13/08/2026
A negyedik hely.
Előre tisztázzuk: eszem ágában sincs a saját eredményemet egy atlétikai Európa-bajnokság döntőjében elért helyezéssel összehasonlítani. Ég és föld a kettő.
Mégis, amikor láttam Molnár Attila 400 méteres döntőjét és a negyedik helyét, valami nagyon ismerős érzés jutott eszembe.
Először is: óriási gratuláció Molnár Attilának az Eb 4. helyhez! 👏🇭🇺
Néhány hete én is negyedik lettem a Salzkammergut Trophy MTB maratonon. Egészen más szint, más világ – de a negyedik hely érzéséből azért kaptam egy kis ízelítőt.
A célban nem igazán tudtam örülni neki.
Bosszantott az a néhány másodperc, ami a dobogóhoz hiányzott. Aztán elkezdtem keresni, hol maradt benne. Egy rossz döntés? Egy elrontott frissítés? Egy pillanatnyi kihagyás? Hol volt az a valamivel több mint egy perc, ami a győzelemhez kellett volna?
Aztán eltelt egy kis idő és elkezdtem másképp nézni az egészre.
Nem arra gondoltam, hogy „csak negyedik lettem”, hanem arra, hogy ott voltam, felkészültem, versenyeztem, mindent beleadtam – és negyedik lettem.
És erről jutott eszembe valami.
Mi, szurkolók néha elképesztően könnyen mondjuk ki:
„Csak ezüst.”
„Megint nem sikerült.”
„Elrontotta.”
„Lehetett volna érem.”
Sokszor a kanapéról. Egy zacskó chipsszel és egy sörrel a kezünkben. 🙂
Pedig fogalmunk sincs, mennyi munka van egy olimpiai ezüstben. Egy Eb-negyedik helyben. Vagy akár abban, hogy valaki egyáltalán odaállhasson egy világverseny rajtjához.
Sportolóként szerintem szabad elégedetlennek lenni. Sőt, kell is.
Meg kell keresni azt a néhány másodpercet. Elemezni kell, tanulni belőle, és legközelebb megpróbálni jobbnak lenni. Talán éppen ez visz előre.
De szurkolóként?
Ott talán nem az a dolgunk, hogy azt keressük, miért nem lett harmadik, második vagy első.
Hanem hogy értékeljük, milyen elképesztő teljesítmény kellett ahhoz, hogy negyedik legyen Európában.
Talán ugyanezt érdemes lenne megtanulnunk a saját, sokkal hétköznapibb sporteredményeinkkel kapcsolatban is.
Először értékelni azt, amit elértünk.
Aztán megkeresni azt a néhány másodpercet, amitől legközelebb még jobbak lehetünk.
Gratulálok, Molnár Attila! 🇭🇺