19/09/2026
A negyedik trimeszter őszintén
Néha nehéz. Nagyon nehéz.
Vannak napok, amikor órákon át nyűgös a baba.
Amikor az egyik nehéz napot követi a másik, az éjszakák pedig összefolynak, mert alig alszol pár órát.
Amikor fáradt vagy. Kimerült vagy.
Amikor még a tested is fáj, próbál regenerálódni, közben pedig egy pici embernek te vagy az egész világa.
És közben ott van az a rengeteg érzés is.
A mérhetetlen szeretet. A hála. A boldogság.
És ugyanabban a pillanatban akár a sírás, a tehetetlenség, az ingerlékenység, a bizonytalanság vagy egyszerűen csak az érzés, hogy most egy kicsit minden sok.
Hiszen ez a negyedik trimeszter.
Egy időszak, amiről szerintem még mindig túl keveset beszélünk. A tested szülés után próbál visszarendeződni, a hormonjaid konkrétan rotyon vannak, és közben valahogy neked kellene „csak úgy” működnöd tovább. 😅
Pedig teljesen normális, hogy egyik pillanatban nevetsz, a másikban meg már azon is képes vagy bőgni, hogy elfogyott a kedvenc kekszed. 🥹
Az anyaság számomra most néha tényleg egy érzelmi hullámvasút.
És azt tanulom, hogy minden érzésnek helye van.
Attól, hogy néha elfáradok, még nem szeretem kevésbé.
Attól, hogy néha sírok, még nem vagyok kevés.
Attól, hogy vannak pillanatok, amikor nehéz, még ugyanúgy tudom, hogy ő az egyik legcsodálatosabb dolog, ami valaha történt velem.
Nem kell minden percét élvezni.
Nem kell mindig erősnek lenni.
Nem kell mosolyogni csak azért, mert „most kellene a legboldogabbnak lenned”.
Jogunk van megélni a fáradtságot is.
A félelmet is.
A fájdalmat is.
Azt is, amikor egy pillanatra elegünk van.
Mert az anyaság nem csak a gyönyörű fotók, a babaillat és az összebújások. ❤️
Hanem kialvatlan éjszakák, könnyek, fájó test, kételyek, türelempróbák… és közben egy olyan szeretet, amit korábban elképzelni sem tudtál.
Ma éppen egy ilyen napunk van.
Fáradt vagyok. Kimerült vagyok. Érzékeny vagyok.
De itt vagyunk. Összebújva.
És ma ennyi is elég. 🤍
