10/06/2026
Nemrég ünnepeltük kis vállakozásom 5. születésnapját, amiben említettem már, hogy mennyi változás történt az elmúlt évek során..
Akkoriban még nagyon sok felé szaladtam, több településen voltak csoportos óráim, jártam házhoz is egyéni pilatest tartani.
Ma már nincs kapacitásom ilyenekre, egyetlen csoportos órát leszámítva csak Tapolcán dolgozom.
Az egyetlen külsős helyszín, ahol a lelkesedés, a kedv sosem hagyott alább, és bár sokat cserélődtek a csapat tagjai, de néhányan a kezdektől fogva jönnek hétről hétre, minden kedd este: ZALAHALÁP ❤️
Ahova úgy érkezem, mintha haza jönnék. Ahol sosem számított semmilyen akadály, ahol mindegy volt, hogy energia válság van, téli hideg, vagy nyári kánikula ... Az órák sosem maradtak el.. Tornáztunk együtt a szabad ég alatt viharos szélben, esőben, húztuk össze magunkat kis osztályteremben, mindig mindenre volt megoldás, és mindig volt elegendő jelentkező.
A halápi csapat, ahol az óra előtt, (alatt), és után a legnagyobb a csicsergés... A halápi csapat, ahol a legtöbb a hangos nevetés, ahol a poénok néha 18+ -osak(🤭🫣), ahol már egy szemvillanásból tudjuk mire gondol a másik, melyik emlék tör elő.
A csapat, ahol nem kezdődhet el óra Robi nélkül, mint leghűségesebb férfi vendégem nélkül, és akinek hála mindig van lehetőség a folyadék pótlására, mert ő adja meg a biztos jelet, és, aki már nem is egyedül érkezik, hanem kedves feleségével.
De mielőtt bárki tévesen azt hinné, hogy ide csak nevetni és viccelődni (meg vizet inni) jár mindenki, a Zalahaláp csapatról azt is tudni kell, hogy az esetek döntő többségében a legerősebb órákat is itt tartom. A tévhitekkel ellentétben nem csak nyújtogatunk ;)
Csatlakozni mindig lehet :) A jól összeszokott, kedves, vicces társaság befogadja az újakat, senkit nem eszünk meg vacsorára, és garantáltan nagyon jó hangulatú, víg kedélyű csapattal (és kicsit erősebb óratípussal) fogtok találkozni.
Nyáron kint a szabadban, az imádom-helyszínen az iskola udvarán tonázunk, és nagyjából augusztus végére el is jutok odáig az óra végi levezetésnél, hogy nem azt mondom, hogy nyújtózkodjatok a magasba, két tenyérrel a MENNYEZET felé, hanem...végre helyesen: AZ ÉGBOLT felé... Hogy aztán a hűvös idő beálltával szeptembertől a Művelődési házban pár hét elteltével rájöjjek, hogy a kulturban meg....ÉGBOLT nincs.... De vissza mindig hamarabb állok a MENNYEZETRE... Legalábbis azt hiszem... 😅
Nagyon hálás vagyok ezért a csapatomért (is). Mert megmutatják, hogy egy kicsi településen is létezik összetartás, évek óta tartó lelkesedés, jó kedv, és mozogni akarás. Pédaértékű. ❤️
Minden kedden 18:40 -kor.
Köszönöm, ha a bejegyzéseimet megosztod, like-olod, kommentelsz, és/vagy beköveted az oldalam, amit már az instagramon is megtalálsz. Mindezzel a munkámat támogatod. ❤️
#
#
#
#
#