01/01/2026
A január (Ianuarius) a (késő) római naptár első hónapja. Eredetét a Janus‑istenhez kötötték, aki a kezdetek és átmenetek istene, két arca a múltba és a jövőbe tekint. Ez szimbolizálja az év kezdetét és az új időszakra való belépést.
A rómaiak számára az év kezdete legalább három különböző napra is eshetett a történelem különböző szakaszaiban. Hosszú ideig március 1-jén kezdődött az új év, és csak a köztársaságkor derekán került január 1-jére a konzulok hivatalba lépésének napja.
A császárkorban ezen két dátum mellett gyakorlati jelentőséget kapott a szeptember 1., vagy korábban szeptember 21., amely az adózásban jelentett új évkezdetet, s amelyet datáláshoz is használtak.
A leghosszabb ideig érvényben lévő és a legnagyobb kultikus jelentőséggel bíró újévi dátum a január 1. volt, a január hónap kalendája, azaz Kalendae Ianuariae.
(Kalendae= a hónap eső napja a római naptárban. / Ianuariae = január )
Miközben a birodalom már keresztény császárok alatt élt, január 1. továbbra is a Kalendae Ianuariae, az év kezdete. A rómaiak ajándékokat (strenae) adnak, mézet és édes gyümölcsöt, hogy „édes legyen az év”, jókívánságokat mondanak, zajonganak, ünnepelnek. A consulok hivatalba lépnek, a város ünnepi arcát mutatja – még akkor is, ha Janus Isten neve már egyre kellemetlenebbül hangzik a püspökök fülében.
Szent Ágoston és más egyházatyák prédikációkban ostorozzák a napot: a pogány szokásokat, az álarcos mulatozást, a „rossz kezdet” babonás félelmét.
"...A Kalendae jelentősége a Konstantin utáni időkben nő meg látványosan, és ebben a
korban kezdenek sűrűsödni forrásaink is. Talán egyetlen másik ókori ünnepről sem
rendelkezünk ekkora forrásanyaggal, még ha a források többségét az ünneppel ellenséges keresztény szentbeszédek alkotják is. A pogány ünnepek közül messze a legtöbb
feddést a Kalendae Ianuariae kapja, több teljes homília szól csak erről a kérdésről:
Ióannés Chrysostomos, Asterios és Szent Ágoston egy homíliája, Torinói Maximus,
Arles-i Caesarius, Petrus Chrysologus két beszéde, emellett számos rövidebb megjegyzés különböző keresztény szerzőktől. A másik felet a pogány Libanios két beszéde
képviseli. A forrásbőség eredményeképpen szinte ez az egyetlen olyan antik ünnep,
amelynél lehetséges helyi variánsokat megkülönböztetni, esetleg még kronológiai
változásokat is felvázolni. Hasonlót semmilyen pogány szokással kapcsolatban nem
tapasztalunk. Mindez jelzi, hogy a Kalendae nem csupán túlélte a kultuszok betiltását,
hanem éppen akkor az év legnagyobb nem keresztény ünnepévé vált, nem csupán a
latin nyelvű régiókban, hanem a keleti, görög területeken is.
A Kalendae megünneplését csak kis mértékben érintették mindazok a hivatalos korlátozások, amelyek a pogány kultuszformákra vonatkoztak. A kultuszok betiltása azt
jelentette, hogy az isteneknek szóló ünnepélyes áldozatok megszűntek a Kalendaen is, de az ünnephez kapcsolódó szokások többsége vagy magánjellegű volt, vagy az
állami reprezentáció szolgálatában állt..."
kép: Mozaik az év hónapjaival, Thysdrusból (El Jem), a Kr. u. 3. század első feléből, Sousse Régészeti Múzeum, Tunézia
kép forrás:wikimedia
szöveg forrás:
- Tóth Anna Judit: Ünnepek a Keresztény és a Pogány kor határán, 40-41.p
