17/09/2026
Folytatás.
Ez egy kicsit más írás lesz, mint amit megszoktatok tőlem, mert nem a természetben töltött idő során keletkező gondolatokról és érzésekről szól jelen időben, hanem kérdésekre keresek természettudományos válaszokat.
Különféle tájékozódási, túravezetői tanfolyamokon felmerült, hogy miért is szeretünk kijárni az erdőbe? Az egyszerű válasz szerint, mert jól érezzük magunkat. De miért? Mert nyugalmat áraszt, ellazít, oldja a feszültséget stb. Ez is mind igaz, de a fő kérdés az lenne, hogy miért hat így az erdő, a természetben való tartózkodás az emberi szervezetre?
Bizonyára sokan ismerik az erdőfürdő fogalmát. Ez egy Japánban kifejlesztett ökoterápiás módszer a stressz csökkentésére az erdőben végzett meditációs gyakorlatok révén. Nem kell a résztvevőnek hinnie a módszer sikerében, a kedvező hatások attól függetlenül is mérhetők, kimutathatók. Ez közvetlen kapcsolatot feltételez a természetes környezet és az emberi test működése között. Az egyik lehetséges megoldás, válasz a kérdésre a régmúltban keresendő.
Az ember – amilyennek ma ismerjük – több mint 300.000 éve jelent meg a Földön. De ezt sokmillió éves evolúciós fejlődés előzte meg. Fosszíliákból és egyéb maradványokból a kutatók elég jól ismerik az elő – és ősemberek testi fejlődését, a végtagok használatának szerepét, az agy térfogatának és teljesítményének növekedését. Nagyjából tudjuk, hogyan élt, mozgott, táplálkozott, szaporodott, gondolkodott. Amit nem tudunk, hogy mit érzett. A lelki világa ismeretlen, csak néhány 10.000 évvel ez előttről van tudásunk kezdetleges vallási rítusokról, de az ezt megelőző időszak ismeretlen ebből a szempontból. Valószínűleg az agyi kapacitás növekedésével valamilyen lelki, érzelmi fejlődés már évmilliókkal ezelőtt megindult. A korai embert - miközben a lelke, pszichéje kialakult – természetes környezet vette körül. Erdők, fák, bokrok, rétek, kövek, folyók. Az érzelmek, érzések a lélek (és persze a test is) úgy alakultak az idők folyamán, hogy ilyen környezetben érezze jól magát az ember. Ez így is maradt hozzávetőleg 300 évvel ezelőttig. Addig a bolygó lakosságának 90-95 %-a természet közeli életmódot folytatott, a mezőgazdaságból élt, a szabadban dolgozott és csak aludni tért be házba. Az ipari forradalommal viszont alaposan megváltozott a helyzet. Zsúfolt nagyvárosok jöttek létre, az emberek a falvakból a nagyobb településekre vándoroltak, hogy kielégítsék az gyárak munkaerő igényét. Kiszakadtak az addigi természetes élőhelyükről, szakítottak korábbi életmódjukkal. A zsúfoltság, a szennyező anyagok járványokat szültek, az emberek gyárakban, műhelyekben töltötték az idejük jelentős részét, alig látták a Napot, füsttel kevert levegőt lélegeztek be, fertőzött vizet ittak és teljes egészében mesterséges, épített környezet vette körül őket. Idővel a körülmények ugyan javultak, de a természettől való kiszakítottság megmaradt. Létrejött az, amit ma fogyasztói társadalomnak nevezünk. Aztán valamikor a 19. század végén megfogalmazódott az igény a szervezett természetjárásra. Az arisztokraták vadászatai mellet a munkások, polgárok is egyre többször mentek kirándulni, túrázni az erdőkbe, hegyekre. Ez a mai napig tartó folyamat. A természetjárás nem csak egy kikapcsolódás, a szórakozás egy formája, nem a kocsmázás alternatívája, hanem az emberi szervezet szükséglete.
A lélek nem tudott olyan gyorsan változni, ahogy az ember élete változott az urbanizált környezet hatására. Az erdei környezetben tapasztalható pozitív érzések, érzelmek hátterében pedig az áll, hogy ilyenkor „hazatérünk”. Olyan helyen vagyunk, ahol a lelkünk jól érzi magát, abban a környezetben, amibe a természet létrehozta és kifejlesztette. Az emberi fajnak a természet az igazi, az eredeti otthona.
BR
Végül egy kis tudományos magyarázat, szakembertől:
https://www.facebook.com/reel/1370123261390753
