06/07/2026
Egyesületünk a hétvégén túrát szervezett a Balaton-felvidékre.
A szombat reggeli kellemes, az elmúlt heti hőséghez képest, hűvös időben, több mint egy tucatnyian indultunk vonattal Balatonfüredre. Az ottani autóbuszállomáson még ketten csatlakoztak hozzánk. Aztán az autóbuszról, Vászolyon leszállva "meglettek" a Budapestről érkezettek is!
Így már 18-an indultunk el Szentantalfa felé. Az út első többmint két kilométerét megtéve értük el a Balaton-felvidéki Kéktúra útvonalát. A gyorsabb tempóra éhes társaink már ki is pihenték magukat, mire mi utolértük Őket. Az erdős részre beérve kezdtük érezni, hogy egyre melegebb van! Az egyik erdőből kiérve a búza táblák mögött megpillantottuk a Balatont, pár perccel később pedig egy őzike szaladt át előttünk, majd jobbról egy póni és egy csacsi közelített felénk. Miután ettek a túratársaktól kapott almákból, köszönetképpen hagyták megsimogatni magukat. Pár lépéssel arrébb aztán az eperfák kínáltak meg bennünket a finom termésükkel. Ebédidőben egy árnyas, szellős helyen leülve a kidőlt fatörzsekre fogyasztottuk el a nálunk lévő finomságunkat. Megkívánva az egyik társunk szendvicsét, mellé telepedett a fatörzsre egy sárga pillangó. Aztán lett is nagy riadalom, mert ketté tört a fatörzs! Azt nem tudtuk megállapítani, hogy a pillangó, vagy a társunk ijedt-e meg jobban, de szerencsére egyiküknek sem lett baja. Egy szellős, lankás, árnyékos ösvényen sajnos nem vettem észre az élessen jobbra mutató jelzést, így pár száz méterrel többet mentünk a tervezettnél. Az utolsó kilométereket már aszfaltos úton tettük meg, a napocska által biztosított melegben. A szentantalfai buszmegállóhoz érve annyi időnk volt csak, hogy egy kicsit leültünk az árokpartra és már jött is az autóbusz, amire felszállva a Zánka-Köveskáli vasútállomásig utaztunk. A vonat indulásig volt bő másfél óránk, így meggyőztük magunkat, hogy megérdemeljük a hűsítő finomságokat. A kiszemelt kávézóban mindenki megtalálta a magának megfelelő fagyit, sört, kávét. Haza úton Balatonfüreden át kellett szállnunk a Budapest Déliig közlekedő vonatra, és azzal utaztunk vissza Fehérvárra. Leszállva a vonatról aztán talán azzal a gondolattal indultak haza a túratársak, hogy megizzadtak ugyan egyszer-kétszer, de megérte ezt a napot a Balaton felvidéken tölteni.
Köszönjük a túravezetést és a beszámolót Berta Gábornak és Pálfalvi Erikának!