna kitérni. Mindegy, így jártam.
Közben azon gondolkodtam, hogy remélem Čarában is lesz Studenac, mint Lumbardában és Žrnovóban, mert a meleg miatt most rendesen fogyott a folyadék és jól esett volna egy újabb kóla. De sajnos nem volt, így a maradék vízkészletemet ittam meg.
A templom mellett viszont állt egy csodálatra méltó matuzsálem-fa, hatalmas, göcsörtös törzzsel. Lehet, hogy ciprus volt… nem tudom, de nagyon különleges látvány.
Innen már azt hittem, könnyen beérek Zavalaticára a szállásra, és meg is vagyok a nappal. Hát… a szállás miatt még biztosan plusz 5-8 km-t trappoltam, mert nem ott volt, ahol gondoltam, hanem jóval messzebb. A cím nem volt pontos, csak amikor a házigazda elküldte a helyzetet, akkor derült ki, valójában hol van. Még egy helyi, a hajóját csinosítgató kedves lakos is próbált segíteni és a név alapján eligazodni.
Szerencsére egy újabb Studenac-pihenő után vágtam neki az utolsó szakasznak. Amikor közelebb értem, voltak már kicsit krimibe illő gondolataim, annyira eldugott, világvégi helyen van a szállás. De amikor megjelent a hölgy a kutyájával, megnyugodtam, és a szállás is teljesen rendes és tiszta. Szóval eloszlott a félelmem.
Holnap reggel indulok tovább, és szerintem kora délután már a szállodában leszek. Laza nap lesz - nem úgy, mint a mai.
Pontos kilométert nem tudok, mert az órám is lemerült, de tuti megvolt a 40 km. Ja a vízhólyagom köszöni jól van, szerencsére nem nagyon fáj, úgyhogy bírtam az utat, bár már kis izomgörcsök néha vannak és van hogy este robotos a mozgásom.
Na de holnap már csak a fele lesz. :-)
