30/07/2022
Bátraké a szerencse, tartja a mondás.
Hajnalban még szakadt az eső, de a reggel 7-re tervezett indulásra elállt. Így hát elindultam Kápolnásnyékre Barnabás barátomért, akivel már hetek óta tervezgettük, hogy bemotorozzuk közösen az új GTS-ét.
A Balaton-felvidéket tűztük ki a közös motorozás színhelyéül.
Az előrejelzés nem kecsegtetett túl sok jóval, sőt! Egész napos szakadó esőt jósoltak. Balatonalmádinál valóra is vált a jóslat. Nem volt mit tenni, muszáj volt felkapni az esőgöncöt, hogy folytathassuk az utat. Továbbra is esőben, vízátfolyások tetején vízisíeltünk a régi római kori úton Balatonfüredig, majd Balatonszőlőst, Vászolyt, Pécselyt és Dörgicsét magunk mögött hagyva megérkeztünk a Káli-medencébe.
Mindszentkállán jólesett a frissen, kertből szedett menta levelekből főtt forró tea. Még az eső is alábbhagyott. Azonban, ahogy indultunk, újból rákezdett - miért is ne! Jófej, megvárt minket.
Gyulakeszin az Édes Kanyarban ettünk egy óriáspalacsintát, majd megkerültük a Szent György-hegyet és a Badacsonyt, majd Kékkút és Zánka között kanyarogtunk. Itt már kezdett tisztulni az idő. Mire Tihanyba értünk, kisütött a nap, így az esőruhákat begyömtük a Vespák hasába, hadd száradjanak a blokkból áradó melegtől.
A Kotyogós Kávéteraszon elköltött uzsonna után néhány kattintás a Gödrösi strandon, majd egy kis hajókázás következett Tihany és Szántód között.
A 7-es út már csak a szükséges rossz volt a lustán hömpölygő autók között Kápolnásnyékig. Siófokon a sűrű forgalomban mondjuk volt alkalmunk prezentálni, hogy mire való igazán egy fürge Vespa.
Kápolnásnyéktől hazáig már csak egyszer áztam el Tatabányánál és a kilométeróra spirálja is beadta a kulcsot, csak hogy igaz legyen a sztereotípia. Ez legyen a legnagyobb baja!
12 óra, 430 kilométer és ezernyi élmény. Ahogy Barni mondta, heti két-három ilyen nap kéne legalább, állandóan. 🤌
🛵💨🇮🇹⛈