Ánanda jógacsoport

21/05/2026

Minél többet gyakorlod, annál inkább érzed.

"A lefelé néző kutya első ránézésre csak egy póz. Aztán egyszer csak történik benne valami.
A fej lejjebb kerül, mint a szív, és ez önmagában megváltoztat mindent. Több vér jut az agyba, több oxigén, több élénkség. Hívhatjuk pránának is, életerőnek, mert valójában nem a szavakon múlik, hanem azon az érzésen, amikor „kitisztul” odafent.
Mintha valami megérkezne.
A gerinc közben fellélegzik. Nem cipel, nem tart, hanem nyújtózik. A csigolyák közötti nyomás csökken, a test emlékezni kezd arra, hogy milyen, amikor nem kell összeszorítani magát. A hátsó combok és a mellkas is nyílik, azok a részek, amelyek az ülésben, görnyedésben szinte észrevétlenül rövidülnek, most végre teret kapnak.
A karok dolgoznak, a hát is. Nem erőből, inkább jelenléttel. És közben az emésztés is más irányba mozdul. A gravitáció nem a megszokott módon hat, és ami elakadt, annak esélye van megindulni. Testileg is, nem csak képletesen.
De ami igazán érdekes, az nem itt kezdődik, hanem belül.
Ebben a pózban nehéz kifelé figyelni. Nem látsz előre, nem nézel oldalra. A figyelem óhatatlanul befelé fordul, a saját tested által rajzolt térbe. A fej közel kerül a földhöz, és ezzel együtt valami más is lejjebb kerül: az egó. Le kell szállni a magas lóról. Nem erővel, hanem természetesen.
Négy ponton tartod magad. Kéz és talp egyszerre érzékel, finoman, pontosan. A föld nem elvont fogalom, hanem tapasztalat. Ettől a póz egyensúlyt ad, és újra összekapcsol azzal, amin állsz.
A gerinc alsó vége, a gyökér, most a legmagasabb pontra kerül. Mintha a figyelem középpontjába emelkedne az, ami általában lent, háttérben marad. Stabilitás, biztonság, alap.
És közben világossá válik valami egyszerű, mégis fontos: a test egyetlen egység. Ha egy apró mozdulatot teszel, az egész reagál. Nincs elszigetelt rész. Minden mindennel összefügg.
A lefelé néző kutyában a tested egy háromszöget formál. Felfelé mutatót. Erőteljeset. A háromszög mindig energia. Tűz. Férfi polaritás. Teremtő mozgás. Az a pont, ahol az Egyből kettő lesz, majd sok. Ahol a lehetőség formát ölt.
Talán ezért nem könnyű benne sokáig maradni elsőre. Meg kell tanulni. Meg kell szokni. Bele kell érni.
És talán ezért van az is, hogy ez a póz meglepően sok mindenre hat. Iyengar szerint segíthet légúti problémáknál, hát- és tartásgondoknál, sarok- és bokapanaszoknál, kimerültségnél, menstruációs és menopauzális tüneteknél, emésztési és urológiai gondoknál, fejfájásnál, orrdugulásnál. Magas vérnyomásnál pedig elég egy kis alátámasztás a fejnek, és a test máris másképp reagál.
Szóval lehet, hogy legközelebb, amikor beleérkezel a lefelé néző kutyába, nem csak „átmész rajta”.
Lehet, hogy megállsz benne egy pillanatra.
És hagyod, hogy történjen."

20/03/2026

Nagyon fontos! Olvasd el!

Amíg Németországban éltem, időnként ellátogattunk a zürichi termálfürdőbe egy kis lazításra. Ebben található egy örvénymedence, aminek nagyon erős a sodrása, úgyhogy nemcsak a gyerekek, de sok felnőtt is szeretett élvezkedni benne. Nem az útiélményeimről akarok azonban beszámolni, hanem egy érdekes megfigyelésről: amikor először bementem a medencébe, annyira elkapott az örvény, hogy ki sem tudtam jönni. Meg is ijedtem egy kicsit, bár a víz nem volt mély, aztán elkezdtem figyelni a többieket, hogyan jönnek ki. A trükk az volt, hogy közelebb kellett húzódni az örvény széléhez, ahol lassabban áramlott a víz, s ha itt a kijárat közelében letette az ember a lábát, akkor már ki tudott úszni. E jelenség alapján értettem meg egy fontos összefüggést a karma működéséből: Ha az ember benne marad a karma fő sodrában, és állandóan újragerjeszti, pörgeti magában a karmát előidéző mérgező érzelmeket, akkor a szokásmintáink folyamatosan újratöltődnek az érzelmi energiákkal, és szinte lehetetlen kikerülni az ismétlődések körforgásából. Amíg beleengedjük magunkat a pánik, a sértődés, az idegesség, a vágyakozás, az önteltség, a düh örvényébe, addig reménytelenül sodródunk tovább a megszokott pályákon. Ha azonban kihúzódunk ezeknek az érzelmi feszültségeknek a szélére azáltal, hogy nem azonosulunk velük, hanem csak elviseljük őket, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy a cselekvésben talajt fogjunk, és kiszabaduljunk az örvényből. Valójában minden érzelmi feszültség kiváló alkalom arra, hogy gyakoroljuk a karma örvényéből való felszabadulást.

~ Pressing Lajos Lílávadzsra: Szabad, szerencsés emberi születés
https://dakiniland.net/szuletes

Photo by Ave Calvar Martinez: https://www.pexels.com/photo/4092125/

02/02/2026

Az egyik nagy kedvenc!

"A lefelé néző kutya első ránézésre csak egy póz. Aztán egyszer csak történik benne valami.
A fej lejjebb kerül, mint a szív, és ez önmagában megváltoztat mindent. Több vér jut az agyba, több oxigén, több élénkség. Hívhatjuk pránának is, életerőnek, mert valójában nem a szavakon múlik, hanem azon az érzésen, amikor „kitisztul” odafent.
Mintha valami megérkezne.
A gerinc közben fellélegzik. Nem cipel, nem tart, hanem nyújtózik. A csigolyák közötti nyomás csökken, a test emlékezni kezd arra, hogy milyen, amikor nem kell összeszorítani magát. A hátsó combok és a mellkas is nyílik, azok a részek, amelyek az ülésben, görnyedésben szinte észrevétlenül rövidülnek, most végre teret kapnak.
A karok dolgoznak, a hát is. Nem erőből, inkább jelenléttel. És közben az emésztés is más irányba mozdul. A gravitáció nem a megszokott módon hat, és ami elakadt, annak esélye van megindulni. Testileg is, nem csak képletesen.
De ami igazán érdekes, az nem itt kezdődik, hanem belül.
Ebben a pózban nehéz kifelé figyelni. Nem látsz előre, nem nézel oldalra. A figyelem óhatatlanul befelé fordul, a saját tested által rajzolt térbe. A fej közel kerül a földhöz, és ezzel együtt valami más is lejjebb kerül: az egó. Le kell szállni a magas lóról. Nem erővel, hanem természetesen.
Négy ponton tartod magad. Kéz és talp egyszerre érzékel, finoman, pontosan. A föld nem elvont fogalom, hanem tapasztalat. Ettől a póz egyensúlyt ad, és újra összekapcsol azzal, amin állsz.
A gerinc alsó vége, a gyökér, most a legmagasabb pontra kerül. Mintha a figyelem középpontjába emelkedne az, ami általában lent, háttérben marad. Stabilitás, biztonság, alap.
És közben világossá válik valami egyszerű, mégis fontos: a test egyetlen egység. Ha egy apró mozdulatot teszel, az egész reagál. Nincs elszigetelt rész. Minden mindennel összefügg.
A lefelé néző kutyában a tested egy háromszöget formál. Felfelé mutatót. Erőteljeset. A háromszög mindig energia. Tűz. Férfi polaritás. Teremtő mozgás. Az a pont, ahol az Egyből kettő lesz, majd sok. Ahol a lehetőség formát ölt.
Talán ezért nem könnyű benne sokáig maradni elsőre. Meg kell tanulni. Meg kell szokni. Bele kell érni.
És talán ezért van az is, hogy ez a póz meglepően sok mindenre hat. Iyengar szerint segíthet légúti problémáknál, hát- és tartásgondoknál, sarok- és bokapanaszoknál, kimerültségnél, menstruációs és menopauzális tüneteknél, emésztési és urológiai gondoknál, fejfájásnál, orrdugulásnál. Magas vérnyomásnál pedig elég egy kis alátámasztás a fejnek, és a test máris másképp reagál.
Szóval lehet, hogy legközelebb, amikor beleérkezel a lefelé néző kutyába, nem csak „átmész rajta”.
Lehet, hogy megállsz benne egy pillanatra.
És hagyod, hogy történjen."

23/01/2026

Lelki béka 🐸
Hányszor fordult már elő Veletek, hogy túlgoldolva a dolgokat, teljesen kilátástalannak, megoldhatatlannak éreztétek az adott helyzetet? Velem számtalanszor...
Főleg, ha túl sok az előttem álló, megoldandó feladat. Olyankor hajlamos vagyok elveszni a részletekben és azt érezni, hogy azt sem tudom, hogy álljak neki. És ilyenkor sokszor órák és bizony napok is eltelnek hasztalanul a "káosz" érzésében, mert annyira zavaros a kép, hogy nem tudom, hogy álljak neki.
De ez a jelenség nem csak elvégzendő feladatok kapcsán figyelhető meg. Egy-egy élethelyzet, emberi kapcsolat is zavarossá válhat.
No ilyenkor kell egyet hátralépni. Elengedni az első ábrán lévő kanalat és hagyni a dolgokat leülepedni. A pánikolás, a kapkodás, a fejünkben (esetleg lelkünkben) lévő szmötyi tovább kevergetése nem fog eredményt hozni.
Sokszor a nem-cselekvés a legjobb lépés az adott pillanatban.
Nekem sokat segít ilyenkor, hogy megpróbálom kívülről nézni a dolgokat. Mintha nem velem történne. Hiszen hányszor van, hogy egy barátunk, szerettünk problémáját kívülről nézve, tudunk neki segíteni a továbblépésben. Miért ne próbálhatnánk meg ezt a saját problémánknál?
Ami az én fejlődésem e téren, hogy hátra tudok lépni és feszültség nélkül tudok ránézni a "káoszra". Főleg az utóbbi. Míg régen komoly fizikai tünetekig tudtam tolni a majrézást ilyenkor, ma már sokkal higgadtabban tudok a zavaros pohárra nézni. Látom, hogy zavaros, de nem engedem, hogy lehúzzon. Így sokkal könnyebb aztán a tiszta vizet is meglátnom :)

❓Ti hogy vagytok ezzel? Hajlamosak vagytok a túlgondolásra?
És van valami bevált módszeretek rá?

22/01/2026

22/01/2026

Néha bizony meg kell őrülni egy kicsit!

PÓTSZILVESZTERI JÓGA

13/01/2026

Surja Namaskar, azaz Napüdvözlet.
nekem személyes kedvencem, úgy hívom: A test imája.
találtam egy szép leírást az eredetéről és arról, hogy mit is jelent a gyakorlása.

"A hajnal még félálomban ring, különösen most, a téli hideg idején, amikor a test nehezebben mozdul, az izmok kötöttebbek, és a fényből is kevesebb jut. Ilyenkor sokan ébredünk fáradtabban, lassabban, mintha a tél visszahúzna befelé. Éppen ezért válik különösen fontossá, hogyan kezdjük a reggeleinket.
Ebben a csendes, átmeneti térben mesélek nektek ősi történetet az egyik kedvenc istenségemről Hanumanról, tiszta szívű tanítványról és mesteréről, a Napról, Suryáról. A legenda szerint Hanuman nemcsak tisztelte a Napot, hanem hatalmas kegyből, közvetlenül tőle tanulhatott, egy feltétellel. Mivel a Nap folyamatosan mozgásban van, ahogy utazik az égen, Hanumán Surya szekerét kellett, hogy kísérje, miközben tanult tőle, így mozgásban, lélegzetben, figyelemben haladtak együtt. A tudás folyamatos áramlásban hagyományozódott a tanítványra.
Így hálából, szeretetből és odaadásból Hanuman egy mozgó imát alkotott: a Napüdvözletet. Egy gesztust, amelyben a test meghajol, a lélegzet felébred, az elme elcsendesedik. A Surya Namaskar nem csupán gyakorlatsor, hanem egy erőteljes kapcsolat. Kapcsolódás a fényhez, amely ilyenkor télen ritkábban simít végig rajtunk, és ahhoz a belső Naphoz, amely bennünk is ott él.
Amikor hajnalban elindulunk a Napüdvözletek hullámzásában, a test lassan felenged a hideg szorításából. Az ízületek fellélegeznek, az izmok újra megtalálják a mozgásuk szabadságát, a vérkeringés életre kel. A lélegzet ritmusa kisimítja a gondolatokat, az elme leteszi a tél csendes súlyát. Nem sietünk sehová, mégis úton vagyunk.
Minden kör egy halk köszönet a fénynek. Minden belégzés egy emlékeztető arra, hogy az életerő bennünk van, akkor is, amikor kint hideg és szürke a világ. Ha a téli reggeleket ezzel a sorral indítod, nemcsak felébreszted a testedet, hanem visszahívod a Nap minőségét az életedbe: melegséget, tisztaságot, jelenlétet.
Talán ezért olyan időtlen a Napüdvözlet. Nem kér sokat, csak egy kis figyelmet a hajnalban. Cserébe segít feloldani a merevséget, lecsendesíti az elmét, és emlékeztet arra, hogy a fény akkor is dolgozik értünk, amikor még nem látjuk teljesen. 🌞
Van, hogy ennyi a gyakorlásom, 5 Napüdvözlet A, 3 Napüdvözlet B, és három levezető ászana, ahogy tanultam mestereimtől. Van, hogy ennyire futja az energia, és ez is teljesen rendben van. A lényeg a jelenlét."

02/01/2026

Az új évben nem csak olyan dolgokat határozhatsz el, hogy kevesebb cukrot eszel vagy többet fogsz mozogni, hanem lehetőséged van arra is, hogy kipróbáld milyen lennél, ha az élethez való alapvető hozzáállásod változna meg.

Képzeld el milyen lenne, ha a világ nem egy ellenséges hely volna többé. Felismernéd, hogy a „rossz” nem egy abszolút fogalom, mindössze a mi megértésünk szintjén létezik, ahol az elménk csak ellentétpárokban tud gondolkodni.

Ahogyan a testedet felépítő körülbelül 37 billió különálló sejt közül egyetlen sem képes átlátni a nagyobb egészet (téged), amelynek a része, és nem tud azonosulni annak tágabb, tudatosabb nézőpontjával sem, ugyanígy mi sem láthatjuk át egy olyan lény, tudat, univerzum céljait és motivációját, amely végtelenszer nagyobb nálunk, és amelynek mi csupán parányi részei vagyunk.

Játssz el a gondolattal, hogy a dolgok csak a mi szemünkkel és korlátolt elménken keresztül tűnnek véletlenszerűnek, magasabb szinten viszont mindennek megvan a mélyebb oka.

Mi történne, ha kiderülne, hogy még a halál sem az, aminek gondoljuk? Nem valami félelmetes, nem igazságtalan vagy értelmetlen, hanem egy terv, a teljesség része.

Igen, a halál pillanatához vezető útból mindannyian láthattunk könnyebbet és nehezebbet, fájdalmasat és békéset, de mi van, ha…

…a halál pillanata után nem az következik, amitől a legtöbben félünk?
…ha nem eltűnünk, hanem csak azokat a korlátokat hagyjuk magunk mögött, amelyekkel egy időre azonosultunk: a testet, a személyiséget, a különálló „én” érzetét?
…ha a határok nem a lét végét jelentik, hanem annak keretét?
…ha a végesség csak egy tapasztalati forma, amely nélkül a végtelenség felfoghatatlan lenne?
…ha nem az oldódik fel, ami vagy, hanem az, aminek hitted magad?
…ha a halál nem mély alvás, hanem olyan ébrenlét, amelyhez képest a legéberebb hétköznapi tudatállapot is csak tétova félálom?

Mi van, ha ott, ahol az elme többé nem tud mibe kapaszkodni, ott nem a semmi vár, hanem az, ami mindig is ott volt az érzékszereveinkkel és elménkkel felfogható tapasztalás mögött?

…és mi van, ha a kérdés valójában nem az, hogy mi történik a halál után, hanem hogy abban a pillanatban mennyire ragaszkodsz ahhoz, amit önmagadnak hiszel?

Mert lehet, hogy a halál nem más,
mint amikor végül eltűnik minden válasz,
és csak Az marad, amihez már kérdés sem tartozik.

11/12/2025

Gyere és tapasztald meg te is a jóga jótékony hatásait!
06209762244

A jóga mítoszai sorozat
-„Nem vagyok elég hajlékony a jógához”-

Jógaoktatóként nagyon sokszor halljuk ezt a mondatot, amikor valaki még sohasem jógázott, de elgondolkodik rajta, hogy kipróbálná. És az az igazság, hogy teljesen meg is értjük, DE a jógához semmilyen „alkalmasság”, vagy előképzettség nem szükséges. Nem kell tudnod úgy előrehajolni, hogy meg tudod érinteni a talajt, nem szükségesek hozzá laza combhajlítók, nem baj, hogy ha kötött a csípőd és ezt még sorolhatnánk.

A jóga és az a közösség, amit a jóga teremt sohasem ítélkező. Biztos lehetsz benne, hogy senkinek sem lesznek elvárásai feléd, a hajlékonyság nem belépő a jóga világába, sőt éppen ellenkezőleg, inkább majd egy mellékhatása lesz. A kitartó és rendszeres gyakorlással olyan mozgástartományt érhetsz el, amit lehet, hogy most még elképzelni sem tudsz. A jóga nem arról szól, hogy milyen mélyre érkezel egy-egy tartásban, hanem az odavezető úton hogyan vagy jelen és mi történik benned. A gyakorlás megtanít figyelni és észrevenni az egészen apró változásokat is és ezen az úton, amíg „hajlékonnyá válsz” nagyon sokat tanulhatsz közben magadról is.

Néhány dolgot jó, ha tudatosítasz magadban:
• ha ma nem hajolsz mélyre
• ha merevnek érzed magad
• ha a tartásod nem úgy néz ki, mint az Instagramon
akkor az teljesen RENDBEN VAN.

A jóga mindenkié. Mindegy, hogy milyen testi adottságokkal, milyen aktuális állapottal érkezel a jógamatracra, az a gyakorlás a tiéd, akkor is, ha „nem vagy elég hajlékony”.

Ha téged is visszatartott már ez a mondat attól, hogy kipróbáld a jógát, akkor tudd: pont így, pont ezzel a testtel nyugodtan elkezdheted. Válassz egy könnyebb gyakorlást, például gerincjógát, vagy könnyű jógát, ahol egészen az alapoktól indíthatod a jógás utadat. Hidd el, hogy támogató közegbe érkezel és egészen nyugodtan megengedheted magadnak, hogy ne akarj egyből tökéletes lenni.

Jövő héten egy újabb mítoszt veszünk elő, ami talán már neked is eszedbe jutott gyakorlás előtt.