17/09/2026
Fel lennél háborodva, ha Ukrajna úgy végezne bármelyik magas rangú orosz tiszttel, politikussal vagy akár Putyinnal is, hogy a saját otthonában drónoznák le, és ennek következtében nemcsak a katona/politikus/Putyin halna meg, hanem annak a családja, esetleg egyéb, a lakóépületben tartózkodó civilek? Kiiktatható lenne Putyin, de ennek az lenne a következménye, hogy húsz civil is meghal. Cserébe viszont jelentősen meggyengül az orosz hadsereg, esetleg mindez elhozhatja a háború végét?
Fontos morális kérdések ezek, melyeket nagyjából a második világháború óta folyamatosan felteszünk. Hiroshima és Nagasaki rengeteg áldozatot követelt, többségük ártatlan civil volt, ám mindez elhozta a háború végét, és rengeteg ember életét mentette meg. Németország terrorbombázása borzalmas volt, rengeteg ember halt meg, de a németeknek azóta sincs kedvük háborúzni.
Pontosan ugyanilyen kérdések vannak Gázát illetően is. Kap az IDF egy fülest, hogy egy magas rangú, adott esetben az október 7-i támadásban résztvevő Hamasz-tag egy épületben van, ahol azonban mások is tartózkodnak, adott esetben gyerekek. Ha nem támadnak, a terrorista megszökhet, újra veszélyt jelenthet az Izraelben élőkre, ha támadnak, ártatlanok is meghalnak.
A helyzet az, hogy nincs olyan háború, ahol ne lennének ártatlan áldozatok. A gázai háború kapcsán sem győzöm hangsúlyozni, hogy bár teljes mellszélességgel támogatom Izraelt, és szerintem teljesen jogos és arányos, amit október 7. után tesznek – ráadásul eredményes is –, de az ártatlan áldozatokat sajnálom. Mert az én szememben, aki nem tagja a Hamasznak és egyéb iszlamista terrorszervezetnek, aki nem ünnepelte a gyalázatos október 7-i támadást az utcákon, és aki nem gondolja úgy, hogy minden zsidót meg kéne ölni, az mind ártatlan. Hozzáteszem, hogy a többiekért nem kár, irányukba szemernyi könyörületet sem érzek.
2023 és 2025 között a Hamasz beszámolója alapján 70 ezer ember hunyt el abban a térségben, ebből nagyjából 30 ezer Hamasz-tag volt (és abban ugye egyetértünk, hogy értük nem kár, őket nem sajnáljuk?). A természetes halálozás egy 2 milliós lakosú területen nagyjából 15–20 ezer fő évente, viszont Gázában sok a fiatal, szóval valószínűleg valamivel kevesebb. Szlovéniában, ahol nagyjából ugyanannyian laknak, de idősebb a társadalom, mint Gázában, évente nagyjából 17–18 ezer ember hal meg, többségük természetes úton. Innen könnyen kiszámítható, hogy pár ezer, legfeljebb 10 ezer civil halt meg ténylegesen a háború miatt. (Ezen emberek egy részével egyébként a Hamasz végzett.)
Sok?
Persze, hogy sok. Minden ártatlan emberért kár, és ahogy fentebb is írtam, én őszintén, tiszta szívből sajnálok minden arab áldozatot, aki nem Hamasz-tag, vagy aki nem ünnepelte az utcákon a bestiális október 7-i támadást, nem helyeselte azt, és nem az élete egyetlen céljának tekintette minél több zsidó megölését.
Azonban városi háborúban ez elkerülhetetlen, ráadásul nyilvánvaló, hogy sokszor kellett nehéz döntést megtenni. Tegyük fel, az IDF információt szerzett arról, hogy valamelyik terrorista éppen a házában van, ahol ott van annak a családja is. Könnyű célpont drónnal, de ha kiiktatják őt, a vele lévő, részben ártatlan emberek is meghalnak. Ilyen helyzetben egyébként a világon nem lenne olyan hadsereg, amely nem vállalná a járulékos kockázatot.
Ha most Brovdi Róberték fülest kapnának arról, hogy egy orosz tábornok biztosan egy lakóépületben van, amit nem véd a légvédelem, egészen biztosan indítanák a drónokat, akkor is, ha az orosz tábornok családja is az épületben tartózkodna. A háborúban ugyanis vannak áldozatok, ártatlan áldozatok is.
Viszont van egy fontos csavar. Lehet kritizálni az IDF-et és Izraelt, de a lehetőségekhez mérten próbálták megóvni a civileket. Nyilvánvaló, hogy ha akarták volna, három nap alatt ténylegesen kiirthatták volna a Gázában élő arabokat.
Azt soha nem tagadtam, hogy biztosan voltak túlkapások az IDF részéről, hogy voltak bőven ártatlan áldozatok a gázai oldalon, illetve hogy voltak olyan izraeli katonák, akik vállalhatatlanul viselkedtek és súlyos bűncselekményeket követtek el. Ezt egyébként a Fauda című zseniális sorozat is jól mutatja be: ott is bőven akadnak túlkapások, és szenvednek benne ártatlan emberek. Mindez sokszor nem is szándékos, hanem egyszerű tévedés. Rossz épületet bombáznak le, rossz helyen robban a bomba, rossz információt kap a hadsereg.
A különbség viszont az, hogy ez nem az általános viselkedés az izraeli oldalon, és nem ez az IDF doktrínája. Ha ez lenne, mostanra egyetlen ember sem élne a Gázai övezetben. Valószínűleg az izraeli hadsereg, ha akarná, heteken belül ténylegesen elkövethetne olyan népirtást Gázában, amely után alig maradna ott életben bárki. Minden képessége adott ehhez a hadseregnek. Azonban szándék láthatóan nincs rá. Hibák vannak, túlkapások vannak, de alapvetően a gázai háború mintegy két és fél éve alatt a civil áldozatok száma különböző becslések szerint pár ezer lehetett.
De mi a helyzet a másik oldallal? Mi a helyzet azokkal, akik rendre felhívják a figyelmet arra, ha az izraeli hadsereg civileket öl meg, miközben a Hamasz és egyéb terrorszervezetek mást sem csinálnak? Miért van az, hogy ezek az emberek elvárják, hogy az IDF minden szabályt betartva, a civil emberek életét megkímélve harcoljon, miközben a Hamasz nyilvánvalóan nem így tesz?
A Hamasz október 7-én válogatás nélkül gyilkolt civileket, néhány óra alatt 1200-nál is több ártatlan emberrel végzett. Miért van az, hogy az izraeli hadseregtől mindenki elvárja, hogy minden szabályt betartva harcoljon, hogy óvja meg a palesztin civilek életét, miközben a Hamasz, amely végső soron a gázai kormányerőnek tekinthető, nem teszi ezt meg, és feléjük láthatóan nincs is ilyen elvárás?
Mintha leülnénk kártyázni valakivel, akiről mindenki tudja, hogy csal, három paklit tart a zsebében, de neked becsületesen kell játszanod.
Mi ez a kettős mérce? Az egyik oldal válogatás nélkül gyilkolhatja a civileket, és sokan csak félrenéznek, miközben a másik oldal, ha a legkisebb túlkapást elköveti, vért követelnek?
