Tolnai-Turán Kipcsak-Ölberi törzs

02/04/2026

Nekünk 1% esély is elég a győzelemhez...ha Te mellettünk állsz!A Tolnai–Turán Hagyományőrző Köböre és SE párhuzamosan több szakosztállyal működik, de egy köz...

28/03/2026

Nekünk 1% esély is elég a győzelemhez...ha Te mellettünk állsz!

A Tolnai–Turán Hagyományőrző Köböre és SE párhuzamosan több szakosztállyal működik, de egy közös cél vezérel minket: a magyar katonai hagyományok korszakonkénti kutatása, hiteles feldolgozása, és az így megszerzett elméleti és gyakorlati tudás átadása a fiatalabb generációnak.
Szakosztályaink:
- IX.-X. századi hagyományőrző szakosztály
- XII.-XIII. századi, Kun katonai hagyományőrző szakoszály
- Spearhead Airsoft Team - Modern katonai hagyományőrző szakosztály
- Nomád Hadi Iskola - utánpótlás nevelő programunk
- Spearhead Armory - Rekonstrukciós műhely

Mert hisszük, hogy a múlt értékei csak akkor élnek tovább, ha van, aki megőrzi – és van, aki továbbadja.

Most Te is részese lehetsz ennek.

👉 Ajánld fel adód 1%-át, és segíts, hogy folytathassuk ezt a munkát!
Tolnai-Turán Hagyományőrző Köböre és SE
Adószámunk: 19301969-1-17

👉 Támogathatsz minket közvetlenül is az alábbi számlaszámon:
Tolnai-Turán Hagyományőrző SE
Számlaszám: 11746005-25743878
Megjegyzésbe kérünk írd bele: Támogatás

Nekünk ez az 1% nem csak szám, hanem egy esély a győzelemre!

Nekünk 1% esély is elég a győzelemhez...ha Te mellettünk állsz!A Tolnai–Turán Hagyományőrző Köböre és SE párhuzamosan több szakosztállyal működik, de egy köz...

24/11/2025

Itt is jártunk.
https://www.facebook.com/share/1ByypUp4E9/

20/11/2025

Gratulálunk a szervezéshez!

Congratulations to the organisers!

19/11/2025

Új fegyver érkezett a csapatunkba!

Csapatvezetőnk büszkesége lesz ez a vágófegyver, amely a régi Távol-Keleten volt használatban.

Kínában használták először a Pu-Dao nevű fegyvert, később a mongolok is átvették a használatát.

A hosszú nyél, a markolat végén lévő gyűrű és a széles penge tökéletesen alkalmassá teszi erőteljes, lendületes vágásokra – pontosan olyan fegyver, amelyhez komoly erő, és megfelelő technika egyaránt szükséges

Hamarosan hadi körülmények között is tesztelni fogjuk, hiszen gyakran veszünk részt ütközetekben ;)

Tengri vezesse lépteinket.

17/11/2025

Mongol mitológia-részlet

A Ló

Réges régen, az ember egyetlen kancájával élt egy tóparton. Egy szép napon a kanca megellett, de a kiscsikó nem tudott felállni. Ahogy próbálkozott, hirtelen megcsúszott, beleesett a vízbe és megfulladt. A kanca tőgye begyulladt, így megfejték és összegyűjtötték a tejét. Élt a hegyekben egy csoport elmélkedő szerzetes, akiknek ezek a tóparti emberek rendszeresen juttattak ételadományokat.
- Az egyetlen kancánk, egyetlen csikója így pusztult el. A tőgye begyulladt és amit lefejtünk, különösen finom lett - szóltak a tóparti emberek.
- Hozd ide nekünk! Azt a valamit kumisznak hívják. Most pedig ti, kik erősek és bátrak vagytok, kössetek egy fához kötelet és árkányt - ahogyan így neki készülődtek, nagy porvihar támadt, köd lett és egyszer csak rengeteg mén ereszkedett alá az égből. Az ügyesebbeknek sikerült néhányat befogni közülük. Így lett az embereknek ménesük.

Hogyan lett a ló az ember hátasa?
Annak idején, mikor az ember még nem fogadta társául a lovat, azok ménesekbe verődve, vadon éltek a hatalmas pusztákon. Történt egyszer, hogy egy szarvascsorda, a szilaj lovak földjének határát többször áthágva, lelegelte az összes füvet, mire a lovak haragra lobbanva elkergették őket, majd utánuk eredtek. Azonban hiába üldözték az agancsosokat, nem érték utol a menekülőket. Ettől aztán még nagyobb haragra gerjedtek és megkérdezték azt embert :
- Hogyan tudnánk bosszút állni?
Az emberek a következő választ adták a kérdező paripának:
- Ha elviselnétek a zablát a szátokban, akkor egyikőtöket meglovagolva bosszút tudnánk állni.
- Az a legfontosabb, hogy elégtételt tudjunk venni, a többi meg nem számít! - tanakodtak a derék négylábúak - és szó nélkül követve az ember szavát, tűrve a nyerget és a zablát, elindultak bosszút állni. Útközben jöttek csak rá, hogy időközben az ember hátasává váltak. Az ember - betartva a lovaknak adott szavát - azóta is üldözi a szarvast, hogy bosszút álljon rajta.

17/11/2025

Utolsó fejezet!
Szengelen, aki a legjobb szívű volt hármójuk között, nem tudott senkire gonosz szívvel kezet emelni. Nem így a gonosz lelkű Hara Zutan. Nagy örömmel látott hozzá, hogy teljesítse a szívesen vállalt feladatot. Levágta a szépséges lány egyik kezét, eltörte a lábát, és kitolta az egyik szemét, majd a szelíd Szengelennel együtt messze űzte ember nem járta, lakatlan vidékre..........
Az öregasszonnyá változott és nyomorékká tett Naran Góhon egyedül éldegélt ember nem járta vidéken, nyomorúságos kunyhóban az öreg Szengelennel. Nem volt se gyerekük, akit a térdükön ringathattak volna, sem kutyájuk, aki az ólálkodó farkasokat elriaszthatta volna, de még csak birkájuk sem volt, amely a kunyhó körül ugrándozhatott volna. Így éldegéltek nyomorultul, kettecskén. Egy napon aztán hirtelen csoda történt. Úgy tűnt, az öregasszonynak mintha egyszerre megfordult volna vele a világ....
Kaftánja hullámzani kezdett, üresen lógó ruhaujja megtelt, s mire körülpillantott, nyomoréksága mintha elmúlott, mintha elfújták volna. Kinőtt a keze, törött lába összeforrott, kitolt szeme helyén ott ragyogott a Nap lányának a szeme! Visszanyerte régi formáját és szépségét!
Naran Góhon megértette, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Kifutott a kunyhóból, és látta, hogy friss hó borítja a világot, s a kunyhó mellett ismerős lábnyomok vezetnek a Szümber hegy irányába. A Nap lánya elindult a lábnyomokat követve, felkapaszkodott Szümber hegyére, s elérte az istenek kastélyát, ahol azok éppen lakomához készültek a Kopasz atya, Eszege Malán vezetésével. Hán Hurmasz a subájától verte le a havat, hiszen ő volt a látogató, akinek a lábnyomait Naran Góhon felismerte. Sokáig beszélgetett az istenekkel, meghányták-vetették a jövőt, majd a Nap lánya ismét visszaváltozott öregasszonnyá és visszatért Szengelen kunyhójába. Ettől a naptól kezdve a Nap lánya teherben volt, s tőle született később a világra Bühe Beligte, föld nevén Geszer Bátor.

17/11/2025

Burját mitológia, utolsó posztok jönnek
....Röviddel ezután a földi világ három kánja közül - akik valamennyien Hán Hurmasz testvérei voltak- a legidősebb, Szargal, megpillantott a Szümber hegy lábánál egy szürke pacsirtát, amely vidáman énekelgetett. A pacsirta nem volt más, mint Naran Góhon, a Nap lánya, aki kismadár alakjában érkezett a földre, hogy segítségre legyen Bühe Beligtének. Bühe Beligte magához vette fegyvereit, társait, varázseszközeit és a földi útra készülődött.
Szargal, mivel maga is isteni származású volt, megértette, hogy a pacsirta isteni hírnök. Megütötte aranyos dobját, összegyűjtötte népét és testvéreit a másik két földi kánt. "Isteni hírnök érkezett közénk", mondta az összegyülekezetteknek Szargal. "Ott repked a Szümber hegy lábánál. Ha sikerülne valakinek elfognia és a földön szabadon eresztenie, boldogság és szerencse szállna mindannyiunkra. A gonosz lelkű Hara Zutan azonban csak nevetett Szargal szavain. Előkapta üles nyilát és íját, célba vette a játékosan röpködő kismadarat, s kilőtte rá vesszejét. Zúgva repült a gonosz vessző a Szümber hegy lába felé, sivított a levegő, amint menekült reszelt vashegye elől. A kismadár azonban nem tudott elmenekülni, holtan zuhant a földre. A három kán ésa nép keresni kezdte a lelőtt pacsirtát, de milyen nagy volt a meglepetésük, amikor megsebzett madár helyett egy gyönyörű, vérző lányt találtak azon a helyen, ahol a madárkát akarták fellelni. Naran Gohón volt ő, a Nap lánya!

Akkor Szargal kán, az összefutott néphez és két testvéréhez fordult: Álmot láttam valamelyik éjszaka, így kezdte. Azt álmodtam, hogy parancs érkezett az égi világból. A parancs pedig így szólt: Ha megérkezik hozzátok Naran Góhon, vágjátok le egyik kezét, törjétek el egyik lábát, toljátok ki egyik szemét, tegyétek nyomorékká! Adjátok feleségül szegény testvéretekhez, Szengelenhez, hadd őrizze nála a teheneket, hadd fejje őket, és csináljon szegényes ételeket a kunyhójában! Nyomorékká kell őt tennünk!

17/11/2025

A tanácskozás alatt az égi istenek letekintettek a földre, s látták, amint a szörnyetegek pusztítják az emberiséget. Döbbenten súgtak össze: - Nem mehetünk le mi a földre, hiszen a szörnyek sokkal erősebbek nálunk. Ha lemegyünk, soha nem térhetünk vissza az égbe, ott pusztulunk a földön valamennyien! Eszege Malán azonban nem hallgatott a siránkozásra és röviden csak ennyit mondott: Hán Hurmsz az oka mindennek! Menjen a földre Hán Hurmasz, és szabadítsa meg az embereket a szörnyetegektől!
Az istenek megkönnyebbülten bólogattak:- Valóban menjen csak Hán Hurmasz a földre, se tegye jóvá, amit elrontott! Hán Hurmasz beszélni akart, hogy megpróbáljon kitérni a feladat elől, de az istenek nem hagyták szóhoz jutni. Egymás szavába vágva ordítottak, kiabáltak:-Menjen csak le Hán Hurmasz le a földre! Ha elrontott valamit, hát javítsa is meg! Hirtelen felháborodott kiáltást hallottak. Bühe Beligte a középső fiú kért szót: - Ne bántsátok az apámat- mondta fenyegetően-, ami történt, megtörtént! És ha az apám nem akar lemenni a földre, s ha nem idősebb, sem pedig fiatalabb testvéremnek nincs érkezése a feladatot végrehajtani, akkor itt vagyok én! Magam megyek, ha más nincs, akinek nincs félelem a szívében!
-Helyes, helyes! - bólogattak az istenek. -Menjen akkor Hán Hurmasz fiai közül valamelyik! Hurmasz erre azonnal cselekedett. Küldöncöt menesztett legidősebb fiához Zasza Mergenhez, hogy tüstént indulnia kell a földre sürgős megbízással. Nincs az égben vitézebb mint ő, ő biztosan kiirtja majd az embereket fenyegető ártalmakat. Zasza Mergen azonban visszautasította a megbízást.
Bühe Beligte vállalta a feladatot. Varázseszközöket kért az istentől: varázserejű botot, pányvát, varázskövet. Ezután következett a legnehezebb kérés. -Velem adjátok-e a földi útra Naran Góhont, a Nap lányát, hogy sikerrel végezhessem a feladatomat?-kérdezte Bühe Beligte. Az istenek rövid ideig csak töprengtek, majd beleegyezően bólogattak: ha mész, őt is veled adjuk! Bühe Beligte az emberek világában szegény családba született, az apja és anyja öreg volt. Nőjön hát fel az emberek között. Legyen erős és bátor, hogy megmenthesse az emberiséget!

17/11/2025

A távoli Bajkál tó környékén élő Burjátok szörnymítoszai rendkívül kemény életről és küzdelemről mutatnak tanúbizonyságot
.....Valamennyi szörnyek legszörnyűbbje, Gal Nurman kán szörnyű esküvést tett, hogy megtisztítja a földet az emberektől. A Sárga-folyóban köveket keresett, szörnyeteg harcosokká változtatta őket, ezáltal kilencven démonra tett szert, és szétküldte őket a szélrózsa minden irányába, hogy irtsák az emberiséget. A szörnyetegek mesterien végezték a dolgukat, megmérgezték a forrásokat és a folyók vizét, amelyek kiapadtak, s a vízhiány következtében elszáradtak a fák és a füvek. A hegyek között mérgeskígyók nyüzsögtek, mérges köd terjeszkedett a föld felett. Az emberek és a nyájak ezrével hullottak a rájuk törő szörnyű járványokban. Valóban úgy tűnt, hogy az emberiség napjai megszámláltattak. Az emberek ekkor tehetetlenségükben és elkeseredésükben Sajnarhan sámánasszonyhoz fordultak, s megfenyegették, hogy vagy felderíti a szörnyűségek okát, vagy felakasztják egy nyárfára éhes varjak eledeléül. Sajnarhan sámánasszony elővette a varázs fakupáját, teletöltötte férfiak és asszonyok könnyeivel, majd a kupát sámánimák kíséretében feldobta az égbe. Szállt, repült a kupa, keresztültört felhőkön, s végül megállapodott Manzan Gürme anyó előtt.
Az égi ősanya nem tudta hirtelenjében, hogy kitől is származhatnak a könnyek, elővette hát varázstükrét és belenézett, hogy meglássa mi történik a földi világban. Amit látott, az szörnyűséggel és nyomorúsággal töltötte el jóságos szívét. Látta, hogy ezerféle baj, járványok, betegségek, szörny-állatok kínozzák és irtják az embereket, s még a csecsemők iránt sem mutatnak könyörületet. Harag lobbant jóságos szívében, és tudni akarta, ki vetette le Ataj Ulán nyakát a földre, amelyből a legveszedelmesebb ellenség, Gal Nurman kán született. Felkerekedett hát, hogy felkeresse az istenek atyját, Eszege Malánt, a Kopasz atyát. Eszege Malán tudta, hogy Hán Hurmasz lehet csak a bűnös, és ahogy tőle tellett, megnyugtatta az ősanyát, majd kihirdette mindenfelé, hogy hamarosan gyűlést rendez a csillagok felett valamennyi égilakó számára, amelyen meghányják-vetik majd az emberek megsegítésének módját...

17/11/2025

Végül párviadalra került sor Hán Hurmasz és Ataj Ulán között. Sokáig úgy látszott, hogy egyikük sem tudja legyőzni a másikat, csapás hullott csapás után, erejük egyre lankadt, fogyott.
Már már szétváltak, hogy majd a pihenő után újra kezdjék a küzdelmet, amikor előbukkant egy égi domb mögül Bühe Beligte, és atyja oldalán beleavatkozott a küzdelembe.
Kardjának egyetlen csapásával levágta Ataj Ulán jobb lábának nagyujját, amelyben annak varázsereje lakott. Ettől a pillanattól kezdve Ataj Ulán sorsa meg volt pecsételve.
Hán Hurmasz, ereje végső megfeszítésével felemelte a kardját, és egyetlen csapással levágta Ataj Ulán fejét.
A fej legördült az ég magasából, és baljós süvítéssel lehullott a földre, ahol azon nyomban átváltozott. Belőle keletkezett az iszonyatos Arhan Südher szörnyeteg, amely le akarja nyelni a napot és a holdat.
Hán Hurmasz megszállott dühében tovább darabolta Ataj Ulán holttestét; levágott nyakából a tűzokádó Gal Nurman kán született, akinek mellén, hátán, de még a kezén és lábain is sok ezer szeme volt, úgyhogy szinte lehetetlen volt legyőzni, birtokában volt minden ravaszságnak, és gonosz varázslatnak, és csak egyetlen cél lebegett előtte: az emberi fajt írmagostul kiirtani a Földről!
Ataj Ulan levágott jobbkezéből született Orgoli, a rettenetes tajgai tigris, aki lenyelt és széttépett minden útjába kerülőt, baljából pedig Serem Minata szörnyeteg, aki hatalmas száját kitátva elnyelt mindenkit vagyonával együtt.
Hiába születtek a veszélyesebbnél veszélyesebb szörnyetegek a földön, Hán Hurmasz csak nem akart megnyugodni.
Levágta az elesett Ataj Ulán mellét, és a földre taszította.
A keleti ég istenének melléből született Abarga Szeszen mangadhaj és nővérei, a három Enhoboj. Senki sem sejtette még akkor, hogy a lehullott testrészek rövidesen csaknem az emberiség végét jelentik majd.............

17/11/2025

Burját mitológia-részlet
...Ekkortájt történt, hogy Szeszeg Nogón, Szegen Szebdeg leánya, aki soha nem látott szépséggé serdült, eladósorba került.
A nyugati és keleti égből egyaránt érkeztek vitézek Szegen Szebdeg udvarába, hogy megküzdjenek egymással bajnoki viadalban Szeszeg Nogón kezéért.
Ez az alkalom éppen kapóra jött az egymással szembenálló isteneknek, hogy még a háború megindítása előtt párviadal során, elégtételt vegyenek egymáson a vélt vagy valódi sérelmekért.
A párviadalokat Hán Hurmasz legidősebb fia, Zasza Mergen és Ataj Ulán legidősebb fia, Szagán Haszar nyitotta meg. A viadal olyan heves volt, hogy az ég és a föld beleremegett.
Zengtek az erdők és a hegyek a fegyvercsattogástól, rengtek a steppék a vitézek lépteinek visszhangjától.
Végül is hatalmas küzdelemben Zasza Mergen bizonyult erősebbnek, Ataj Ulán fiát lefejezte, s a fejetlen testet, majd a fejet is ledobta az égből a földre.

Amikor a test a földre zuhant a Sárga-folyó környékén, azonnal földi kánná született újjá, akinek Szagán Gerel lett a neve.
Zasza Mergen pedig örvendezett az égben, hogy legyőzte az ellenséges égbolt legfélelmetesebb vitézét.
Alig maradt azonban ideje, hogy egy kissé kifújja magát, máris rárontott Ataj Ulán középső fia, Sara Haszar, hogy megbosszulja testvérbátyja halálát.
Zasza Mergennek nem volt mit tennie, folytatnia kellett az imént abbahagyott küzdelmet.
Bár már sokat fogyott az ereje, mégis sikerült legyőznie ellenfelét, s Sara Haszart is lelökni a földre, a Sárga-folyó vidékére, ahol Sara Gerel kánná született újjá.
Zasza Mergen most már joggal hihette, hogy kipihenheti magát, amikor rárontott Ataj Ulán legfiatalabb gyermeke, Hara Haszar, hogy megkísérelje megbosszulni idősebb testvérei csúfos halálát.
Zasza Mergen összeszedte ereje végső maradékát, sikerült is legyőznie ellenfelét és lelökni a Sárga folyó vidékére, ahol az Hara Gerel kánként született újjá.

Szegen Szebdeg széles mezőin eközben már tombolt a harc a két isten katonái között. Ömlött a vér, hullottak a fejek, s amint a föld felé zuhantak, még a levegőben átváltoztak és mint jégeső és kőzápor verték végig a Sárga-folyó környékét.