23/12/2019
A szeretet ünnepe rendszerint
komoly várakozással telik.
Mindenki készül a legjobb tudása szerint
szeretni és szeretve lenni.
Azonban ezzel a várakozással
a legtöbb esetben
már el is vágjuk magunkat
annak a lehetőségétől,
hogy valódi, örömteli megéléseink legyenek.
Mivel a támasztott elvárások által
- akarva akaratlan -
szerepekbe kényszerítjük egymást,
szerepekbe kényszerítjük magunkat,
megfeleltetünk
ahelyett,
hogy igazán jelen lennénk.
"Nem érzem azt, amit kellene"
"Nem így képzeltem el."
"Bárcsak olyan volna minden, mint régen."
"Ha lenne ez meg az, biztos minden más lenne."
Ezek mind hangzatos elképzelések,
de egyik sem a szeretetről szól.
Sokkal inkább az akaratról,
a vágyakról, az elvárásokról.
Ha sikerül elfogadni,
hogy nem minden úgy alakul,
ahogyan elképzeljük, ahogy elvárjuk,
máris teret adunk annak,
hogy a valódi szeretet megjelenhessen
az emberi kapcsolatainkban.
Engedjük meg, hogy legyen ami van.
Engedjük meg magunknak
az éppen aktuális érzelmeinket,
amelyek felmerülnek bennünk kéretlenül.
Ne ragaszkodjunk egyikhez sem,
ne rejtsük el magunk elől,
ne fojtsuk el,
csak hagyjuk átfolyni magunkon.
Ahogy jött, úgy megy.
Álljunk nyitottan minden egyes pillanathoz,
előre legyártott elképzelések nélkül.
Mindez sokkal többet ad,
mint amivel a legkreatívabb ötletünk szolgálhatna.
Szeress,
akkor is ha nem kerül viszonzásra,
vagy nem olyan formában,
mint ahogy azt elképzeltük.
És akkor valóban ünnep lesz az ünnep,
és minden egyes pillanat.
Kellemes Ünnepeket kívánok
Mindannyiunknak!
