02/11/2019
Mi a mai napon szeretettel gondolunk Etka Anyóra, valamint azokra az ETKA-Jóga oktatókra és gyakorlókra akik már odafönn gyakorolják a a természetes testtartást, légzést és mozgást.
Mindenszentek, és halottak napja felé közeledve, szeretettel osztjuk meg Veletek, Etka Anyó írását:
"Gondolatok az örök életről
Mint a láthatatlan öröklét kicsi része - két ember együttműködése közben - észrevétlenül helyet foglaltunk az anyaméhben. Később jeleztük, hogy megjöttünk. Édesanyánk segítségével emberi formát öltöttünk.
Megszülettünk, felépítettünk magunknak egy testet. Mivel a látható anyag felett hatalmat kaptunk, a testünk mutatja be, hogy mennyire értjük, hogy az élet mi magunk vagyunk. A testünk az a látható anyag, amelyet mi mozgatunk. Tudjuk azt is, hogy a testünket, amíg benne vagyunk, tisztelni és szeretni kell. Olyan sokszor mondom, de nem lehet elégszer, hogy a testünk minden pici atomja az örök élet hordozója. Megsemmisülés nem létezik. Az élet megszüntethetetlen. A testünk addig mozdul, míg benne vagyunk. Tehát a láthatatlan, megsemmisíthetetlen örök élet mi magunk vagyunk.
Ha eljutunk oda, hogy úgy érezzük, hogy e testben nincs már több feladatunk, köszönettel hagyjuk el, hogy eddig hordozott. Ha bárki a hozzátartozóink közül, akit nagyon szeretünk, eljut oda, hogy a feladatát a jelenlegi testi formájában elvégezte, de mi szeretnénk még magunk mellett tartani, úgy gondoljuk, hogy fájdalmunkban őt sajnáljuk. De ha megértettük, hogy az élet örök, és csak az állandóan változásban lévő testét hagyta el, akkor észrevesszük, hogy saját magunkat sajnáljuk, hogy milyen jó volt, amikor még volt nekünk.
A test elhagyásával minden gondunk megszűnik. Nagyon érdekes élmény most számomra, hogy amikor mondom valakinek, akinek az édesapja hagyta el a testét, hogy most csak visszament az örök hazába, oda, ahonnan jött, az örök otthonba, akkor meglepődve mondta nekem: Nahát, apukám az utolsó perceiben folyton azt hajtogatta, hogy hazamegy, haza akar menni. Mi azt hittük, hogy nincs magánál, hiszen itthon van.
De milyen csodálatos, úgy látszik, az ember a végső perceiben megérzi, hogy most megy haza, vissza ahonnan jött, a láthatatlanba, ahonnan időközönként kiruccanunk. Újra megjelenünk valamilyen látható formában, de hogy mik voltunk, vagy mik leszünk a következőben, ezeket jobb, ha nem akarjuk megmagyarázni. Így sohasem tévedünk. A lényeg az, ahol most a jelenben vagyunk. Tudjunk úgy élni, hogy hozzuk ki magunkból mindazokat a képességeket, amelyekkel születtünk, saját magunk és környezetünk örömére.
A jelent próbáljuk mindig széppé, hasznossá, tartalmassá tenni úgy, hogy jól érezzük magunkat a saját egyszemélyes lakhelyünkben, testünkben és azok is, akik velünk vannak. A múltat nem élhetjük, az elmúlt. A jövő meg még nincs. A jelen soha nem hagy el minket. Ha a jelenben mindig tudjuk úgy irányítani minden gondolatunkat, minden tevékenységünket, hogy képesek legyünk magunknak úgy örömet szerezni, hogy az másoknak is örömére, hasznára váljon, akkor a világ legboldogabb, és legszerencsésebb emberei közé helyezhetjük magunkat. Elmondhatjuk magunkról:
A boldogság magam vagyok,
agyvérszegény sosem vagyok.
Mellkasomat domborítom,
fejemet a helyén hordom.
Gondolatom irányítom,
frissen tartom véráramom.
Rossz szokásaim elhagyom,
tartósítom boldogságom.
Mert ki megérti, hogy mit tehet,
az mind a boldogság lehet.
Érezzük, hogy élünk itt a légben,
lebegünk a fénylő nap tükrében.
Életerő átölel visz magával
kedvesen, szerelmesen.
Ha nem akarjuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, megváltoztatni a megváltoztathatatlant, és nem ruházunk fel senkit olyan képességekkel, amellyel az nem rendelkezik, és magunktól sem várunk soha többet, mint amire az adott pillanatban képesek vagyunk, akkor soha nem érezzük magunkat csalódottnak.
Tudjuk magunkról azt, hogy az emberi tudat az emberi elme fejlődése beláthatatlan, mert amíg ép aggyal, tudattal rendelkezünk, addig mindig fejlődőképesek vagyunk.
Gondoljunk mindig arra: Reggel, ha kinyitom szemem,
Érzem fény árad belőlem,
Tudok szeretetet adni,
Így jó „Boldogságnak” lenni !
Te is, ha kinyitod szemed,
Érzed fény árad belőled,
Tudjál szeretetet adni,
Oly jó ,,Boldogságnak” lenni!
Ha elhagyjuk a testünket,
Tovább élünk, mint ,,Szeretet”
Azokban, akik szeretnek,
Ők is ,,Boldogság” lehetnek!"
Végtelen szeretet örömélményével: Etka Anyó"
