08/08/2025
Egy emlékezetes erdélyi út
Hosszú idő óta először végre összeszedtem magam, és túrabeszámolóval érkezem. Július utolsó hetében ellátogattunk párom szülőföldjére, Csíkszereda környékére, és az ismerősök látogatása és városnézés mellett természetesen a kirándulás sem maradhatott el.
Kétnapos túránk a Hagymás-hegységbe vezetett, amely elképesztő tájakkal és kilátásokkal várt minket. Nem siettük el az indulást, első nap Balánbányáról felkapaszkodtunk az Egyes-kő mészkő tömbjéhez, amelynek lábánál egy nagyon hangulatos menedékház található, az éjszakát itt töltöttük. Még aznap este tettünk egy másfél órás sétát a Vigyázó-kő kilátópontjához, ahonnan kiváló rálátás nyílt a Csíki-medence északi végére. Ide kevéssé járt, némileg dzsumbujos út vezetett, ezért igyekeztünk minél nagyobb zajt kelteni a medvékre figyelemmel. Mit mondjak, ez nem volt könnyű vállalkozás két csendes és introvertált embernek, de a macik így is elkerültek minket. :D Visszafelé viszont belefutottunk a hazafelé tartó birkanyájba és a rájuk vigyázó pásztorkutyákba, de szerencsére utóbbiak kivételesen békésnek mutatkoztak.
A menedékházhoz visszatérve pihentünk egyet, megittuk a sörünk maradékát (igen, az is kapható fent a meglepően finom kávé mellett - akkor jöttünk rá, mennyire értékelni kell ezt a tényt, amikor másnap láttuk, hogy lovakkal, gyalog hozzák fel a völgyből az utánpótlást). Miután felfrissültünk, felmásztunk (szó szerint) az Egyes-kő csúcsára, és onnan néztük végig a naplementét két zerge társaságában. Igen, ez így történt, szerintem is hihetetlenül (már-már gusztustalanul) romantikus volt.😁
Nagyon jólesett fent aludni a hegyen a csendben és nyugalomban, igazi hegyvidéki idill vette körül a menedékházat. Másnap a már említett isteni kávé elfogyasztása után felkerekedtünk, és meghódítottuk a Nagy-Hagymás éppencsak 1800 alatti csúcsát (alig marad el magasságban a Madarasi-Hargitától, ami jóval kevésbé áraszt magashegységi hangulatot, mint ahol most jártunk). Szerencsénkre elkerült minket egy zivatargóc, ami Balánbányát már rendesen elkapta, és a hegyről figyelhettük végig a haladását. Innen visszacsorogtunk az Egyes-kő felé, majd lassan leereszkedtünk a faluba a kocsihoz.
Fun fact: az Egyes-kőről mintázták a Fővárosi Állatkert Nagyszikláját 1912-ben, a menedékház pedig, ahol aludtunk, már 1932 óta működik (szerencsére azóta felújították, nagyon szép állapotban van).
Nagyon szép túra volt, és hogy miért írtam az elején, hogy emlékezetes is? Ez a privát oldalamon kiderül, mert túl magánjellegű ahhoz, hogy itt osszam meg. :P