17/09/2014
Volt munkahelyem a SZOTE Sportpálya vendégei megállítanak a városban, a strandon, a piacon és kérdeznek:
- Mi történt, mi történik a pályán?
Már eljöttem onnan és különben sem akartam az időmet elszomorító dolgokra cinikus, hazug, unintelligens emberekre pazarolni. Soha sem szerettem a konfliktusokat, sem az őszintétlen gazsuláló embertársaimat, azokat, akik a boldogulásuk érdekében plasztikáztatták a nyelvüket. A mindenkori vezetők kutyáit. A történések mögött ők állnak (mindig, mindenhol).
Többször hozzáfogtam összefoglalni véleményemet, végül néhány gondolatot megosztanék, hátha néhányan beleolvasnak.
Lassan egy éve, hogy nyugdíjba küldtek és volt „főnökeim” még mindig próbálnak feketíteni. Az, hogy most leírom, hogy én mit gondolok, sajnos engem is minősít, de ez nem baj. Most már nem.
2014. szeptember adalék a felújított sportpálya öltözők átadásához
Messziről kezdem (kicsit csapongva, a teljesség igénye nélkül).
1989. január a SZOTE Testnevelési Tanszék gondnoka és a Diáksport Egyesület intézőjeként kezdtem munkámat. 1994-ig 5-6 fizikai dolgozóval biztosítottuk a testnevelés oktatás tárgyi feltételeit. Ebben az évben a tanszékvezetőt kollégái demokratikusan megfúrják, leváltatják. Az akkori adminisztráció szétzilálja a tanszéket, a fizikai állományt megszünteti, tanárokat kényszernyugdíjaznak, stb.
2001-2002 integráció: megszűnik végleg a tanszék és a DSE. Néhány nyugodt év következik. Közalkalmazottként és vállalkozóként vezetem a sportpályát. Egyre kevesebb pénzt fordítanak az Orvoskari Sportközpont működtetésére, de még flottul megy minden.
2004-2005 az ÁOK gazdasági vezetője ügyesen lerázza magáról a pálya felügyeletét, üzemeltetését. Az ÁOK Kollégiumok Igazgatósága kapva kap az új feladat után, felvállalja azt (innen datálódik a zuhanórepülés). Gyorsan kiderül, hogy az átadás igazi oka az üzemeltetés vesztesége volt. Kiderül az is, hogy engem nem tudnak az „alattvalók” sorába kényszeríteni. Kiderül, hogy az indok miszerint a kollégisták használják sokat a pályát, nem igaz (akkor sem és most sem). Az, hogy a pálya állapota nagyon leromlott a pénzelvonás és az okozta, hogy szociális kérdésből gazdasági kérdést kreáltak. Sok hasonló történt az egyetemen az integráció kezdete óta. A sportpályán nagy spórolás időszaka következett. Először a vállalkozói díjat veszik el, majd minden más kedvezményt a buszbérlettől a munkaruháig a védőfelszerelésig. A pálya dologi kiadását 8-9 év alatt milliós nagyságrendről évi 150.000 Ft-ra csökkentik (mert hát sok a bérköltség). Ez már előszele lehetett a bezárási kísérletnek.
2013 őszig mégis kiválóan működik a pálya. Az előző évekhez hasonlóan sikerül hozni kb. bruttó 2 millió Ft bevételt. Az igaz, hogy sajátos megoldásokat kell alkalmazni (cigánykodás), de fizetni kell a takarító asszonyt, a villanyszerelőt, a park gondozót, stb, mert ingyen semmi nincs. Na, ezekre ment el a mi „hálapénzünk”.
Időközben megszűnik a dolgozók munkajogi védettsége (a magas elvárásoknak megfelelően), szabálytalanságok, elcsalt elsumákolt pótlékok, munkaszerződés módosítások, trükközés a munkaidő beosztással, a nyitva tartással és más költséghelyekről bújtatott munkaerő átcsoportosításával.
2014: megszűnik a kiszámíthatóság, a megbízhatóság, részleges nyitva tartást vezetnek be, megszűnik az ingyenes nyári gyermektábor (25 év után). Megszűnik a szakszerű karbantartás, a kedvezményes tenisz oktatás, a közösségépítő programok, külföldi hallgatók éjszakai focija. A salak sivataggá változik (vendégek locsolnak). Mindenhez engedély kell, pont, mint a dedóban.
Volt előterjesztés a klubszerű üzemeltetés folytatására (2012 szeptember – 2013 november).
Javaslatok, üzleti tervek, stb, minden prominens vezetőnek eljutatva, de válasz sehonnan nem érkezett. Nem méltatott válaszra Dékán Úr, Főigazgató Úr, Főtanácsnok Úr, Irodavezető, Kollégium vezető, senki. A HÖK, az Elnöki Hivatal, a professzor urak, senki. Valószínűleg akkorra már elfogadták, magukévá tették Főigazgató Úr Sportpálya bezárás ötletelését. Vagy túl nagy volt a felelősség?
Szerettem a sportpályán dolgozni. 25 éve minden reggel odamentem, de már nem kell.
Szigorú nyugdíjazási szabályok jöttek, vagy nevén nevezve hatalmi diktátum 1700/2012(XII29). Persze ez sem egyformán vonatkozik mindenkire. Minden esetre most rajtam nagyot spórolnak. Megmarad az egyetemnek a bérem, a „kuncogó krajcár” és a járulékok (lehet, hogy helyrebillen a költségvetés?). Akárhogy nézzük, az egyetem (is) az egyéni érdekek laza szövetségévé, kisebb-nagyobb pecsenyesütővé, nemzeti dohánybolttá változott.
Csak a pénz számít, még a viselkedési normákat is kizárólagosan szabályozza (értelmi szint függvényében). Feudális, hűbéri, parancsuralmi időszakot élünk. Lobbizás, mutyizás, bőrfoteles dolgozószobák mélyén. Manipulatív szándék és akarat. A hatalomért undorító, paranoid küzdelem, ez megy mostanában (vagy mindig is ez ment?). Úgy gondolom tisztának és becsületesnek kellene lenni, de ki az a hülye? Foglalkozni kellene az értékrendekkel, anélkül nem fog menni!
Az én életemnek a sport és a SZOTE pálya része volt (25 év nagy idő). Munkámat életformának, hivatásnak tekintettem. A vendégek is kedveltél a laza nyugalmat, melyet Szent-Györgyi és Petri professzor urak szellemében meg kellett volna tartani.
Több, mint 40 éve az Orvostudomány Egyetem hallgatói a saját kezükkel építették ezt a pályát. Hangulatát, a pálya szeretetét, a személyes kapcsolattartást az ott dolgozók és a vendégek adják hozzá (feeling). Pénzre ez nem váltható, de feltétlenül meg kellene őrizni.
Két dolgot szerettem volna egy éve ősszel.
Az egyik, hogy pár évet még dolgozhassak. Magas beosztású egyetemi polgárok biztosítottak támogatásukról, de gyengére sikerült a hátszél. Az én munkám itt véget ért. Elköszöntem az ajtófélfától.
A másik dolog, hogy ne tudják bezáratni, felszámolni a SZOTE pályát. Örülök, hogy ez sikerült, hogy részt vehettem néhány lelkes, sportszerető embertársammal a SZOTE pálya megszüntetése ellen indított tiltakozásban, mely végül a pálya megmaradásához vezetett (egyelőre).
Az ünnepélyes átadón azért nézzenek majd körül, mert esetleg ott láthatják azokat is, akik hosszú évekig ellehetetlenítették a sportpályát, akik egy éve még a megszüntetést támogatták.
Na így valahogy. Ez történt a SZOTE Sportpályán.
Hajdu István
volt sportpálya gondnok
