Az egyesület gyökerei 1981 kora tavaszára nyúlnak vissza. Egykori harcostársam, Kozma Katalin iskolai könyvtárosként egy kis csapatot verbuvált az érdeklődő felsős tanulókból. A lelkes gyerekek hamar hírét vitték, hogy működik az iskolában egy csoport, ahova bárki járhat. Ez eljutott az igazgató fülébe is, aki azonnal megtiltotta a gyakorlást. Így kerültünk ki a vasúti töltés mellé a rétre edzeni.
Nyáron már diákok és felnőttek is csatlakoztak hozzánk. A helyi kyokushin karate vezetője, Kovács Ferenc mester támogatásával már bejárhattunk az Ikarus sporttelepre is gyakorolni a közel 20 fős lelkes érdeklődővel. Télen a nyitott tornatermek lehetőségét kihasználva tartottuk egyben a csapatot. Nagy fordulatot hozott a következő év, amikor a maroshegyi művelődési ház befogadta a csapatot. Így alakult meg az Ikarus Művelődési Ház shotokan karate klubja 1982 elején. Hallatlan gyorsasággal emelkedett a létszám is, tavaszra már három csoportban közel hatvanan gyakoroltunk. Szakmai segítséget a budapesti KVF klubtól kaptunk, további gyakorlási terepként pedig a beépítetlen fehérvári terek és nyitott tornatermek szolgáltak. A város sportvezetője azonban betiltotta a klub működését, így a karate szövetség akkori elnöke javaslatára tanfolyamként sikerült hosszabb ideig biztosítani a rendszeres gyakorlást és a velencei edzőtáborozást. Közben több áldozatvállaló fiatallal jártuk az ország különböző edzőtáborait, én magam pedig a külföldi japán nagymesterek szemináriumait látogattam, így egyre több tapasztalatot szerezhettünk. 1985-ben elvégeztem az alapfokú edzői iskolát, így már némi tanult szakértelemmel sikerült megfelelni a csapatépítés követelményeinek. Ennek hatására gyarapodott a kék és barna övesek száma is, és jelentősebb versenyeredményeket érhettünk el az országos viadalokon. Abban az időben Fehérváron és környékén sok bemutatóval népszerűsítettük a shotokan karatét. Sándor Béla tanítványom személyében nagyszerű edzőtársra találtam, akivel megoszthattam a feladatokat, hogy Székesfehérváron kívül Soponyán, Kálozon, később Tácon és Nádasdladányban is hozzunk létre kisebb-nagyobb létszámú csapatokat. Ezek többsége kellő támogatás hiányában azóta megszűnt.
1990-ben elérkezett az ideje, hogy egyesületként folytassuk a karate gyakorlását. Ekkor alakult meg társadalmi szervezetként a székesfehérvári Japán Harcművészeti Egyesület. Fejlődése ugyan a mai napig töretlen, de kétségtelen, hogy szervezetileg voltak időszakos megtorpanások, újabb útkeresések. Jelenleg a shotokan és a fudokan karatét gyakoroljuk, szervezetileg a Dr. Ilija Jorga tizedik danos mester által 1980-ban alapított, és mára jelentősen átszerveződött fudokan világszövetséghez tartozunk, és így a hazai karate szakszövetségen belül a Magyar Fudokan Szövetség tagjai vagyunk. Az egyesület személyemben az összes tanuló (gyermek- és kyu) fokozaton önálló vizsgáztatási joggal rendelkezik, így lehetőség nyílik a rendszeres, évi két-három vizsgázásra is. A magasabban kvalifikált dan fokozatú sportolók egyrészt a központi edzőtáborokban, másrészt a testnevelési egyetemen gyarapítják folyamatosan tudásukat. A főként gyermek és ifjúsági versenyzőink rendszeresen részt vesznek különböző hazai versenyeken, jelentős eredményekkel öregbítve egyesületünk hírnevét. A dojo karate gyakorlói is megtalálják számításukat, a karate szerelmesei között egészen kicsi gyermekektől a 30-40 éves fiatalokon át a 60-70 év fölöttiek is megtalálhatók (Jekl József 1. danos mester 2015 őszén volt 75 éves). Török Ferenc (5.dan)
