Szávai Szilvia - Jóga és Önazonos Élet

Szávai Szilvia - Jóga és Önazonos Élet Tradicionális jóga oktatás, étkezés, önismeret, divat, művészet, utazás. Segítek, hogy 40 felett is önazonos, szabad és ragyogó életet élj.

02/08/2026

❗️FONTOS KÖZLEMÉNY ❗️

Páratlan, szokatlan és egyben szomorú helyzet állt elő az országban.

Hétfőtől nagyon kevés áram áll rendelkezésünkre, a meleg viszont fokozódik.

❗️A terem nagyon durván melegszik❗️

Számomra fontos a közös felelősségvállalás, mert hiszem azt, hogy csak így tudunk előre jutni.

Nem szeretném bekapcsolni a zenét, a mobil klímát és a ventilátort sem egy olyan helyzetben, amikor alig van áram, csak azért, hogy komfortosabb legyen jógázni.

Nekünk, egyéneknek is meg kell tennünk, amit meg tudunk tenni, azért, hogy mindannyiunknak jobb legyen.

A felelősségvállalás egyéni szinten kezdődik, kicsiben.

❗️Ezért úgy döntöttem, hogy csak a reggeli órákat tartom meg a héten❗️

❗️Kedden 8:30- kor és szerdán 9:30- kor tudunk együtt gyakorolni, de ezek az órák is, minimum 4 fő esetén lesznek megtartva, minimalista körülmények között❗️

Közösen, összefogva, megértéssel átvészeljük ezt a helyzetet!

Om Shanti, Shanti, Shanti.

Kalocsán nőttem fel, a Duna olyannyira az identitásom része, hogy gyerekként konkrétan ehhez tájoltam be magam.Bárhol ál...
02/08/2026

Kalocsán nőttem fel, a Duna olyannyira az identitásom része, hogy gyerekként konkrétan ehhez tájoltam be magam.
Bárhol álltam a városban, ha meg kellett határoznom az égtájakat, mindig azt kerestem először, hogy hozzám képest hol van a folyó.
Mivel északról folyik délre, a Duna volt a biztos pont:
ha őt képzeletben megtaláltam magamhoz képest, rögtön tudtam, merre állok.
Egy igazi, belső igazodási pont volt az életemben.

Ez a kötelék pedig azóta sem lazult.
Bármerre járok az országban, amint átmegyek egy Duna-hídon, a folyó látványától mindig nagyot dobban a szívem.

Aki a kalocsai Duna-parton nőtt fel, Meszesen strandolt, és pontosan tudja, mit jelent az a kifejezés, hogy Meszes-Gerjen kompkikötő, az érti, milyen az, amikor a folyó ritmusa, évszakonkénti váltakozása határozza meg a mindennapokat.
Megtanultuk szeretni, de ami még fontosabb, megtanultuk tisztelni is.
Az örvények és a kiszámíthatatlan sodrás miatt korán belénk ivódott, hogy a Dunával nem lehet játszani.

Mégis, voltak azok a felejthetetlen, békés nyarak, amikor a víz annyira visszahúzódott, hogy szinte mezítláb be tudtunk sétálni a meder közepéig.
A puha homokpadokon sétálva, talán még tiszteletre méltóbb volt a látvány.
A Duna ilyenkor nem sietett sehova, egy szelíd, hatalmas játszótársnak tűnt.

Aztán ott van 2002 felejthetetlen nyara, ami a Meszesi parton lévő ingatlantulajdonosoknak a homokzsákokról és árvízvédelemről szólt.
Ez az év az áradó, mindent bekebelező Duna mellett számomra más miatt is emlékezetes, ekkor született meg a kislányom.
Áradt a folyó, áradtak az érzelmek.

Most, amikor a híreket nézem, és látom a Duna jelenlegi helyzetét, egészen más érzés fog el.
Fájdalmas látni a visszahúzódó, apadó, eltűnő, vizet, mintha gyerekkorom bölcs, öreg tanítója haldokolna.

Elgondolkodtat, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a természetnek, és mennyire vigyáznunk kellene arra a világra, amit a gyermekeinkre hagyunk.
Bízom benne, hogy a mi belső iránytűnk generációk óta formálja az elveinket és megtanít minket összefogni, amikor baj van.

Remélem, most is képesek leszünk rá.💪🏻

Nektek mit jelent a Duna?
Van közös kapcsolódás vele?

Írjátok meg az emlékeitek vagy egy kedves történetet kommentben! 👇

A legnehezebb csaták, amit életünkben megvívunk, mindössze 30 centiméteren zajlanak:a fejünk és a szívünk között. Hosszú...
01/08/2026

A legnehezebb csaták, amit életünkben megvívunk, mindössze 30 centiméteren zajlanak:

a fejünk és a szívünk között.

Hosszú távon vajon mi a kifizetődő?
Az észre vagy a szívre hallgatni?

Ha csak az észre hallgatunk, a döntéseink biztonságosak lesznek.
Kiszámíthatóak.
Logikusak.
Megvédjük magunkat a csalódástól, a pénzügyi bukástól vagy a felesleges kockázatoktól.
De így gyakran maradhat bennünk az az érzés, hogy:

"mi lett volna, ha meg merem tenni?"

Ha csak a szívre hallgatunk, ott a szenvedély.
A tűz.
A bátor ugrások a sötétbe.
A szívünk tudja, mi tesz minket igazán boldoggá.
De ha vakon követjük, sokszor falnak rohanunk, megsérülünk, és utólag takaríthatjuk a romokat.

Akkor mi a titok? 🤔

Egyáltalán van olyan, hogy jó döntés?

Vagy csak döntés van, amibe ha beleadunk mindent, kihozzuk belőle a maximumot, jó döntéssé válik?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a hosszú távú boldogsághoz mindkettő kell.

A szívnek kell kijelölnie a célt – mert ő tudja, mi a vágyunk, mi a küldetésünk, kihez vonzódunk.

Az észnek pedig az a dolga, hogy megtervezze az utat, és vigyázzon ránk, hogy épségben odaérjünk.

Nem kell minden esetben választani közülük.

A legbölcsebb döntések úgy születnek, hogy a szívünk súg, az eszünk pedig ellenőrzi a realitást.

Te melyik típus vagy?
Inkább az ésszerű logika vezet az életben, vagy mersz a megérzéseidre hagyatkozni?
Írd meg kommentben! 👇

🪐 A Szaturnusz, a nagy tanítómester színre lép 🪐Te is érzed mostanában ezt a furcsa, nehéz energiát, ami agyon nyom? Min...
27/07/2026

🪐 A Szaturnusz, a nagy tanítómester színre lép 🪐

Te is érzed mostanában ezt a furcsa, nehéz energiát, ami agyon nyom?
Mintha a sors kicsit behúzta volna a kéziféket, vagy egymás után jönnének szembe a régi, kihívást jelentő leckék, amikről azt hitted, már rég túlléptél rajtuk.

Két hatalmas égi hatás találkozik most, ami mindannyiunkat megállásra kényszerít.

🪐 A Szaturnusz retrográd (hátráló) mozgásba kezdett – és egészen decemberig velünk marad.

A Szaturnusz a nagy tanítómester.
Amikor hátrál, nem büntetni akar, csak tart egy tükröt, és megkérdezi:

„Biztos, hogy jó irányba mész? Biztos, hogy rendezted a dolgaidat?”

Ez a decemberig tartó időszak nem a nagy, látványos külső sikerekről szól, hanem a csendes felkészülésről.
Kapsz néhány hónapot arra, hogy rendbe tedd az alapokat, meghúzd a határaidat, és elvégezd a házi feladatot.

Ne sürgesd magad.

Ami most akadálynak tűnik, az valójában egy lehetőség, hogy decemberre sokkal stabilabbá és erősebbé válj.

Ehhez csatlakozik a szerdai Telihold.
A Teliholdak mindig felnagyítják az érzelmeket, és hajlamosak vagyunk ilyenkor feszültebbé válni.
Most viszont ez az alkalom pont arra jó, hogy rávilágítson arra, amit eddig nem akartunk észrevenni.

Lehullanak az illúziók.

Tisztán fogod látni, mi az, ami működik az életedben, és mi az, ami csak viszi az energiádat.
Ez a szerda a tökéletes pillanat egy nagytakarításra – lelkileg és fizikailag is.

Hogyan tudsz most segíteni magadon?

• Ne kapkodj és ne hibáztasd magad!
Ha valami most nem sikerül, az nem kudarc.
Csak egy jelzés, hogy decemberig van időd újratervezni és jobban felkészülni.

• Engedd el a felesleges terheket!
Szerda este ülj le egy kicsit a csendben. Gondold át, mi az a rossz szokás, halogatás vagy mérgező gondolat, amit már nem akarsz magaddal cipelni a következő hónapokba.

• Vállalj felelősséget a saját életedért!
Nehéz szembenézni a hibáinkkal, de az igazi belső erő ott kezdődik, amikor azt mondjuk:

„Oké, ez az én életem, az én döntésem, és én fogom rendbe tenni.”

Ez a hét és az előttünk álló hónapok a belső munkáról szólnak.
Légy türelmes magaddal, figyelj a megérzéseidre, és használd ki ezt a felkészülési időt. ✨

Hogy vagy mostanában?
Te mit tapasztalsz ezekből az energiákból a mindennapjaidban?
👇

Másfél hónap telt el azóta, hogy hazaérkeztem a négynapos csendelvonulásról, de csak mostanra értek meg bennem a folyama...
25/07/2026

Másfél hónap telt el azóta, hogy hazaérkeztem a négynapos csendelvonulásról, de csak mostanra értek meg bennem a folyamatok annyira, hogy kéréseteknek megfelelően le tudjam írni őket. Ráadásul nem ez volt az első ilyen jellegű tapasztalásom, már a negyedik alkalommal vágtam bele a csendbe.

Magabiztosan mentem oda, hiszen úgy éreztem, a korábbiak után én már rutinos vagyok, tudom mire számítsak. Bár minden alkalommal más és más megélések voltak, most valahogy a magabiztosságom a tetőfokára hágott.

Azonban tévedtem.

Amikor megérkeztem és elkezdődött az elvonulás, az első huszonnégy órában szembesülnöm kellett a valósággal.
Óriási tükröt tartott minden egyes gyakorlat.
Hol vannak elakadásaim, szőnyeg alá söpört, feldolgozatlan traumáim, mi az, amit elnyomok magamban, amiről már azt hittem, feldolgoztam, mivel terhelem magam.
Kiderült, hogy az a türelem, amiről azt hittem, hogy már a sajátom, valójában csak egy törékeny felszín volt.
Ez a felismerés pont egy olyan időszakban talált meg, amikor a hétköznapokban amúgy is zűrzavar uralkodott bennem a változókori és élet-közepi válság miatt.

A csend mindent felkavart, és az önmagamba vetett hitemet is mélyen megingatta.
Megkérdőjeleztem magam minden szinten.
Nemcsak azt, hogy van-e értelme ennek az elvonulásnak, hanem az eddigi döntéseimet, a hivatásomat és a kapcsolataimat is.

Ott ültem a csendben, és hirtelen nem tudtam, hogy ki vagyok a mindennapi szerepeim, a folyamatos feladatok és a pörgés nélkül. Olyan volt, mintha az az alap is kicsúszott volna a lábam alól, amire az egész eddigi életemet építettem.
A második napon jutottam el a mélypontra.
A kis szilvafa alatt (képletesen Sylva-fa)üldögélve komolyan azon gondolkoztam, hogy összepakolok és hazamegyek. Tehetetlennek és dühösnek éreztem magam, és folyamatosan az járt a fejemben:

Mi a fenét keresek én itt? Negyedszerre is miért vetem alá magam ennek a helyzetnek?

Menekülni akartam, mert a csend olyan kíméletlen tükröt tartott elém, amibe kifejezetten fájt belenézni. Szembe kellett néznem a saját belső zajommal, a belső sürgetéssel, és azzal, hogy az eddigi utak ellenére még mindig mennyire nehezen tudok megállni, magamra figyelni, önmagamat előtérbe helyezni.

Végül a menekülés helyett a maradás mellett döntöttem, és ez volt az egyik legnehezebb, de legjobb elhatározásom.
Át kellett mennem ezen a viharos ponton ahhoz, hogy a hullámok lecsendesedjenek, és végül kitisztuljon a kép.

A konklúzió számomra az, hogy a türelmet, a belső békét, az önmagunk elfogadását nem lehet egyszer s mindenkorra elsajátítani vagy kipipálni. Ez egy életen át tartó folyamat, és minden új életszakaszban újra meg kell küzdeni érte.

Kellett ez a belső harc ahhoz, hogy a tanult minták helyét átvehesse egy valódi, mélyről jövő nyugalom.

Mostanra ez a vihar már elült, és a helyét átvette egy sokkal stabilabb, érettebb önismeret.
Ehhez hozzájárult az is, hogy 2 hét szabadságra mentem és eltávolodtam mindentől.

Megértettem, hogy a krízisek-még ha úgy is tűnnek- nem rombolni jönnek, hanem helyet teremteni az újnak, amiben a magunkra húzott, álarcként használt kis “hagymahéjakat” már le tudjuk vetkőzni magunkról.

Ma már hálás vagyok a kis szilvafa alatti mélypontért, mert ott született meg az az erő, amivel most már tisztábban szemlélve önmagam, lépkedhetek tovább a saját utamon.

Te voltál már olyan helyzetben, amikor azt hitted minden rendben van és egyszercsak feltörtek benned a mélyre eldugott érzelmek, melyek mindent felkavartak benned?
Hogyan találtál vissza a saját központodhoz?

Gyerekként sokszor az volt a  legnagyobb dicséret, hogy:a „jó kislány” és a „jó kisfiú” Az a gyerek, aki csendben ül, mi...
23/07/2026

Gyerekként sokszor az volt a legnagyobb dicséret, hogy:

a „jó kislány” és a „jó kisfiú”

Az a gyerek, aki csendben ül, mindig szót fogad, ötösre felel, kitűnő tanuló és soha nem ellenkezik.

Egész generációk nőttek fel úgy, hogy megtanulták: a harmóniáért és a szeretetért cserébe néha láthatatlanná kell tenniük a saját igényeiket.
Teljesíteni kell a szeretetért.

Aztán felnőttünk, és ez a jól nevelt, túlalkalmazkodó mintázat jött velünk mindenhova.
Ott van a munkahelyeken, amikor igent mondunk a harmadik túlórára is, miközben majd elesünk a fáradtságtól.

Ott van a kapcsolatokban, amikor inkább lenyeljük a békát, csak ne legyen konfliktus.

Mosolygunk, amikor sírni lenne kedvünk, és bólogatunk, amikor legszívesebb azt mondanánk:

elég!

Sokáig azt hisszük, hogy ez szükséges ahhoz, hogy elfogadjanak minket.

De van egy pont, egy bizonyos életkor vagy érettségi szint, amikor körbenézünk, és rájövünk egy fontos igazságra:

Ez a folyamatos megfelelési kényszer felnőttként nem boldogsághoz, hanem végtelen fáradtsághoz vezet.

A túlalkalmazkodás valójában egy régi túlélési stratégia. Amikor mindenkinek meg akarunk felelni, egyetlen embert biztosan elárulunk:

saját magunkat.

Idő kell ahhoz, amíg kollektíven megtanuljuk, hogy a „NEM” egy teljes mondat.
Hogy a határaink meghúzása nem önzőség, hanem az egészségünk alapja.
Hogy felnőttként már nem az a dolgunk, hogy mindenki más igénye szerint éljük az életünket, hanem az, hogy önazonosak, igazak és szabadok maradjunk.

Ehhez persze fel kell vállalni a felelősséget, mert amint elkezdünk nemet mondani, a környezetünknek is meg kell szoknia az új határainkat.
Ez a változás pedig nem mindig könnyű.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek is ismerős a „jó kislány / jó kisfiú” szerep felnőttként is?
Hogy vagytok a határhúzással?

Azt mondják, a gyerekek nem arra figyelnek, amit mondunk, hanem amit teszünk. Anyaként és jógaoktatóként mindig igyekezt...
22/07/2026

Azt mondják, a gyerekek nem arra figyelnek, amit mondunk, hanem amit teszünk.

Anyaként és jógaoktatóként mindig igyekeztem szívvel-lélekkel élni a jógát.
Látni, hogy a lánykám ebből inspirációt merített, és most már ő maga is oktat – a legnagyobb ajándék, amit az élettől kaphattam.

Hatalmas büszkeséggel és csordultig telt szívvel olvastam a posztját, amiben bejelentette, hogy a Mocsár Fesztiválon tart jógát.

https://www.instagram.com/p/DbGGNSkolW5/?igsh=MW9jdDU2bDVlYWthaQ==

Már nemcsak a lányom vagy, hanem a csodálatos oktató társam is.
Menj, áramolj, és érintsd meg a lelkeket a fesztiválon, pont úgy, ahogy az enyémet is mindig megérinted!
🥹

Kedves követőim!
Ha szeretnétek egy igazán mély, tiszta és feltöltő jógás élményt a fesztivál forgatagában, szívből ajánlom az óráját.
Keressétek őt a programok között, nem fogjátok megbánni! 🧘‍♂️✨



Fényes pillanatOly édes a nyugalomfeltölt e csendHarmónia s tiszta fény honol odabentA holnap még titok, nem sürget semm...
21/07/2026

Fényes pillanat

Oly édes a nyugalom
feltölt e csend
Harmónia s tiszta fény honol odabent
A holnap még titok, nem sürget semmi,
A tiszta jelenben oly könnyű most lenni.

Lágy, nyári alkonyat köszönt be vidáman
Aranyló béke táncol a világban
Csodás, tiszta öröm járja át a szívem
Az Élet ajándékát hálásan nézem.

A világ lármája könnyedén elillan
Egy óvó, nagy erő átölel titokban
Új kapuk nyílnak, a lelkem szárnyra kél
Ahogy a múló idő lassan révbe ér.

Oly édes a nyugalom, feltölt e csend
Így épül újjá a boldogság odabent
Mosoly s könnyek helyett tiszta béke árad
Gyere új világ, téged várlak!

* Nemet mondok a felesleges rohanásra, hogy végre észrevegyem a hétköznapok apró csodáit és a megismételhetetlen pillana...
17/07/2026

* Nemet mondok a felesleges rohanásra, hogy végre észrevegyem a hétköznapok apró csodáit és a megismételhetetlen pillanatokat.

* Nemet mondok a múlt emlékeinek elutasítására, hiszen minden megélt pillanat és nehézség hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok.

* Nemet mondok a tökéletesség hamis látszatára, hogy helyette büszkén és szeretettel vállalhassam a saját, egyedi utamat.

* Nemet mondok a mások elvárásainak való kényszeres megfelelésre, mert a saját belső igazságom szerint akarom élni az életemet.

* Nemet mondok a mérgező energiákra és a lehúzó szavakra, mert a lelkem békéje és a belső fényem mindennél fontosabb.

* Nemet mondok az önmagammal szembeni szigorra, mert tudom, hogy a türelem és az ölelés többet gyógyít, mint a hibáztatás.

Igent mondok magamra.

Emlékszem, kislányként a negyvenéves nők nekem már nénik voltak. Otthonkás, fáradt, ráncos nők, akik már maguk mögött ha...
12/07/2026

Emlékszem, kislányként a negyvenéves nők nekem már nénik voltak.
Otthonkás, fáradt, ráncos nők, akik már maguk mögött hagyták a fiatalságot, a szenvedélyt, már csak túlélnek.

Aztán egy nap szembejött velem valaki.
Egy 40-45 év körüli nő. Sugárzott.
A haja, a tartása, a magabiztos mosoly az arcán…
Szokatlan volt.
Nem illett bele abba a képbe, amit addig az öregedésről hittem.
Tisztán emlékszem, ahogy gyerekként, tágra nyílt szemmel azt gondoltam magamban:
„Ha egyszer megöregszem, én is pontosan ilyen akarok lenni!”

✨Gyorsan eltelt az idő.
Pár hónap és betöltöm az 50-et.
Ha körbenézek, azt látom,hogy a világ teljesen megváltozott.
A korosztályom – a körülöttem lévő 50-es nők és férfiak – elképesztően jól néznek ki.
Persze, csak egy részük, mert az elhízás elképesztő méreteket ölt, de ez egy másik poszt témája lesz majd.

Ami nekem igazán tetszik, az az, hogy a szépnek mondott emberek nem a ráncok hiánya miatt ragyogóak, hanem azért, mert van bennük élet, stílus és valami megmagyarázhatatlan szenvedély.

Rájöttem, hogy az öregség nem egy naptári szám, és nem is a testünk változása.
Az öregség valójában ott kezdődik, amikor feladjuk a kíváncsiságot, amikor már nem merünk nagyokat nevetni, és amikor elfelejtünk élni.
Amikor már monotonná, unalmassá válik az élet.
Amikor minden csak kötelesség, muszáj és kell.

Az igazi szépség nem a fiatalság kiváltsága, hanem a megélt évek tapasztalata, ami belülről világítja meg az arcunkat. 💜✨

Itt az idő, hogy önmagunk legjobb verziói legyünk.

Ti hogy vagytok ezzel?
Nektek is megváltozott a korról alkotott képetek ahhoz képest, amit gyerekként gondoltatok? Mit jelent számotokra ma a kortalan szépség?

Cím

Csengery Utca
Nagykanizsa
8800

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Szávai Szilvia - Jóga és Önazonos Élet új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Szávai Szilvia - Jóga és Önazonos Élet számára:

Parancsikonok

Megosztás

Kategória