06/06/2023
A strand, az strand.
Tapasztalataim 2022-ben a nyári úszásoktatásról a Véső úti strandon.
1. Az ott dolgozók nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Többnyire. Ezt kicsit később kifejtem. A pénztáros hölgyeknek és az öltözőben dolgozó személyzetnek köszönöm, hogy amiben tudtak, segít***ek.
2. Én bringával járok mindenhova, ha csak tehetem. Többek között azért is, hogy ne szennyezzem feleslegesen a város levegőjét. A strandon sajnos nem volt lehetőség ott hagyni az úszásoktatáshoz szükséges eszközeimet, így minden nap vittem, hoztam bringával egy fél csomagtartónyi cuccot a hátamon.
3. Májusban kezdtem az oktatást, sajnos sokszor még nagyon hideg volt, ezért elmaradt az óra, hogy ne fázzanak meg a gyerekek. Nem tervezhető így a munka, ki voltunk téve az időjárási viszontagságoknak.
4. Mikor beindult a strandszezon, délutánra annyian voltunk a medencében, mint a heringek. Zavartalannak kicsit sem mondanám a körülményeket. Hiába volt leválasztva a medencéből egy külön sáv, a fürdőzőket 2 percenként figyelmeztetni kellett, hogy hagyják el a lezárt területet, és ne lovagoljanak a kötélen. Persze el is szakadt-többször is-amit én kötöttem vissza, ezzel is ment az oktatásból feleslegesen az idő, és azzal, hogy a fürdőző lakosságot megkérjem, hogy ugyan hagyjanak már minket dolgozni. Persze én őket is megértem, azért jönnek a strandra, hogy ugráljanak, őrültködjenek, nem azért, hogy rájuk szóljon valaki, hogy ne fröcsköljenek, ne ugráljanak, menjenek arrébb. Az úszómesternek nevezett úriember eközben jót napozott a székében becsukott szemmel.
5. Kis létszámú, 3-4 fős csoportokban dolgoztam tavaly a Véső úti strandon-pontosan azért, mert ennyi gyereket tudtam az adott körülmények mellett egyszerre úgy oktatni, hogy legyen is eredménye. Napról napra. Mivel népszerű volt a kislétszámú csoportbeosztás, napi 3-4 órát tartottam egymás után. Én is ember vagyok, vannak szükségleteim. Olyan, mint pl. elmenni 2 óra között wc-re. Számtalanszor előfordult, hogy beszaladtam a mosdóba, és mire visszaértem, a medence széléről a taneszközeim eltűntek. A kedves strandoló azt gondolta, hogy magáévá teheti, és elvitte játszani. Azzal kezdtem a következő órát, hogy visszaszerezzem őket.
6. Nyáron, mikor tűz a nap, a szülő természetesen védeni akarja a gyerekét a káros napsugaraktól, ezért bekeni napkrémmel. Ez csak azért nem szerencsés, mert csúszik, mint a béka. Én mozgatom a kezüket, a lábukat, hogy ráérezzenek a technikára, de kicsúsznak a kezemből. Ami pedig ennél is rosszabb, hogy folyik a szemükbe a klóros, napkrémes víz, ami nagyon csíp. Szegények azzal vannak elfoglalva, hogy dörzsölik a szemüket, és nem azzal, hogy hogyan kell a kartempót helyesen végrehajtani.
7. Irtó lelkes voltam tavaly áprilisban, mikor megegyeztem a Véső úti strand vezetőjével, hogy mehetek oktatni. 6 évet hagytam ki a várandóságaim, a gyermekeim születése, és a Covid miatt. Annyira vártam a visszatérést. Egész nyárra meghirdettem a turnusaimat, amik gyorsan be is teltek. Június végén már volt annyi tapasztalatom, hogy éreztem, ez így nem oké. Nem tudom azt a színvonalat hozni, amit szeretnék. Sem a 10 napos intenzív oktatás nem volt olyan eredményes, amit vártam, sem a létesítményben lévő körülmények nem biztosították a zavartalan oktatást. De végig csináltam a nyarat, nem akartam egy turnust, csoportot sem lemondani, mert az nem lett volna fair sem a szülőkkel, sem a gyerekkel szemben. Annyit változtattam augusztusban, hogy a délutáni turnusokat átcsoportosítottam délelőttre, amikor még viszonylag kevesen voltak a strandon, és nem volt annyi zavaró tényező, és a nap sem sütött még annyira. Ez nekem fizikailag megterhelőbb volt, mint délelőtt tartani 2 órát és délután megint 2-t. 4 egymást követő óra a klóros vízben, tűző napon, úgy, hogy minden gyerek kezét-lábát én mozgatom, azért az kemény fizikai munka-ha ez kívülről egyébként nem is látszik.
8. Az I-re a pontot mégis az a megalázó szituáció t***e fel, amikor a leválasztott sávomban dolgoztam, és a lépcsőn ülő, ruhában fürdőző gyerek azt gondolta, milyen vicces, hogy felszívja a vízipuskájába a lábmosó vizet, és az arcomra lövi. Ezen a -szintén ruhában fürdőző-család jót mulatott. (Eközben az úszómester továbbra is a D-vitamin begyűjtésével volt leginkább elfoglalva.) Vettem egy nagy levegőt, nyeltem egyet, és kulturáltan megkértem őket, hogy legyenek kedvesek odébb fáradni, mert én itt most éppen gyerekeket tanítok, és ne zavarják az órát. Illetve, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer! Dolgoztam tovább. Nem telt el 2 perc, az eset megismétlődött, a család ujjal mutogatva rám- mint egy cirkuszi bohócra- röhögött, mint az Oroszlánkirály c. mesében a kretén hiénák. Ekkor már nem álltam meg én sem. Kitört belőlem a düh. Elküldtem őket melegebb éghajlatra. Az úszómester odajött támogatni? Nem! Hallotta, látta az esetet. Persze! A Security-s ember éppen merre sétálgatott, ki tudja. Nem volt ott, ahol helyzet volt. Vállaltam, hogy adott esetben nekem jönnek? Igen! Szerencsémre nem lett belőle dulakodás. Csak szócsata. De a szívem majd kiugrott a helyéről az izgalomtól, a dühtől, és a döntés súllyától, hogy nem fogom hagyni magam megalázni, bárhogy is fognak reagálni! A tanítványaim ezt végig nézték. Senki nem állt mellém! Senki!!! Az sem, aki ezért kapja a fizetését!
9. A Tiszavirág Arénában, a Máv focipályán (vagy bármelyik másik edzésen) előfordulnak ehhez hasonló megalázó esetek az edzőkkel? NEM HINNÉM! A gyerekek zavartalan körülmények között tudnak edzeni? Azt gondolom, IGEN. Egész évben van lehetőség focizni, röplabdázni, vívni, kosárlabdázni stb.? Többnyire IGEN. Megfizethetőek ezek a sportolási lehetőségek? Erre is azt tudom mondani-saját szülői tapasztalatból-, hogy IGEN!
10. Én nem vágyom másra, csak EGYENLŐSÉGRE! A gyerekeknek és nekünk úszásoktatóknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy zavartalan, nyugodt, biztonságos környezetben, megfelelő infrastruktúrával rendelkező TANMEDENCÉBEN tudjunk tanulni/tanítani egész évben.
A strand, az strand.
