23/08/2023
érdemes elolvasni, leginkább az 1. pontot, nem csak a szabadidomításban, hanem a mindennapok során is ez alapján célszerű dolgozni a lóval!
Szabadon Áramló Balgaságok…
1: Erőszakmentes lókiképzés a szabadidomítás…. És csak „Suttogunk” a paciknak
Frászt… Egy ménesen belül, a lovak természetes kommunikációja erős jeleket is tartalmaz (pl. rúgás, harapás). A ló célja, hogy ne pocsékoljon energiákat fölösleges konfliktusokra, így csak akkor bocsájtkozik a kelleténél nagyobb jelzésekbe, mozdulatokba, ha kell. Tehát a lovak egymással is durvák tudnak lenni HA KELL(!), de ha lehet megoldják fölösleges erőszak nélkül. Épp ezért a képzés is FELESLEGES erőszakmentes, illetve technikai kényszer mentesnek nevezhető inkább….
A testbeszéden alapuló képzést veszi alapul egy natural horsemanshipes/szabadidomító/parelliző, nevezzük bárhogy. DE! Nem egy másik lóvá válásunk a cél (ad1 nem hülye a ló, látja, hogy nem fajtárs, ad2 ha lóként bánna velünk, emberekkel, az sokszor fájna és nem lenne kellemes…), hanem a lovak saját, nyomásra engedő és testbeszédre alapozó kommunikációjuk használata. A fizikai korlátainkat pedig technikai eszközök segítik (kötél, kötőfék, pálca)
A Parelli rendszer is 4 fokozatot ( szőr-bőr-hús-csont) használ, amiben nem csak a puszilgatással tanítás van jelen. Mert bizony, a hús-csont már erős jel. De megadjuk a lónak a lehetőséget, hogy kis jelre reagáljon. MINDIG. Mert igényünk van a finom jelzésekre reagáló lóra. És a jelek „lefinomítása” sem, az állandó, túlóvatoskodó jelzéseken át vezet, sem pedig a kizárólagos „lapáttréningen”, hanem azon a szinten kezdődik, ahol az adott ló érti a jeleket és reagál is rá. Később ez a jelrendszer finomodik le, a rutinnal és az összhang kialakulásával. De ez idő és befektetett munka eredménye.
A szélsőség a probléma mindig….
2: Szabad meg lóközpontú…. De ott az a ronda pálca…. Szegééény...
Bizony. És az haladó szinten is ott kell legyen. Mert a pálca az emberi kéz meghosszabbítása. Se több, se kevesebb. Ha pedig nincs, se segíteni se koordinálni nem lehet a lovat. Ami vele szemben inkorrekt, hisz nem javítjuk a mozdulatát, nem segítjük a pontos jelzéssel… Például egy lovas felé oldalazást nélküle elég nehéz egyértelmű jelekre, a ló számára könnyebben megértetni….
Rutinnal, tapasztalattal és összhanggal a ló képes egy gumidelfinnel vagy épp a vasvillával közvetített jelekre is reagálni (mivel a testbeszéd és kisugárzás a fő a lovas részéről), de a korrekt, pontos lekövető és helyesen korrigáló jel csak a funkcinálisan alkalmas eszközzel adható. Anélkül minden csak a kisugárzás-testbeszéd leellenőrzése.
3: Szerencsétlen lovak, mindig piszkálják őket, hogy miképp lépjenek, mi szerint keresztezzenek…
Ha például egy oldallépésben a ló elhagyja a hátulját, akkor probléma ha a lovas ezt nem jelzi. Ez olyan, mintha a személyi edzőnk nem jelezné nekünk, ha rosszul csináljuk a guggolást… Mert idővel oda lesz a térdízületünk a rossz terheléstől/mozdulattól. Ergo az életminőségre van rossz hatással egy-egy elmulasztott korrekció.. Persze nem egyszer, nem kétszer…. De sok egy-két eset bizony már számít…
És pont itt a lényeg: földi munkánál főleg pálcával tudjuk pluszban segíteni a mozdulatot, pálca nélkül csak leellenőrizzük, hogy az összhang és testbeszéd milyen szinten van, de szükséges egy kontakt, amivel a lovas a vezető pozícióból a lova bármely pontját, biztonságosan és korrekten eléri… (pl. a lovas a ló bal oldaláról a ló feje mellőt elérje a ló másik oldali „fartetejét”)
4: a jutifali gyár biztos a sok parellisből él….
Hát nem. A jutalomfalat nagyon nagyon megfontolandó, és csak célirányosan, extra megerősítésként, kiegészítésként szerepel, nem alapként! Amolyan mankó adott lónál nehezebben tanítható megértethető gyakorlatoknál, nagy energiát igénylő feladatoknál, zárkózottabb személyiségű lovaknál…
5:Szabadidomítő elvekkel még nem képeztek sikeresen teljesítő sportlovat
Lehet nem pont szabadidomítással, sőt lehet a szabadmunka csak kiegészítő, színesítő, gimnasztikai és hozzászoktató munka során került be egy sportló életébe… DE! Egy jól felépített, igazságos és a lovat szem előtt tartó klasszikus/hagyományos/modern kiképzés is ugyanolyan jó. Hisz az elvek ugyanazok, sőt, meglepő módon, a kiképzendő alany (=a ló) is ugyanaz… Csak a címke más…
A szakirány pedig egy jó ló-lovas összhang esetén már majdnem édes mindegy.
6: Szabad… ja, ott a lekerítő szalag meg a karám, hol szabad ez? Eriggyen’ a nagy mezőre oszt’ ottan szabadidomíjjon’….
Felelősségteljes hozzáállással a szabadon való munka egy visszaellenőrzés, nem kísértése a sorsnak. Konkrétan a szabadban, civilek közt nem előnyös kísérteni a zsákmányállat-ragadozó-lóulbeszélekapartneremmel-kiafőnök kérdéskört. A visszaellenőrzés – véleményem szerint- maradjon a kontrollált, de ugyanakkor ló-véleményt-megengedően nagy keretek közt.
