26/04/2026
Ma 32 éve, hogy meghalt Masutatsu Oyama a Kyokushin karate alapítója.
Emlékezzünk ma mindannyian legalább egy percre Sosai Masutatsu Oyamára. 🙏🏻🥋
https://youtu.be/eBLJdcc5LLY
Masutatsu Oyama (1923. július 27. – 1994. április 26.) koreai származású karatemester volt, aki az első full-contact karate, a kyokushin karate alapítója. Cshö Jongi néven született a Japán által megszállt Koreában, majd mint zainicsi, élete jelentős részét Japánban töltötte, 1964-ben az állampolgárságot is megszerezte, a Vaszedai Egyetem öregdiákja. Karatekörökben Sosai („Elnök”, vagy „Főigazgató”) volt a megszólítása, mely egy japán vezetői cím.
Harmincadik évében, 1953-ban megnyitotta saját dojót Tokióban, Oyama dojo néven, azonban folytatta ország- és világjáró körútját, mely alatt harcművészeti bemutatókat tartott, benne bikák elleni harcot, többet meg is ölt puszta kézzel. A judo első helye a külvárosban volt, majd 1956-ban beköltözött egy üresen álló balettiskola épületébe. Az Oyama által kifejlesztett tananyag rövid időn belül komoly hírnévre tett szert, mely az erős ütéseken alapult praktikus formagyakorlatokat is felhasználva. A kyokushin nevet egy 1957-es ünnepségen jelent***e be. Noha tanítványaival az edzéseken keményen, durván bánt, gyakran szereztek sérüléseket az oktatások alatt, mégis egyre több tanítványa lett, akik vonaton érkeztek a dojohoz Japánon belülről és kívülről egyaránt. Sok vezetője a mai kyokushin szervezeteknek ezekben az időkben szerezte meg tőle az alapképzést. 1964-ben költözt***e át a dojót arra a helyre, ami a későbbiekben a kyokushin otthona és világviszonylatbani főhadiszállása lett. Ebben az évben formálisan megalapította a Nemzetközi Kyokushin kaikan Karate Szövetséget (International Karate Organization Kyokushin kaikan, IKO, vagy IKOK), hogy szervezze az időközben sokfelé megalakult oktatóiskolák munkáját. Még ugyanebben az évben dojója kihívást kapott a muai thai (thai box) mestereitől. Oyama azt hitte, nincs más stílus, melyben összemérhetné magát, elfogadta a kihívást és elküldte három tanítványát, Kuroszaki Kendzsit, Nakamura Tadasit és Ószava Noborut, Thaiföldre, akik három küzdésből kettőt megnyertek, mellyel jó hírnevet szereztek karatestílusának.
Miután megalakult a kyokushinkai, Oyama szervezte egy ideig a szervezet terjeszkedését is. Ő és válogatott vezetősége kiváló üzleti érzékkel toborozták az új tanítványokat. Az Oyama által kiválasztott oktatónak el kellett utaznia a kijelölt városba, nyitnia kellett egy dódzsót és bemutatók szervezésével meg kellett mutatnia karateképességeit. Ilyen bemutatókat köztereken, gimnáziumokban, helyi rendőrségi tornatermekben, ahol a cselgáncstanulók is előszeret***el edzettek, közparkokban helyi fesztiválokon, iskolai rendezvényeken szerveztek. A bemutatókat szervező oktatók hamarosan toborozni tudtak tanulókat dódzsóikba, majd szájról-szájra terjedt hírük, mellyel kialakítottak egy aktív tanulói magot. Oyama küldött oktatókat más országokba is, mint az Egyesült Államokba, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Ausztráliába és Brazíliába, ahol a kyokushint hasonló módon terjesztették. Oyama szintén elősegít***e a fejlődést és megismertetést azzal, hogy évente megrendezték a nyílt japán karatebajnokságot The All-Japan Full Contact Karate Open Championships néven, majd a nyílt világbajnokságot World Full Contact Karate Open Championships néven minden negyedik évben.
Stílusbeli kíváncsiságára jellemző, hogy Oyama meg akart ismerkedni a cselgáncs által képviselt harcművészettel is, ezért Kimura Maszahiko judolegenda beinvitálta a Tokió nakano-i részében található Szone dojoba, ahol négy évig tanulta a cselgáncsot, majd négydanos mesterként fejezte be a képzést.
Oyama kumitéken, csoportos küzdelmeken t***e próbára erőnlétét, melyben a kihívó minden egyes személlyel legfeljebb két percet küzdhetett és minden esetben győztesként kellett befejezze. Oyama végrehajtott háromszor százas kumitét is, melyet három egymást követő nap hajtott végre, minden nap száz ellenféllel küzdve meg. Az első százemberes kumitét (hjakunin kumite) 1965 előtt hajtotta végre. Azóta ez egyfajta erőpróbává vált a karatékák körében, 2011 év végéig tizenöten teljesítették vele együtt.
Több alkalommal küzdött puszta kézzel bikák ellenében is. Életében összesen ötvenkettővel „mérkőzött meg”, melyből három azonnal meghalt az első ökölcsapást követően. Innen kapta „Isten keze” (Godhand) becenevét. Sok harcművész illette negatív kritikával ezeket az eseményeket, mondván az állatok hátrányos helyzetben voltak vele szemben, megszelidítve, lekötözve, orrkarikákkal ellátva küzdött ellenük Oyama.
Amerikai körútjai során több alkalommal mérkőzött meg profi birkózókkal is. A What is Karate című könyvének 1958-as kiadásában három ilyen profi meccset és további harminc bemutatót, kilenc televíziós szereplést említ meg.
Későbbi éveiben osteoarthritis-ben szenvedett, ami egy gyulladásos ízületi betegség. Betegsége ellenére sosem hagyott fel az oktatással, a toborzásokon rendszeresen tört szét tárgyakat.
Oyama több mint nyolcvan könyvet írt japán nyelven, melyek közül néhányat más nyelvekre is lefordítottak.
Halála előtt megalapította Tokióban az International Karate Organization, Kyokushinkai-t („Nemzetközi Kyokusinkai Karate Szövetség”), amely egyike napjaink leghíresebb harcművész szervezeteinek. Több mint százhúsz ország egyesületét tömöríti magába, taglétszáma globálisan meghaladja a tízmillió főt. Japánban sok könyv íródott róla, egész estés film készült eseménydús életéről és mangák mesélték el sok kalandját.
Masutatsu Oyama hetvenéves korában, 1994. április 26-án halt meg tüdőrákban, noha sosem dohányzott. Özvegye, Oyama Ciyako egy alapítványt hozott létre, mellyel élethosszon át tartó munkásságának állít emléket.
