31/10/2023
Bár ez az ábra teljesen egyértelműen a szorongás tüneteit mutatja, én inkább a témát onnan kezdeném, hogy a szorongó embereknek általában túl szoros kapcsolataik vannak, amiben fészket rak a rettegés, a katasztrofizálás, a folyamatos aggodalom, egy egész életet és generációkat átlengő, generalizált szorongás formájában.
A túl szorosan kötődő családokban alapértelmezett a szorongás.
'Szólj, ha elindulsz autóval!', 'Hívj fel, ha megérkeztél!'. 'Vidd el az ennivalót, soha nem tudhatod, mi fog veled történni!', 'Mindig legyen nálad szendvics, mert mi lesz, ha lerobban az autó az út szélén!'
Sokszor a szülők ezekkel a mondatokkal riogatják a gyerekeiket. Ebből érezhető, hogy úgy gondolkoznak, hogy ha baj van, akkor nem oldható meg a probléma.
Ezekben a családokban az egész gondolkozás aköré szerveződik, hogy baj történik. Ez egy, a gyermekekre jellemző gondolkozás, akik mindig félnek az újtól, a kihívásoktól. Mivel a gyermekek önképébe még nem épült be a problémamegoldás, ezért egy gyermek nem képes támasz nélkül élni, mert az alap biztonságérzetük még nem alakult ki.
A túl szimbiotikus családokban az a jellemző, hogy folyamatos kapcsolattartás van, sűrűn kell a szülőket biztosítani arról, hogy még élünk, és tényleg nem történt baj. Sokszor ez nincs kimondva, csak állandó kapcsolattartásra vágynak.
Egy egészséges határrendszerrel rendelkező családban leginkább csak akkor kell felhívni a másikat, ha valóban történik valami és segítségre van szükségünk. Tehát itt az az alapgondolkozás, hogy nem lesz baj, ha pedig lesz, képesek vagyunk megoldani a problémát. Ha mégsem tudjuk orvosolni, csak akkor kérünk segítséget.
Sajnos a túl szoros családokban a rettegés és a félelem, ebből kifolyólag a szorongás válik alapérzelemmé, és sajnos ez az élet többi területére is begyűrűzik, így gyakran kialakul a pánikbetegség, aminek már fizikai tünetei is vannak.
Ezekben a családokban létezik egy hiedelem, mégpedig az, hogy az aggódás, a másik féltése egyenlő a szeretettel.
🎈Pedig NEM!
A tünetekről egy ábrát mutatok nektek, nézzétek végig, mert fontos, hogy felismerjük, ha mi, saját magunk, vagy a társunk szorong. Egy új nézőpont felvillantásával, figyelemmel, támogatással, felnőtt-felnőtt beszélgetéssel, empátiával tudunk enyhíteni a szorongáson.
(Ábra forrása: psychealth.de)
