15/04/2026
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1417676386828698&set=a.531836948745984
MA VAN A MŰVÉSZET VILÁGNAPJA
A Kossuth Múzeum kiemelt feladatának tekint Cegléd kulturális életével és művészeti tevékenységével kapcsolatos dokumentumok, fotók, tárgyak és műalkotások gyűjtését, feldolgozását, bemutatását.
Cegléd gazdag múltjából jelentős mennyiségű színház-, zene-, tánc-, irodalom-, fotó-, ipar-, nép- és képzőművészeti anyagaink közül ma a művészet világnapján a ceglédi születésű Lukácsi János egyik, 2024-ben a képzőművészeti gyűjteményünkbe került alkotásával emlékezünk meg.
Lukácsi János (Cegléd, 1883 – Cegléd, 1944) festőművész a ceglédi polgári fiúiskolában Réthy Lajos tanítványaként kezdte pályáját, majd Budapesten, a Mintarajziskolában tanult 1902 és 1905 között. Ezt követően Cegléd város ösztöndíjasaként a müncheni akadémia köré szerveződő magániskolákban folytatta tanulmányait, többek között Hans Schildknecht és Leopod Hans Ballabene kurzusait látogatta.
1909-től rendszeresen szerepeltek munkái a Műcsarnok és a Művészház kiállításain, valamint Cegléden is több egyéni és csoportos tárlaton mutatta be alkotásait.
Festészetében a csendéletek és az életképek mellett az alföldi táj kapott központi szerepet. Kedvelt motívumai közé tartozott a tanya, az út menti fák és a ligeterdők, melyek a természeti és épített környezet kiegyensúlyozott, sokszor idillikus hangulatát tükrözik.
A Vízimalom című olajfestménye feltehetően az 1910-es években készült.
A kompozíció középpontjában álló malomépület, a kanyargó vízfolyás és a part jellegzetes növényzete azt a környezetet idézi meg, amely a Gerje ceglédi szakaszán működő utolsó vízimalomnak állít emléket.
Az idealizált ábrázolás a plein air festészet jellegzetes stílusjegyeit hordozza: a derűs égbolt, a fák napsütötte és árnyékos, ragyogó zöldjei, a tető meleg vörösesbarna tónusai, a falak világos felületei és a víz tükröződései egy nyugodt, derűs délután atmoszféráját teremtik meg.
A lágy fénykezeléssel és kiegyensúlyozott színvilággal megalkotott kép nem dokumentarista igénnyel készült; sokkal inkább egy idealizált, mára nosztalgiával szemlélt tájat és az ember természethez fűződő kapcsolatát őrizte meg.
A művészet világnapja alkalmából közzétett festmény nemcsak egy letűnt ceglédi táj emlékét idézi fel, hanem annak a helyi művészeti aktivitásnak állít emléket, amely napjainkig meghatározó.