05/12/2024
Az önvédelem, a sport, a „bunkai” vagy a „kumite” valamilyen formája közötti különbség a dojoban.
1.rész
Az évek során foglalkoztam az önvédelemmel kapcsolatos tévhitekkel, amelyek gyakran arra késztetik az embereket, hogy összekeverjék azt, ami ellenőrzött környezetben működik, azzal, ami a való világban működik. Ezek a félreértések különösen frusztrálóak, mert veszélybe sodorhatják a tanulók biztonságát, ha olyan technikákra hagyatkoznak, amelyek valószínűleg nem működnek, amikor számít.
Persze vannak kivételes emberek, akik bármit bármilyen körülmények között működtetni tudnak, de ők ritka egyéniségek.
Az önvédelemben, ha harcolni kell, olyan technikákra van szükség, amelyek alkalmazkodóak, gyorsak és működőképesek a különféle kaotikus és kiszámíthatatlan helyzetekben.
A hatékony képzés nem a technikák összegyűjtéséről szól, hanem arról, hogy azokat kontextusban, alkalmazkodóképességgel és valósághűen gyakorolják.
A sok tévhit egyike az, hogy minden stratégia részeként a földre kell menni. Az a hiedelem, hogy a földre kivitelezni a küzdelmet minden helyzetben életképes, különösen azért, mert eredményes lehet a küzdelmes meccseken.
A valós ellenfél elleni küzdelem a földön veszélyes lehet önvédelmi helyzetekben, különösen több támadó vagy kiszámíthatatlan környezet esetén. A talpon maradás, a mobilitás fenntartása és a menekülési nyílások keresése gyakran a biztonságosabb és praktikusabb megközelítés.
Noha természetesen óriási értéke van annak, ha megtanulsz a földön harcolni, viszont ha lerohannak, a lehető leggyorsabban talpra kell állnod, hogy egyenes és mozgékony maradj.
Továbblépve, a bemutatott „bunkai” nagy része ritkán hangsúlyozza a menekülés fontosságát.
A tökéletes levitel, a markolat lehúzása, a kar stb. mind sikeresen bemutatásra kerülnek, de a menekülést szinte soha nem mutatják be. Miért? Ez minden forgatókönyv létfontosságú eleme.