27/01/2019
Ego - Fogalmam sincs mit jelent az ego
Gyerekkoromban talán sose hallottam ezt a kifejezést szüleim szájából. Huszonéves lehettem, amikor először találkoztam a kifejezéssel, akkor kezdtem gondolkodni, hogy mit értettek ego alatt. Rögtön tudtam, hogy ez valami negatív dolog, amikor egósnak mondják az embert, az nem dicséret. El is határoztam, hogy majd próbálok úgy élni, hogy ne mondhassák rám, hogy nagy az egóm. De istenigazából sose értettem meg pontosan mi az ego valódi jelentése, mindig azt érzékeltem, hogy embertársaim is zavarodottak a kifejezés fogalmával kapcsolatban. Majd végül pár napja sikerült felfognom, úgy gondolom kristálytisztán megértettem végre mi is az ego, leírom pár cikkben, hogy akik hasonló kétségek közt voltak, azoknak megvilágosodhasson ez a fogalom.
Nagyon messze kell elmennem, hogy tisztán, érthetően el tudjam magyarázni. Egészen a születésünkig vissza kell mennem, vagy még korábbra is. Játszunk el a gondolattal, hogy Jóistennel beszélgetünk, miközben a Föld bolygót nézzük. Ő magyaráz, mi hallgatunk. Azt mondja, hogy a Föld bolygó egy olyan hely, ahova leszülethetünk, és kaphatunk egy testet. Amint megérkezünk a testünkbe, elkezdődik egy hatalmas játék. Olyan a Föld bolygó, mint egy hatalmas színpad, amelyen állandóan színdarabok mennek. Játékok, amelyekben szerepeket lehet vállalni. A sok színdarab egyszerre folyik, össze vannak fonódva, vannak közöttük kapcsolódási pontok. Emberként megszületve, ezt nem fogjuk fel, belecsöppenünk a színdarabok kellős közepébe. A megszületésünkkor rögtön megkapjuk az első pár szerepünket, amiket a Jóisten választott ki nekünk, vagy közösen választottuk ki a Jóistennel. A későbbi szerepeinket, már mi választjuk, sőt megváltoztathatjuk a születésünkkor ránk ruházott szerepeket is. Ezek a fő szerepeink, a kiinduló szerepeink. Mire gondolok?
Az első szereped a nemi identitásod, hogy lánynak, vagy fiúnak születtél. A második fő szereped, hogy melyik nemzet tagjaként, milyen anyanyelvként születtél. A harmadik fő szereped, hogy melyik vallás tagjaként születtél. Születésed pillanatában rögtön három lehetséges egót kaptál, három szerepet kaptál. A szerepjáték elkezdődik, ahogy növekedsz, tudatosulsz, felfogod az első szereped, hogy például fiú vagy. A játék elkezdődik, szó szerint lehetőséged van játszani ezzel a szereppel, mint valami számítógépes játékkal, melyben különböző level-eket, játékszinteket, pontokat érhetsz el. A játék arra ösztönöz, hogy minél jobb helyezést érjél el a versenytársak között, te legyél a legügyesebb, legsikeresebb, te legyél a győztes, az összes versenyző, összes szerepet betöltő lélek között. Ha belemész az első játékba, akkor életed egy része arról fog szólni, hogy te legyél a legizmosabb, legjóképűbb, legszebb férfi. Tinédzser korban általában ez az első szerep ami csapdába ejt minket, a szüleink azt kezdik észre venni, hogy elkezdtük összehasonlítani magunkat a többi szereplővel, elkezdtük válogatni a ruháinkat, dísztollainkat, elkezdtek, alsóbb, és felsőbb rendű érzeteink megjelenni. Valakikre felnézünk, olyanok akarunk lenni mint ők, sőt le akarjuk győzni, akiktől meg már többek vagyunk, azokat lenézzük, főleg azokat, akik a rangsor végén kullognak. Akikkel közel egyenlőek vagyunk, azokkal rivalizálunk, irigykedünk, vagy összetartunk. Sok ember idővel úgy dönt, hogy neki ez a játék nem tetszik, ebben a játékban nem vesz részt, többé nem érdekli hogyan néz ki a teste, nem hasonlítja magát a többi szereplőhöz a nemi identitás játékában.
Nem akar győzni, nem akar legszebb lenni, megszűnik a felsőbb, alsóbb rendű megítélése, nemi identitás szintjén egyenlőként tekint az összes szereplőre, megszűnik a versenyérzete. Választ egy nagyobb kihívással járó szerepkört, egy számára érdekesebb játékot. Például játékos lesz az okos szerepkörben. Okos akar lenni, intellektuális, doktori címeket akar a neve elé, mérnök akar lenni. És belemerül a játékba, ő szeretne lenni a következő Einstein, vagy egy oxfordi professzor. A játék feláll, megérti a szereplőkört, megérti milyenek az elérhető levelek, játékszintek, megérti kik tartoznak a játékba, csoport egóba. Beiratkozik az egyetemre, lediplomázik, ledoktorál, professzor lesz, majd a tudományos akadémia munkatársa lesz, majd valamilyen nemzetközi kutatócsoport tagja, és így tovább. Ebben az ego csoportban az egyetemre épp beiratkozott diák van a rangsor végén, ő vele bánnak a legmegalázóbban. Egy ledoktorált ember felsőbbrendűnek érzi magát, amikor egy elsős diákkal beszélget, de alsóbb rendű érzései vannak, amikor a tudományos akadémia professzorával beszélget. A személyisége, szerepe, egója, ennek megfelelően változik. Más a hangtónusa, még a testének a mozgása is más. Hatalmasat változik a viselkedése, ha nem veszi észre, hogy mögötte álla a professzor, miközben a diákkal beszélget. Megfordul, és teljesen megváltozik a hangja, artikulálása, kicserélődik az egész személyisége. Vannak olyan professzorok, akik nem játszanak, nem a játékért gyűjtik a rangokat, hanem érdekli őket a tudomány, ők természetesen viselkednek a diákkal, és Einsteinnel is. Beszédükben, személyiségükben nem érzékelünk változást, a diák, és Einstein esetében sem. Ugyanígy vannak olyan gyönyörű nők, férfiak, akik nem játszanak szerepet, azért figyelnek oda magukra, mert megbecsülik a testük, egészségük. Az ilyen emberek ego mentesek, akik pedig nagy mértékben azonosulnak a szerepükkel, véresen komolyan veszik a játékot, azok a nagy egójú emberek. Nagy egójú a topmodell is, aki az összes embertársára játékosként tekint, nagyon gőgös, nagyon lekezelő már a viselkedése, és nagy egójú a csporton belül a senki is, aki a langrétla alján van, nagyon szenved attól, hogy nem tud szebb lenni, ő a legcsúnyább, ő áll az utolsó helyen. A nagy ego azt jelenti, hogy egy szerepkörrel mélyen azonosulunk, mélyen belemerülünk a játékba. A szenvedés, vagy a gőg azonnal megszűnik, amint kiszállunk a szerepből.
Hogy mennyi játék, szerep van a Földön? Rengeteg. És a játékok összefonódnak. Börtönbe kerülsz, azonnal belecsöppentél egy játékba, azonnal megpróbálnak egy szerepet rád erőltetni. egy ideig talán sikerül is, de aztán kiléphetsz a játékból. A börtön legkeményebb, legdurvább bűnözője a legsikeresebb, aki elérte a játék legmagasabb szintjét. Aki játékban marad, az törekedni fog, hogy a helyére lépjen. Az újonnan érkezőkre néznek a legmegvetőbb tekintettel, velük az összes játékos megalázó. Aki már magasabbra tört, az behódol a vezérnek, fölényes az alatta lévőkkel. Mindent megtesz azért, hogy feljebb emelkedjen, nagyon komolyan veszi a szerepkört, élvezi a játékot. Erős egójú ember, a börtön szerepkörben. De ego mentes a nemi identitás szerepkörben, nem tudja értékelni, ha egy másik férfi jobb képű tőle, nem viselkedik felsőbbrendűként vele. És egó mentes az intellektuális játékban is, nem viselkedik megalázóan az elsős diákkal, és nem változik a személyisége egy professzor jelenlétében is. Nagyon sok szerepkör van, bármelyik csapdába ejthet minket, bármelyikben erős egónk alakulhat ki. Amint egy kórház alkalmazottja lettél, azonnal játékba próbálnak kényszeríteni, ahol a sebész az isten, a takarító személyzet a senki. Ha belemész a játékba akkor sebészként gőgös leszel, nagyon komoly ember leszel, hatalmas egóval, aki nem viccelődhet, takarítóként senkinek fogod érezni magad, gyötrelmes lesz az életed. Ha lesz@rod, akkor csak egy munkahely lesz, ahol pénzt keresel, esetleg szereted, élvezed amit csinálsz. Van akinek nagyon erős az egója a nemzeti identitásával kapcsolatban, tetszik neki az anyanyelv szerepkör, véresen komolyan veszi a születésénél ráaggatott szerepet. Vannak nemzetek akikre felnéz, és vannak nemzetek, akik közelében megalázóan érzi magát. Vannak akik a vallás szerep körébe merülnek bele, erős egójú emberek lesznek. A pápával nagyon felsőbbrendűen beszélnek, azokkal akik megvannak keresztelve, de templomba se járnak, azokkal lenézően. Aki nem játssza a szerepét, annak nem változik meg a személyisége a pápa közelében, ugyanúgy fog vele beszélgetni, ahogy a sarki fűszeressel. Ha a pápának nagy egója van, akkor őt ez sérteni fogja. Ha nincs egója, akkor tegeződik, természetes a viselkedése. Ugyanígy aki nem azonosul a nemzeti identitás játékkal, az természetesen viselkedik az összes nemzet tagjával, egyenlőnek érzi magát, a Föld összes lakosával. Sokan szerepet cserélnek, nem érdekli őket a születésüknél rájuk aggatott szerep. Van aki vallást vállt, van aki nemzetet vállt, és van aki nemet cserél. Ezek az emberek egós emberek maradnak, csak egy másik szerepben. Van akik pedig felismerik a szerepkört, és levetkőzik, mert nem élvezik a játékot, nem akarnak versengeni, önmaguk akarnak lenni, szerepek nélkül, tiszta lélekként.Az ego egy latin szó, magyarul a jelentése: ÉN. Ha most megkérdezem, hogy te esetedben ki az ÉN, - akkor kimondod a neved, és a foglalkozásod. Autószerelő vagyok, nővérke vagyok, karate edző vagyok, nyugdíjas vagyok, és így tovább. Ha két éves korodban feltettem volna ezt a kérdés, akkor nem értetted volna, mit értek az ÉN fogalma alatt. Egyes szám harmadik személyben beszéltél még magadról, nem azt mondtad, hogy ÉN kérek kakaót, hanem Tibike kér kakaót. Nem volt még szereped, nem volt semmi amivel azonosulni tudtál volna, még a nevedet sem értetted.
Aztán óvodás lettél, iskolás lettél, munkahelyed lett. Eközben baráti köröd lett, párkapcsolatod lett, családod lett. Eközben kedvenc csapatod lett, kedvenc hobbid lett. Nagyon sok ÉN-ed lett. Ha a munkahelyeden kérdezik meg ki vagy te, akkor mondod a neved, és a foglalkozásod. Ha a focimeccsen kérdezik meg ki vagy, akkor mondod a neved és azt, hogy melyik csapat drukkere vagy. Minden egyes ÉN, EGO, egy szerep, egy külön személyiség. Ha egy asztalhoz ültetnek a focicsapatod vezér drukkerével, valamint a munkahelyed vezérigazgatójával, akkor össze leszel zavarodva, hogy most melyik játékban vagy, melyik szerepet töltsd be, melyik személyiséged vegye át tested felett az irányítást.
Reggel felébredsz, és elkezdesz gondolkodni. Mit fogok a mai napomon csinálni, milyen teendőim vannak, milyen terveim vannak. Ma milyen játékokban veszek részt, azokban hogyan léphetek feljebb, hogyan szerezhetek több pontot, hogyan versenghetek sikeresen. Egész nap folyamatosan jár az agyad, egész nap folyamatosan újratervezel. Minden ember azonosul valamilyen szereppel, valamelyik játékban előkelő helyezést akar elérni. Senki nem akar vesztes lenni, valamiben mindenki sikereket akar elérni. Az állandó növekedési vágy, rengeteg gondolkodást igényel. Ha már feljebb jutottunk, már kirívunk a tömegből, már híresek, sikeresek lettünk, akkor meg a pozíció megtartása kíván rengeteg figyelmet, gondolkodást. Idővel nem tudunk kiszabadulni a játékokból, figyelmünk az elménk rabja lesz, elhalványul a jelenlét érzékelése, kevés figyelem marad az öt érzékszervünknél, kevés figyelem marad a jelen pillanatra. Játékfüggők leszünk, mint a gyerek, akinek végül az apja baseball ütővel veri szét a játékkonzolját. Mert délben ébred fel, és reggelig játszik. Mi se tudjuk elengedni a szerepeket, játékokat, főleg ha jól megy, ha sikeresek vagyunk valamelyik játékban. Ez hatalmas csapda, mert mindig van egy új level, mindig van kihívás, sose lesz olyan, hogy még ezt megcsinálom, aztán már nyugton maradok.
Így sose tudunk kikapcsolni, sose tudjuk elfelejteni, hogy kik vagyunk. Olyankor vagyunk a legegészségesebb testi állapotunkban, amikor elcsendesül az elménk, megszűnik az összes szerep. Nézd meg, hogy pár nap nyaralás után, ahol nem volt senki aki emlékeztetett volna valamelyik szerepre, személyiségre, nem volt egy ismerős helyszín sem, ami betöltötte volna az elmédbe valamelyik szerepedet, mennyire feltöltődsz, kivirulsz. Olyankor merülünk ki, amikor nagy a stressz, túl sokat játszunk. Olyankor töltődünk fel, amikor kikapcsoltuk a játékokat, elfelejtjük kik vagyunk. Levetkőzzük a szerepeket. Ha hosszabb ideig kikapcsolva maradunk, töltődve maradunk, akkor megvilágosodunk. Az növekedő életerő szintünkkel arányosan tágul a tudatunk is, felfogó képességünk is, aminek köszönhetően megértjük, hogy szerepeket játszunk. Ekkor elkezdünk tudatosak lenni az elménk kikapcsolására, személyiségek, szerepek levetkőzésére, tudatosan elkezdünk magasabb életerő szintekre emelkedni.
Nézd meg a csatolt képet. Kicsit olyanok vagyunk, mint a matrioska bábú, gyerekkorunk óta rengeteg szerepbe beöltöztünk már, ha vissza akarjuk kapni a forrás ÉN-ünket, akkor sorba le kell vetkőzni a szerepeink végett magunkra öltött ruhákat, álarcokat. Hatalmas megkönnyebbülés, felszabadult érzés visszatérni a kiinduló Én-hez, ahol még nem volt egónk, nem volt ÉN fogalma, még mindenki egyenlő volt mindenkivel. Gyerekként nem tettél különbséget a takarító, és az amerikai elnök között, neked emberek voltak, nem szerepek, egók voltak. Mindegy, hogy mások mit csinálnak, mindegy milyen a világ, ha te megérted az összefüggéseket, levetkőzöd az összes egód, kilépsz a mátrixból, akkor újra olyan életerős, és boldog leszel, mint gyerekkorodban. Kapcsold ki játékot, gyere ki a szobádból, térj vissza az illúzióból a valóságba. Egyértelmű jelei lesznek, ha sikerült, megdöbbensz majd mennyire élénk lett körülötted az elszürkült világ. Hallani fogod a szél hangját, madarak énekét, lépteid hangját, látni fogod a pillangókat, szív alakú kavicsokat, nagyos sok figyelmed lesz a jelen pillanatban. Felszabadul az összes figyelmed a játékokból, erőteljesen jelenlétben leszel.
Forrás: ❤️ Zsigray András ❤️
