02/04/2026
Egy történelmi pillanat 📢📢📢
Ha megnézitek ezt a videót joggal mondhatjátok, " na és, volt már ezen az oldalon nagyobb durranás is..." Viszont van ennek a videónak egy háttértörténete.
A történet az én gyerekkoromban kezdődik, amikor egy kórházi ágyon azzal a könyvvel vígasztalódtam aminek a címe Szőke szépség volt és a Haflingi fajtát mutatta be, amibe valamiért beleszerettem. Amikor eljött a lovasiskolánkban egy olyan időszak, hogy új lóra volt szükség éreztem, eljött a pillanat egy álom valóra váltására és kerestünk egy Hafit. Ő volt Vezér akinek a megvásárlásától az sem tudott eltántorítani, hogy akkor teljesen nyers volt, ahol megnéztük már a nyereg látványától elrohant és fél órába telt mire újra meg tudtuk fogni, valamint addigra több szakembertől is hallottam, hogy azért a Haflingi nem a legegyszerübb fajta....
Mit nekem tények, Vezér költözik hozzánk és kész.
Itt jön a történetbe Milán, a videó másik szereplője. Milán akkor még kicsi mazsola volt, őt is megbabonázta Vezér és már akkor azt mondta nekem, hogy "Orsi néni, nekem az a vágyam, hogy lovagolhassak Vezéren!"
Majd megkezdtük Vezér belovaglását, ami nagyon diszkréten szólva nem volt zökkenő mentes, sőt nagyon sokszor úgy éreztem soha nem fog sikerülni. Aztán eljutottunk vele oda, hogy tapasztaltabb lovasaink már nagyjából elbírtak vele, de többnyire eséstechnikai tréninget tartott nekik. Ebben az időben őszintén szólva napi szinten döntöntöttem el, hogy most itt a vége elegem van belőle, eladom! Aztán ahányszor belenéztem abba a gyönyörű értelmes szemébe ellágyúlt a szívem és megfogadtam hogy még egy húzás és megy a háztól. Ez a fogadalom kb 100 x hangzott el.... Közben kiderült róla, hogy nagyon ügyesen ugrik és elkezdtük versenyekre vinni. Ha leírnám hogy kezdődött a versenykarrierje lehet, Háború és béke lenne a posztból, röviden annyi, roppant kreatívan tudta elérni, hogy fél év alatt kb teljesen megőszültem.... és itt jön a DE. Nem adtam fel, (vagy teljesen hülye voltam????) és dolgoztuk vele tovább. Itt szeretném megköszönni azoknak a lovasaimnak, akik nem mindig őszinte mosollyal de soha ellent nem mondva lovagolták.
Azóta már okozott nekem ez a kis ló sok örömöt, büszkeséget viszont ma két ember álmát váltotta valóra. Milán kitartó, példátlan szorgalmának köszönhetően ma végre lovagolhatott rajta, én meg szinte párás szemmel néztem ahogy Vezér koncentrált lovasára és láttam, hogy vigyáz a hátán ülő gyerekre!
Sok ilyen pillanatot kívánok még magunknak, Vezérke nagyon szeretünk, mégiscsak jó döntés voltál!!!!❤️
