09/10/2023
Zsuzsi programjait és írásait az alábbi FB oldalon tudjátok követni:
🍂 Az Évkörnek ebben az időszakában a lelki folyamatok szempontjából a számvetés és elengedés idejének van itt az ideje. Önismerettel foglalkozók körében nagyon divatos ez a kifejezés, és gyakran hangzik kéretlen jó tanácsként: „Engedd el!”
🟡 Visszás számomra ennek a kifejezésnek az aktivitást sugalló jellege. Abban a közegben ahol a Nap jellegű energiák vannak piedesztálra emelve, ahol a folyamatos akarást, állandó cselekvést és hasznosságot tesszük az önbecsülésünk forrásává, nem csoda ha egy olyan folyamatról is, mint az elengedés, „aktív cselekvésként” beszélünk.
🌒 Én mégis inkább úgy gondolom, az elengedés egy időigényes és megengedő, passzív folyamat. Sokszor nem könnyű ezt megélnem…
Általában inkább az akarás és csinálás buzog bennem is.
Mégis, legalább ilyenkor az őszi naplózás és számvetés idején, igyekszem tudatosítani magamban ennek a dolognak a valódi természetét. Nekem eben sokat segít egy kép:
🍂 Egy őszi fa, amikor elengedi a leveleit, nem egyik napról a másikra dobja le az összeset. Fokozatosan sárgulnak, és amikor eljön a pillanat, egyszerűen lehullik a levél. Miközben belül, a fa az életenergiáját fokozatosan visszavonja a perifériákról, vissza a mélybe, a gyökerekhez.
Ezt a képet tegnap fotóztam a Tisza Lajos körúton. Nagyon megragadott az asszimetria, ahogy ez a fa engedi el a leveleit. Az jutott eszembe, ahány helyzet annyi féle elengedés…
🟫 Vannak dolgok, amiknek az elengedésével évek óta foglalkozom, egyre kevesebb és kevesebb energiát áramoltatok feléjük, de még azért jelen vannak. Ezek már sárguló levelek a fám lombkoronáján, de még jelen vannak. Vannak viszont olyanok is, amik már eltűntek, és ezek sokszor csak egy-egy ilyen visszatekintésnél tűnnek fel, pont azért, mert az elengedésük fokozatos volt.
🟨 Az elengedésben szerintem maximum annyi lehet az aktivitás, hogy merre viszem a fókuszom, hova áramoltatom az energiám. Ha azonban hosszú időn át, görcsösen foglalkozom azzal, amit éppen el akarok engedni, akkor pont a folyamat ellen hatok.
💔 Ugyanakkor fontos az elengedéshez kapcsolódó nehéz érzéseknek is teret adni néha. Megtalálni az egyensúlyt a gyógyító figyelemelterelés, és őszinte szembenézés között.
🌚 Nőként havonta van aktualitása az elengedésnek. A női ciklusnak ez lehet egy szép leki szimbolikus tartalma, amikor a menstruáció idején, felerősödnek a nehéz érzések. De annak is akit már e ciklus nem érint - vagy sosem érintett - ott van az ősz, ami felerősítheti ezeket a témákat.
🌬 Az olyan témákkal kapcsolatban, ahol azt érzem, még hívja a figyelmemet, nehezemre esik energiát elvonni tőle, igyekszem önvád nélkül konstatálni a jelen helyzetet, elfogadni, hogy ezen még nem vagyok túl, de ezzel együtt új irányokat is keresni, ami felé vihetem az fókuszom. Aztán november végén vagy jövő ősszel ránézek, vajon ott vannak-e még a “lombkoronámon” ezek a már sárguló levelek, vagy időközben el is vitte a szél…
