26/08/2026
Krav maga SC. Sopron SE klubnapló 050.
- Fizikális állapot -
Kida!
Mens sano in corpore sano, ahogy a művelt pakisztáni mondja, ha tud latinul. Ép testben, ép lélek. De mennyire „ép” az a test? Azt szoktuk mondani, hogy a krav magához előzetesen nem kell különösebb fizikai erőnlét, bárki el tudja kezdni és adott pontig el is tudja sajátítani még akkor is, ha nem 120 kilóval nyom fekve. És bár ez valóban így van, de ne felejtsük el, hogy technika ide, taktikai tudás oda, ha küzdelemre kerül a dolog, akkor a fizikai törvényeit nem lehet átírni. A nagyobb izomtömeg nagyobb erőkifejtésre képes és a kockás hasat a sörpocaktól nem az esztétikum választja el.
Hogy nálunk mégsem ez a döntő, abban nagyon komoly szerepe van a rendszer önvédelmi szegmensének. Nem sportolókat képzünk, 12 menetes világbajnoki döntőkre, hanem átlagembereket a túlélésre. Ha megfigyeled, akkor az edzések során nem is dolgozunk külön súlyokkal. Egymás (az aktuális ellenfél) ellenállását használjuk, saját súlyunkat mozgatjuk és néhány esetben gumikötéllel küzdünk. Minden gyakorlat arra irányul, hogy a saját testi adottságaink, felépítésünk keretei között nyújthassuk a lehető legtöbbet.
Ezért birkózunk, de ezért is támadjuk a lágy részeket. Minden fekvőtámasz, minden felülés azért van, hogy a saját testünkkel tudjunk mit kezdeni. A nyers fizikai erő mellett ezek a gyakorlatok komoly állóképesség növelő funkcióval is rendelkeznek. Ha valaha bokszoltál már kétszer három percet, akkor körülbelül el tudod képzelni, hogy milyen állóképességet igényel ez. Egy krav maga küzdelem ugyan sokkal-sokkal rövidebb, de elképzelhetetlenül intenzívebb is. Míg – maradjunk ennél a példánál – az ökölvívót védi a szuszpenzor, a kesztyű és a szabályok, sőt, a bíró is, addig téged az utcán senki nem fog. Az ököl kemény csontjával érkezik a csapás az arcodra, ágyékon akarnak rúgni, sőt, ad absurdum lehet, hogy egy féltéglát vágnak hozzád, vagy baltával rontanak rád.
Ilyen körülmények között lép föl a már említett légzés kérdése: hiperventillálsz, nem jutsz elég oxigénhez és egy húsz másodperces csetepatéban is kifulladsz. Na éppen ez az, amin az edzéseken segítünk. Megtanítjuk az izmaidnak, hogy miként mozogjanak együtt és megerősítünk annyira, hogy a saját súlyodat elbírd. De van itt még valami, amit sokan elfelejtenek!
Az edzéseken nemcsak magunkat edzzük, hanem társainkat is. Mert amíg mi szenvedünk és a pajzsot gyepáljuk, addig a pajzsot a másik tartja. Ha álltál már a túlfelén, akkor pontosan tudod, hogy miről is beszélünk most! Az ütést, rúgást állni is meg kell tanulni. A pajzs ütemes puffogása nemcsak kellemes alapzajt ad, de bizony amikor érzed, hogy milyen erővel ütik meg, akkor arra is megtanít, hogy a becsapódás pillanatában magad is megfeszítsd kissé az izmaidat, hogy nagyobb erővel állj ellent.
Kida!