26/11/2025
Terhek, amiket minden nap cipelsz. Amiket lepakolni nem mersz. Amik nyomják a vállad, húznak lefele, már görnyedten bandukolsz arra, amerre megy az út. Láthatatlan terhek, melyeket akaratlanul cipelsz. Amiket mások rád pakolnak, de neked nincs kire pakolnod. Te csak viszed a súlyt, szépen csendben s tűröd, hogy nyomja a vállad. Amikor már elégge fáj, akkor is csak viszed, lehet már lassabban, lehet már megtörve, de szótlanul, kitartóan. Nem muszáj mindenki terhét magadra venned. Van, amit már nem bírsz el. Van az a súly, amire már mondhatod, hogy eddig bírtam, ezután csak az enyémet vagyok hajlandó cipelni, de nem megszakadni alatta.
Mert amit tudok elengedek, leteszek.
Amin változtatni nem tudsz, a múlt sérelmei, mások fájdalmai, felesleges súlyok. Ők nem feltétlenül akarnak sétálni veled. Nem fognak utánad kiabálni, ha leteszed őket, viszont a lelked megköszöni majd neked.