08/09/2026
Dávid Komjáthy a buzogányokkal való kapcsolatáról:
Nem lehetek eléggé hálás a buzogányos hagyományoknak.
Életem legkritikusabb időszakában találtam rájuk, pontosabban ők találtak rám. Mindig is tudtam, hogy mire van szükségem az életben, de nem találtam hozzá megfelelő tevékenységet. Mint ha egy segítő kéz nyúlt volna le hozzám és adott volna egy támaszt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire mély kapcsolatot építek majd ki a hagyományokkal és méginkább nem gondoltam volna, hogy találok egy hazai, magyar vonalat. Az életem, a mindennapjaim, a munkám, azaz a tevékenységem, eggyé vált vele.
Ez egy életmód.
A különböző buzogányos hagyományok megmutatták nekem, hogyan élhet az ember szimbiózisban, a tanítással, a világgal és önmagával. Harcosok tornája ez, mely száz vagy ezer év óta itt van velünk és kultuszt épít. Összeköti a földit az égivel. Én személy szerint nem is tudnám ezt a tevékenységet fél gőzzel csinálni.
A hitvallásom része, ha valamit művelek, azt 110%-al teszem. Ezzel kelek, ezzel fekszem és tudom azt, hogy így valamit visszaadhatok az emberiségnek és a világnak. Ez az a cél, amely minden materiális aspektust felülmúl.
Az út maga a megváltás, visszatérés. A buzogány egy harci eszköz, eredendően harcműveszet. Ezt nem lehet belőle kiírtani. Sportként tekinthetünk rá, de hosszabb gyakorlás után megérti az ember, hogy ez nem csak sport. A sport mivolta, egy melléktermék. A buzogány forgatása egy belső út is, ahol a gyakorló eggyé válik az eszközzel, így oldódik fel. A különböző erőélmény és flow hatása során az aktív meditációs állapot létrehozza a teljes önmegsemmisülést, ahol nem létezik ÉN. Itt találkozunk valójában a valódi “önmagunkkal”.
A harmónia melyben azóta élek, kétségkívül áldás. Ez egy olyan áldás, melyet most már nem dobhatok el magamtól. Nem vártam és nem várom el soha hogy ezt megértse bárki is. A tapasztalás maga nekem elég. Ezért nem lehetek eléggé hálás a hagyományoknak és leginkább mesteremnek Dr. Pál Antalnak, aki a vadhajtásokat levágva mutatott rá a valódi igaz természetemre. A Gerundium egy speciális helyet foglal el az én szívemben, útmutatóként funkcionál. Bár ez a hagyomány van velem a legrövidebb ideje, mégis sokkal többet adott, mint azt én valaha gondoltam volna.
Hálás vagyok, hogy ez adatott nekem. Méltó módon igyekszem hordozni, amíg az idő el nem érkezik és jön valaki, akinek mindent továbbadhatok.
Ez is egy tutaj, mellyel átkelek a túlpartra, de a tutajt ott kell majd hagyjam. Ez így van rendjén.
Ez az út, az Oktogonitás útja 🪷♾️
karlakattai
