09/03/2025
Szívszaggató 3–3-as döntetlen született a Dunafüred LC – Újhartyán VSE rangadón vasárnap délután. A hazai közönség igazi érzelmi hullámvasúton ment keresztül: csapatunk hatalmas szívvel küzdött, hátrányból fordított és már 3–1-re is vezetett, mégsem tudta begyűjteni a három pontot az igazságtalan játékvezetői döntések miatt. A lelátón egyszerre uralkodott extázis és döbbenet – ilyen drámát rég látott a füredi sportpálya.
Már a 7. percben hidegzuhany ért minket: Szilágyi Dávid egy védelmi megingást kihasználva megszerezte a vezetést a vendég Újhartyánnak (0–1). Ekkor sokan felsóhajtottak a hazai nézőtéren, de csapatunk nem adta fel! Fokozatosan átvettük a játék irányítását, és az első félidő hajrájára óriási nyomás alá helyeztük a vendégek kapuját. A 41. percben aztán Varga György egy leleményes labdaszerzést követően kiegyenlítette az állást (1–1) – gólvonal mögé sikerült juttatni a labdát , a közönség pedig felrobbant örömében! Még fel sem ocsúdtak a vendégek, máris jött az újabb Dunafüredi gól: a 45. percben Dankó Martin Csaba egy megcsúsztatott labdát kapásból elképesztően a hálóba pofozta (2–1)! Hátrányból fordítottunk, a szünetre vastaps kíséretében vonulhattak öltözőbe a fiúk.
A második félidő elején tovább fokozódott a hazai extázis. Alig telt el pár perc, a 47. percben Borbély Barnabás is feliratkozott a gólszerzők közé: egy mesteri kontra végén higgadtan gurított a kapuba (3–1). Ekkor már ünnepelt a teljes stadion, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg csapatunkat a győzelem felé vezető úton. Hősiesen, akarattal játszottunk, és még egy gólt is szereztünk – csakhogy a játékvezető nem adta meg! A hazai tábor már újra ugrásra készült a gólnál, ám a bíró lest intett; úgy hogy a partjelző nem jelzett lest, a füredi játékosok és szurkolók hitetlenkedve fogták a fejüket, hiszen mindenki látta, hogy szabályos góltól fosztottak meg minket. Ez a vitatható ítélet sajnos megváltoztatta a mérkőzés menetét.
Ahelyett, hogy 4–1-re vezettünk volna, néhány perccel később szépítettek a vendégek. Az 60. percben egy előreívelt labdánál az újhartyáni Tóth Dárius Lajos lépett ki lesgyanús helyzetben, és a tiltakozásunk ellenére a játékvezető megadta a gólt (3–2). A vendégek a semmiből kaptak életre: a korábbi magabiztosságunk megtört, a játékunkat pedig érezhetően megzavarta ez az igazságtalanság. A 64. percben újra Tóth Dárius Lajos volt eredményes, egy kipattanót pofozott be közelről (3–3) – ekkor már síri csend lett úrrá a hazai oldalon, hihetetlen volt látni, hogy két gólos előnyünk négy perc alatt semmivé vált. A vendégek persze extázisban ünnepeltek, mi pedig csalódottan néztük az eredményjelzőt.
A hátralévő időben a mieink mindent egy lapra feltéve rohamoztak a győztes gólért. A fiúk nem adták fel, óriási akarattal küzdöttek tovább, egymást biztatva hajtottak minden labdáért. Adódtak is helyzeteink: egy ízben Dankó Csabi lőtt centikkel a kapu mellé, majd egy távoli szabadrúgást tornázott ki bravúrral a vendégek kapusa. Sajnos a labda többször is centiken múlt, a szerencse azonban ma elpártolt tőlünk. A hosszabbításban még egy utolsó rohammal próbálkoztunk – szöglet után akár tizenegyest is reklamálhattunk volna, de a bíró sípja néma maradt. Végül maradt a 3–3-as döntetlen, ami számunkra gyakorlatilag vereséggel ért fel ilyen körülmények között.
A lefújás után a szurkolók egyszerre voltak büszkék és csalódottak. Büszkék lehettünk a csapatunkra, hiszen óriási szívvel, példamutató küzdeni akarással játszottak a fiúk – ilyen hozzáállással bármikor győzhetünk! Ugyanakkor hatalmas a keserűség, mert a három pontot ma a pályán hagytuk az igazságtalan bírói döntések miatt. A játékosok kimerülten rogytak a földre a meccs végén, látszott rajtuk, mennyire megviselte őket ez a drámai végjáték. A közönség azonban állva tapsolta meg hőseinket – számunkra ők győztesek, még ha a hivatalos eredmény „csak” döntetlen is. Nehéz szavakba önteni, mennyire fájó ez az elmaradt győzelem, de együtt, csapat és szurkolók, ugyanígy megyünk tovább előre! Hajrá Dunafüred!
