Találd meg a hangod

18/06/2026

Hajnal óta esik az eső. Csak esik és esik, siratja az ég is a veszteséget. A lányunk a jégen táncol és csodálatosan szabad, még nem tudja, mit is veszít el pillanat alatt. És ezt nekem kell elmondanom neki. Mert csak ülünk a felső padsorben egymástól 5 méterre, külön kocsival érkezve... és felhangzik a dal, amit annyira szerettünk, igen, együtt... és ahogy érezzük, ennyi volt. Mindenki más utakra indul. Én ottmaradtam azzal az ordas nagy magánnyal és értetlenséggel, csak éreztem, nincs visszaút. Hálás voltam, hogy esik az eső. Bár az sem érdekelt, ki mit gondol, ha látja, hogyan tép szét a nincs. Mintha a szeretetem kérdőjeleződött volna meg, hogy tudok és értelme volt szeretni, az érzéseim, hogy talán nem is fontosak, és hát akkor nem rejtem el, ahogy sokszor a szőnyeg alá söpörtük a gondokat. Igen, tehettem volna másképp. Nem vitás. Igen beszélgethettünk volna többet. Igen, észrevehettem volna a jeleket. Igen, most ITT a szégyen és bűntudat, méreg és szomorúság, és mégis, inkább a semmi, a reménytelenség, a mély, szavak nélküli élet és a döbbenetesen ordító csend veszi át az uralmat. A lányom főz, segít a fiúknak, mindenki bezárkózik. Csukott ajtók. Csukott lelkek. Én dolgozom éjjel-nappal, minden pénzünk odalett.
És csak esik. Ma is. Velem sír az ég. Valahol mégis, köszönöm, amíg velem voltál. Az ember hajlamos elhinni, hogy akit szeret, mindig vele marad.
De elragadhatja bármi. Egy háború, egy új szerelem, egy bénító betegség.
Ess kérlek. Még. Mert erősödnöm kell azzal, hogy merek sírni. Ott, ahol senki sem lát. Mert meg kell tanulnom mosolyogni, igen, magamra, amikor az ablaküveg is csak törz tükör már. És főleg azért, mert nem tudom még, hogy rá egy évre meghal majd az apám is, majd megtalál a szerelem és el is tűnik. A magány kicsinál, stresszes és beteg leszek, nem kapok levegőt és írni kezdek, mert elmegy a hangom. Amivel a kenyeret keresem.
Később rájövök, hogy korai volt belemenni egy újba, és nem meggyászolni azt, aki él, csak már nem értünk. Ami volt. Azt, aki számára meghaltunk.
Pokol ez, ha előre tudom. Így csak egyre készülök. Minden nap felkelni. Felöltözni. Kimenni. Sírni merni. Írni. Túlélő vagyok. Megérint még 6 év után is a pokol. És jól van ez így. Már körbenőtte a gyászt az új élet.

Flow - Van hangod - Márti**

17/06/2026

Minden egyes gyermeknek adni valami jót, odafigyelést, gondoskodást, leguggolni hozzá, szemmagasságba kerülni, megsimogatni, mesélni olyan, mintha azt a benned rejlő sebzett belső gyermeked gyógyítanád, aki törődésből, gondoskodásból keveset kapott. Általuk képes leszel kiépíteni a saját határaid, és óvni, mert a gyerekek folyamatosan tesztelik a felnőtteket: Megbízhatok-e benne? Olyan érzékeny kis csápjaik vannak, amiket úgy tudnék elképzelni, mint egy érzelmi radart amikor idegen nyelven nézünk filmet és egy kukkot sem értünk az egészből. Illetve dehogynem. Hiszen ott a testbeszéd, a mimika, az arc és szemek játéka, a beszéd sebessége, intenzitása.
Épp ezért, ha magába roskad, ülj mellé. Ha szorongva kérdez, válaszolj a te példáddal, veled hogy történt. Mert rengeteg dolog van, ami neked most lett fájó pont, ahogy a gyermeked kérdez tőled és hirtelen nem tudod, mit is mondj. Mennyit is mondj. Hisz rég eltüntetted és elnyomtad magadban. Szabad együtt sírni. Könnyebb együtt kitalálni. Van hangod. Van varázserőd.
Találd meg. Segítek: Márti**

15/06/2026

Az, hogy belelássak a másik ember fejébe, ahhoz az kell, hogy elérjem a szívét.
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk valaki szívéhez, a saját érzéseinkhez is közelebb kell kerülnünk.
Márti**

13/06/2026

"Teljesen egyetértek! Én is minden tanítványomat és szülőt arra bátorítok, hogy váltsanak, ha nem jó a közösség. Ha pedig jelen van a bullying, és a tanárok vagy az iskola nem tesz lépéseket, nem keres megoldásokat, akkor meg főleg. És ugyanez igaz az óvodára is! Felnőttként mi is eljöhetünk egy ilyen munkahelyről. A gyerek ugyanennyi időt tölt az iskolában vagy az óvodában ebben a környezetben. Neki miért kéne ezt napi 8 órában elviselnie?"

NEM TEHER ALATT ALAKUL A GYERMEK IGAZI ÉNJE, HANEM SZERETETBEN ÉS BIZALOMBAN...

Kétszer váltottunk iskolát nyolc év alatt. A harmadik most jön, de az szakaszhatár, hiszen elérkeztünk a középiskolához. Kedves szülők! Tanárként is azt mondom, nem kötelezhető se a gyerek, se a szülő arra, hogy egy iskola, egy tanár, egy bántalmazó közeg negatív következményeiben csak azért bent maradjon, hogy megfeleljen a sérült elvárásoknak.
Menni kell, addig menni kell, ameddig azt nem érezzük, hogy a helyünkön vagyunk. Vekerdytől tanultam. És nem, nem arról van szó, hogy minden konfliktusból ki kell lépni... nem, nem vagyunk túlérzékenyek, de 29 éve tanítok, és el tudom dönteni, mi jótékony és mi kártékony egy közösségben.
Addig nincs baj, ameddig a gyerek eléri a saját erőforrásait... amíg megvan a derű az életében... amíg sikeres a megküzdése... amíg nem napról napra kevesebb, hanem napról napra több lesz.

Minden gyereket megillet az elfogadás, a szeretet, a bizalommal teli kötődés lehetősége, a családon kívül is. Ha ezt nem adja meg egy közeg, egy közösség, akkor lépni kell.

Ez az oldal a felemás zoknis cikkünktől indult, 8 évvel ezelőtt. A bántás drasztikusan lépett be az életünk terébe, én pedig az írásaimmal drasztikusan álltam bele, mert a transzparenciában hiszek.

Akkor egy csodálatos tanári közegben találtuk meg a gyógyulást, aminek felső tagozatban nemhogy folytatása nem volt, hanem teljesen érthetetlen módon minden az ellenkezőjére fordult, és újratermelődtek a tanári túlkapások. Mára azt gondolom, sorsszerű volt az is, hogy éppen Nagyalásonyban ütöttem tanyát, hiszen a második iskolaváltásnál itt, a helyi iskolában sodort össze minket a szél egy olyan tanárnővel, aki minden erejével és a gyerekekbe vetett végtelen hitével elmozdította gyermekünket a teljes gyógyulás felé. Azt hittük, ez a csoda, de aztán jöttek az angolórák, ahol szintén nem hittem a szememnek és a fülemnek... Kinizsi Pál a névadója az iskolának, és bizton állítom, mára egy malomkövet is elbírunk mindannyian, hiszen sikerült az álom-középiskola is, ami nem lehetett volna meg, ha szorongunk, fájunk, sírunk... mert van olyan iskola, ahol hibás vagy, és van olyan, ahol úgy tekintenek rád, mint egy nyíló virágra. A jó kertész márpedig nem öntöz túl, se keveset nem ad, nem metszeget, ha olyan virág vagy, és ha kell, télre beköltöztet a fagy elől is.

Nem könnyű út ez sem. Csak boldogabb. Egy kedvenc színházi alkotóm szerint a mozgás nem más, mint kibillenni az egyensúlyunkból. Viszont a mozgás maga az élet.

Ezért ezt a nyolc éves utazást egy fotóval zárom le... a csendes, felemás zoknis álomtól a színpadig ér a világunk... A vonat pedig hamarosan indul tovább. :)

(Fotó: Oláh Júlia, Országos Diákszínházi Fesztivál, Győri Nemzeti Színház - arról a pillanatról szól a kép, amikor a Csongor és Tündében Mirigy lányát széttépik az ördögök; gratulálok Komáromi Hanna Mikoltnak a színészi különdíjhoz, és fantasztikus csapatomnak, akik már tudják - nem lehet vég nélkül a fájdalomban ragadni.)

12/06/2026

Gyermekkori érzelmi elhanyagolás és bántalmazás: Gyógyítsd e benned élő gyermeket és az egészséges felnőtt végre előbújik.
https://talaldmegahangod.webnode.hu/

12/06/2026

"Aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből. Ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. Az ember gyógyíthatja önmagát." (Feldmár András)
Apaseb, anyaseb:
A generációk fájdalma öröklődik, valakinek ezt a félelmet (a fájdalomtól) kell merni megérezni, átélni és átengedni. Ez a legnehezebb önismereti rész lehet az önbizalomért, az egészséges önértékelésért, szerelmi önbecsülésért és megbecsülésért folytatott örökösnek tűnő harcban. Egyszer ráérzel, mikor kell azt a pajzsot tovább már nem magad elé emelni, hanem méltón letenni. Gyógyítod ezzel a generációs traumát. Hogyan?
Fejleszd az intuíciód, a beleérző képességed. Így NEM adod tovább ezt a fájdalmat azoknak - öntudatlanul, akiket szeretsz vagy azoknak, akik szeretnek.

Belső gyermek, belső szülő mini/maxi tréning - érdeklődj bátran!
Rédling Márta

10/06/2026

MONDD EGY NŐNEK… AMIKOR NEHÉZ A SZÓ
Mondd egy nőnek,
– hogy legyen boldog, hiszen a boldogság tőlünk függ, akit épp most hagytak el. Ugyan. A szó nem fogan meg a keserű érzések földjén.
Mondd egy nőnek
– hogy a világ boldog és jó hely, akit épp kirúgtak a munkahelyéről, mert túl sokat volt a gyerekkel táppénzen. Hát persze. Csak még szomorúbb és tehetetlenebb lesz.
Mondd egy nőnek
– hogy van áttörés és minden csakis rajta múlik – amikor a bankszámlája pirosba vált. A kiszolgáltatottság sosem volt a jónak táptalaja.
Mondd egy nőnek ilyenkor
– hogy elmúlik, de már képtelen elhinni. Elképzelni, beleélni magát, na ezt pedig semmiképp.
Mondd egy nőnek ebben a helyzetben
– hogy engedje el, de még jobban ragaszkodik. Mintha nagy és lyukas lenne a jövő nagykabátja, amiben minden bánat bőven elfér.
Mondd
egy nőnek, tudom, miben vagy. (Meséld el neki, te honnan jöttél vissza, mi volt a te veszteséglistádon.) És megnyílik. A sírás olyan erő, amit csak kevesen engednek meg maguknak. Mert ezt nem a mások előtt kell. Hanem otthon, mikor már az ablaküveg is torz mosolyt küld feléd.
***
Furcsa lehet, annak, aki a szavak világában él… arról írni, hogy hogyan és miért hallgassunk.
Talán kapcsolódjak előbb össze … a másik érzéseivel, mielőtt bármit is szólnék arról, hogy mit próbálhatna ki és hogy mi a megoldás. Hát ennél nehezebb dolog talán nincs. NEM szólni. Mert akkor és ott megérzem, itt, ebben a helyzetben hallgatással és nem a boldogságról prédikálással tudok segíteni.
Mert nem az a segítség, ha én szólok, ha bárhogy, de bu****it mantrákkal vigasztalom (a boldogság belső munka, engedd el, másnak is rossz, mégsem hagyja el magát, lépj tovább az önsajnálatból, ne maradj gyáva és gyenge...) , vagyis mindenképp szóra bírom.
Csak az, ha meghallgatom. Nem terhelem tovább. Nem vigasztalom, bátorítom közhelyekkel: majd elmúlik, így kell lennie, az élet nem igazságos …
Ne félj a csendtől. Itt most nem fal, hanem pont csak az bizonyos nehezen értelmezhető empátia. Amikor beleérzem magam abba, ami a másikkal történik. NEM szólni, csak érzelmileg ráhangolódni. Ha voltál már a saját csendedben, már nem félsz csendben maradni. Akkor már képes vagy meghallgatni.
Az a segítség, ha meghallgatom. Ha kimondhatja. Ha csak megérzem, megértem, miben van. Semmi több. Az értő hallgatás olyan empátiára tesz minket képessé, amikor pont
abban segítek a másiknak, amire NEKI szüksége van. Mielőtt a
megoldásokra terelném a szót, tanácsokkal bombáznám, vigasztalgatnám… Talán csak ennyivel bátorítanám: nem vagy egyedül, itt vagyok.
Tudom, miben vagy.
***
Ebben a versben talán minden benne van, olyan, mint egy módszertani útmutató.
Agnes Beguin: Figyelj, és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te tanácsot adsz, akkor nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg, mit érzek,
és te elmagyarázod, miért rossz az,
hogy úgy érzek, ahogy érzek, akkor megtiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te azt hiszed, tenned kell valamit,
hogy megoldd a problémámat,
bocsáss meg, de akkor úgy érzem, hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél valamit,
nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor megteszel valamit helyettem,
amit nekem kellene megtennem,
csak megerősíted gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
tanácsra nincs már szükség.
Talán ezért használ sok embernek az imádság –
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.
Tehát te is figyelj rám, kérlek, és hallgass meg!
És ha szólni akarsz, várj egy kicsit,
akkor majd én is tudok rád figyelni.
Szeretettel: Rédling Márti**

A régebbi és az új beszélgetések margójára - KÉPes vagy!
https://myslowtoflow.wordpress.com

Nárcizmus - Traumák - Mérgező kapcsolatok - Toxikus dinamikák

10/06/2026

"Minden kockázatos. Ha nem csinálsz semmit, az is kockázatos. Te döntesz."
"Everything`s a risk. Not doing anything is a risk. It`s up to you."
Nicola Yoon
Ugyanerről mások szavaival:
A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon, akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják. (Bertrand Russell)
Az a baj, hogy ha az ember nem kockáztat semmit, még többet kockáztat. (Erica Jong)
Néha többet kockáztatunk, ha nem vállalunk be kockázatot. (Pataki Ági)
Idézetek nehéz, váratlan döntésekkel járó napokra:
Márti**

04/06/2026

Sose feledd nehéz helyzetekben, mennyi mindent túléltél már és megküzdöttél a végtelen magánnyal, az elutasítással, a megalázással, a szorongással, az érzelmi elhagyatással, a bizalomvesztéssel, a félelemmel, a fájdalommal, vagy attól, hogy belekezdj, vagy attól, hogy vége lesz…
és… itt vagy. Lehet, hogy kicsit megtörten épp most, de már megtanultad, ki is vagy, hol vagy sebzett, és vigyázol, hogy ott többet el ne törjenek.
A kép olyan 10 évvel ezelőtti, a gondolatok mostaniak. Köszönöm a mély és őszinte beszélgetéseket, a csodás gyógyulásokat, már sokan vagyunk
Üdv és szeretettel: Márti**