https://www.facebook.com/178423448690500/

Tacskó Tóbiás Történetei

Kezdolap
Magyarország
Maglód
Tacskó Tóbiás Történetei

Tacskó Tóbiás Történetei, Sport és szabadidő, Király Kata, Maglód elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

25/08/2026

"Jövök mesélni, gyere olvasni!Igen...gyere! Akkor is,ha "ezer éve" nem írtam semmit.Na nem azért,mert nem történik velem semmi! Velem mindìg történik valami.Egy ekkora családban tényleg mindìg van valami.Főleg kajálás...meg buli,mert egy csomó szülinap van nálunk augusztusban. Minden hétvégén ünnepelünk valakit,ami azt jelenti,hogy Aanyám bérletet vált a " madarasteszkóba",mert ahhoz,hogy megetesse a családot odaviszi az egèsz fizetését! Nem tud kicsit főzni,nem tud egyszerűt főzni és főleg nem tud egyféle ételt az asztalra tenni.Amúgy pont ezért szeret mindenki nálunk enni...mert az ünnepelt megrendelheti a menüt és Aanyám mindent IS megcsinál mindenkinek IS!Amikor jönnek hozzánk a vendégek napokig vásárol,süt,főz Aapám meg takarít ezerrel,hogy rend legyen,mire megérkezik a csapat! ÉN is szoktam segíteni ám...látom mennyit készülnek,úgyhogy pihenés képpen labdázok velük egy kicsit!A csalàdi ebédek előtt-alatt- után meg játszom a gyerekekkel,mert a szórakoztatás az ÉN feladatom!Nélkülem is rohangálnak a kertben,de úgy sokkal izgibb,ha a lábak között futkározok.Az a csoda,hogy még sosem lett ebből baj,hiszen ÉN sokkal kisebb vagyok mint ők és úgy futok köztük,mint a csík!Este,amikor mindenki elvonul ÉN úgy kidőlök,mintha egész nap dolgoztam volna.Végül is dolgoztam...nem? ÉN voltam a bohóc a buliban!
U.I.Amúgy ÉN boldog vagyok,mert szuper családom van,imádom őket és ők is engem!Most azért kicsit szomorú vagyok,mert elutaznak 2 nap múlva a " naaagggy családi nyaralásra" és ÉN nem mehetek velük.Tudod,nem bírom az utazást autóban sem,így a repülés szóba sem jöhet!"

14/07/2026

"Jövök mesélni gyere olvasni! Hát ezt most tényleg el kell mesélnem nektek! Vasárnap Aapám és Aanyám elvittek engem egy közeli faluba,mert azt látták a neten,hogy ott lovas rendezvény lesz.Mivel ÉN nem vagyok ló először nem is értettem minek megyünk oda? Valami versenyről beszéltek,amit tacskóknak rendeznek ott,ahol a lovasok is versenyeznek.Tacsi futam ...ez volt a versenyszám neve.Még jó,hogy Aanyám vasárnap reggel telefonált,hogy benevezzen engem,mert kiderült, hogy ÉN még beférek,de több nevezést nem tudnak fogadni Délután,amikor odaértünk már több kutyus is sétálgatott a gazdijával a területen.ÉN ismerkedtem is azonnal mindegyikkel,de nem volt mind barátságos.Aanyám büszke volt rám,mert ÉN viszont nagyon szépen viselkedtem.Megszaglásztam,akit megláttam,de ha morgott vagy ugatott ott is hagytam rögtön.Vannak teljesen " antiszoc"tacskók,akik nem tudnak társaságban viselkedni...de velem semmi gond nem volt,mert tudtam kezelni a helyzeteket!Vártuk a verseny kezdetét és Aapám nagyon izgult értem.Képzeld,még meg is fenyegetett! Azt mondta,hogy ha nem nyerek nem fogok vacsorát kapni! Mondjuk ezt Aanyám úgysem hagyta volna...és különben is! Aanyám tudta,hogy ÉN vagyok a világ legügyesebb,legszebb,legokosabb,legcukibb és főleg leggyorsabb tacskója.(Meg beképzelt is vagyok,de ezt ÉN inkább önbizalomnak nevezem!) Szóval...bemondták,hogy gyülekező van a tacsiknak,mert kezdődik a Tacsi futam.Aanyámmal álltam a rajthoz és Aapám várt a célnál.Minden gazdi magyarázott a saját kutyájának,mindenféle" okosságokat",de az ÉN Anyukám csak annyit mondott:"szaladj Apához"... és amikor elengedte a nyakörvemet úgy rohantam hozzá, mint akit puskából lőttek ki!Mire a többi kutyus futni kezdett ÉN már ott is voltam!Csúnyán megvertem az egész mezőnyt,csak a fenekemet látták,mert nem hogy lehagyni,utolérni sem volt ideje egyik tacskónak se! ÉN lettem a bajnok! ÉN lettem az első!Egyértelmű győzelmet arattam életem első futóversenyén.Aanyám és Aapám nagyon büszke volt rám és nem győzték fogadni a sok gratulációt.Aapám még a dupla vacsorát is megígérte úgy örült.Kaptam kupát meg oklevelet is,ami most főhelyen van itthon a komódon!
U.I.Amúgy edzek tovább itthon a kertben,mert azt mondták máskor is megyünk majd ilyen versenyekre!ÉN készen állok,mehetünk!"

16/06/2026

"Jövök mesélni,gyere olvasni!Hát már éppen ideje,hogy Aanyám leírja a történéseket!Olyan régen foglalkozott az oldalammal,hogy már ÉN szégyellem magam.Mondjuk az oldalammal- a kis testemmel-szerencsére mindig foglalkozik! A kutyamasszázs,a simizés,bújás, kényeztetés az jár nekem...meg neki is! Imádjuk egymást és kész! Meg Aapámat is imádom meg ő is engem! Így éldegélünk mi hármasban,majdnem mindig.Mert persze mást is imádnak ám! Az utazást,azt nagyon bírják.Repkednek össze- vissza ÉN meg nem mehetek velük.Egyszer már leírtam,hogy nem nagyon bírom az utazást.Autóban most már elvagyok,de a repülést nem nagyon erőltetném
!Szerintem tuti kidobnám a taccsot...meg kiereszteném a hangomat az meg nem lenne jó senkinek.Így inkább megyek megőrzésre Ritihez.Ott meg bandázok Boscoval,mert mi jó barátok vagyunk.Most viszont nyaralok együtt Aanyámmal és Aapámmal.Vagyis ÉN nyaralok ők meg gyógyulnak! Minden nap egyedül vagyok délután,mert ők mennek a gyógyvízbe meg a kezelésekre!Hát gyógyuljanak is,mert ha fáj a mindenük,akkor nem tudnak velem sétálni meg labdázni!ÉN még fiatal vagyok ők meg nem annyira...viszont sokat tesznek azért,hogy jó kondiban legyenek!Amúgy nem panaszkodhatok rájuk,mert irtó jó életem van velük!Meg ugye nekik is velem!Alig van velem gondjuk,általában jól viselkedek csak néha jön elő belőlem a ' tacskóság"!De hát ezt ők vállalták,mármint a tacskó nevelést.Mondjuk azt sokszor mondják,hogy erre nem voltak felkészülve!Konkrétan arra,hogy ez ekkora szerelem lesz...köztem és köztük!És ez már így is marad amíg csak élek!"
U.I.Szerencsétlen kutyasors...látjátok,hogy milyen szenvedés az életem?Amikor hűvös az idő Aanyám betakargat amikor a kanapén alszom!"

18/05/2026

"Jövök mesélni, gyere olvasni! Hát ezt tényleg el kell mesélnem!Hétvégén " vendégek" voltak nálunk. Vagyis hát a családunk egy része,de jött velük egy fehér szőrpamacs is!Most találkoztam először az új jövevénnyel,aki tényleg fehér és tényleg olyan,mint egy fehér szőrgombóc.Ő is kutya és Muffin a neve.Olyan kicsi,mint egy cica,de olyan gyorsan tud futni,mint ÉN,aki kétszer akkora vagyok,mint ő.Futkároztunk először a teraszon,majd kint a vizes fűben is,amit mindketten nagyon élveztük...persze Aanyám meg Muffin gazdija annyira nem díjazta!Szóval tetszett nekem ez a kutyus,talán túlságosan is! És ebből adódtak a problémák!Mert,hogy Muffin egy csinos kislány,aki igazából még baba,mert csak öt hónapos.ÉN meg ugye felnőtt fèrfi vagyok!Ha kutyául mondom,akkor meg ivaros kan.Persze,hogy nem bírtam a véremmel!Állandóan követtem mindenhova a kiscsajt és szaglásztam egyfolytában,meg próbáltam hátulról " becserkészni"!Ebből adódóan egy percre sem lehetett minket kettesben hagyni,mert mindìg őrizni kellett valakinek a csajszi ártatlanságát!Csak akkor nem figyeltem az ösztöneimre,amikor fociztunk.Szerencsére abban meg jól elfáradtunk mindketten és kifeküdtünk egy kis időre.Nem!! Nem aludtunk egy " ágyban"!!! Külön- külön pihengettük,majd folytatódott a " cirkusz "...és ez így ment egész nap!Hiàba nem sikerült a " hódítás"- mondjuk ez nem rajtam múlt,hanem az őrző- védő szolgálaton-azért ÉN jól éreztem magam.Szerintem Muffin is és biztos jön máskor is!Addigra meg Aanyám és Aapám eldönti,hogy mi legyen a " koronaékszereimmel"?!?! Nem nagyon erőltetik ezt a műtétet,de most megint napirenden van ez a téma. Állítólag jobb lenne nekem,ha nem lennék igazi férfi,de erről megoszlanak a vélemények! Lehet,hogy jobb tökösnek lenni,de karcsúnak,mint töketlennek,de krinolin testűnek! A virslit jobban szeretjük! "
U.I.ÉN egyébként nem foglalkozom az alakommal,mert állandóan tudok enni,viszont annyit futkározok,hogy ez nem látszik rajtam!"

13/05/2026

"Jövök mesélni, gyere olvasni!!Mostanában Aanyám nem fogad szót nekem! ÉN hiába magyarázom,hogy írni kell!Minden nap történik itt valami csak nem ír rólam semmit...vagyis nem eleget! Azt mondja,hogy "vanazúgyhogynemmegy".Nem bírja összerendezni a gondolatait,mert annyi rossz történt mostanában,hogy nem mindig van jó kedve.Aapám mindent megtesz azért,hogy ne legyen depis...már megint elutazott vele.Azt mondják,hogy utazni imádnak,de ÉN ezt nem tudhatom, mert amikor repülnek valahová engem nem visznek magukkal.Az autózást is nehezen szoktam meg más járművön meg nem is utaztam még.Fogalmam sincs,hogy szeretném- e,de azt hiszem ez sosem fog kiderülni.A repülés biztosan nem,mert Aanyàm sosem adna fel engem,mint egy csomagot,hogy a gép belsejében utazzak! Attól mind a ketten kikészülnénk.A fedélzetre nem mehetek velük,mert " túlsúlyos" vagyok! ÉN! Túlsúlyos! Az áramvonalas kis testemmel!!!Állítólag 8 kg nál nagyobb kutyus nem utazhat a gépen,ráadásul a kicsik is csak " ketrecben " az ülés alatt! ÉN?!? Bezárva egy ketrecben az ülés alatt?!? Szerinted mennyire ordítanék???Az összes utas kiakadna.Aanyám ölében utazom az autóban is! Szóval ez nem az ÉN pályám.Amúgy nem bánom,ha elmennek,mert ÉN mindig Ritinèl vagyok addig,ahol van egy csomó kutya és jókat játszom Boscoval,aki a legkisebb.Mondjuk kétszer akkora,mint ÉN,de ő nem tacskó,hanem spániel.Szeretek náluk lenni,mert ők is szeretnek engem a "szülők " meg csak csavarogjanak,ha az teszi őket boldoggá.
U.I.Azért nagyon hiányoznak ám,de azt mondjàk nem baj ha egy kicsit nélkülük is vagyok,mert kell nekem a kutyatársaság is!"

16/04/2026

" Jövök mesélni gyere olvasni !
Az a helyzet,hogy itt a tavasz,ami néha olyan szeszélyes,hogy azt hiszem ősz van-amikor nagyon esik az eső- vagy tél- amikor olyan hideg van,hogy a kutyának sincs kedve kimenni-hát még nekem! Az ÉN kis áramvonalas testem olyan közel van a földhöz,hogy alig látszom ki a hosszabb fűből.Amikor hideg van a megfázás ellen pulcsit vagy dzseki t kell felvennem azt meg ugye alapból utálom! Minden öltözködést utálok!Azért Aanyám kedvéért a kendőket elviselem a nyakamon,mert abban olyan cuki vagyok.Nem mintha hacuka nélkül nem lennék cuki...csak " feldíszítve" még jobban cukorborsó leszek!Szegény Aanyàm sajnos nincs jó állapotban,nagyon szomorú és csak ritkán látom nevetni...vagy inkább csak mosolyogni.Aapám segít neki feldolgozni ezt a helyzetet,elvitte pár napra egy szuper helyre pihenni,hogy segítsen neki kiszakadni a feketeségből...több- kevesebb sikerrel el is indult a normàl öltözködés felé. Sajnos a szíve feketében van még,így a színes ruhákhoz nem igazán van kedve,de legalább nincs már állandóan talpig feketében!Rajtam éli ki magát! Húsvétra pl.színes,tojásmintás kendőt kötött a nyakamba.Hagytam magam hátha ettől jobb kedve lesz...Amúgy ÉN nem szoktam szomorú lenni,de amikor megyünk Mamához sírok egy kicsit,mert keresem Papát...beülök a foteljába,de nem sokáig maradok,inkább lefekszem a fotel elé és várom hátha jön...🖤olyan hihetetlen,hogy már nem fog jönni soha többé,hogy Aanyám folyton sírva fakad,amikor eszébe jut,hogy örökre itthagyott minket!Biztosan eltart még egy ideig ez a helyzet,de a tavasz a napsütéssel és a színes virágokkal sokat segít! Szoktunk is a kertben D vitamint " szüretelni"
U.I.Amikor jó idő van imádok a fűben fetrengeni,szerintem Aanyámnak is ki kéne próbálni,mert ha nekem jó kedvem lesz tőle lehet,hogy neki is!"

28/03/2026

"Gyere olvasni,jövök mesélni!
Telnek a napok,de a szomorúság és a sírás állandó vendég mostanában nálunk.Aanyám mindíg és mindenen elsírja magát,Aapám meg néha vígasztalja néha meg sír vele együtt.ÉN próbálom feldobni őket főleg azzal,hogy folyamatosan "sportolok"...és akkor ugye nekik is mozogniuk kell.A labdázás a legkedvencebb elfoglaltságom na meg a séta!Minden nap,ha esik,ha fúj sétálni kell! Van,amikor együtt megyünk hárman,mert Aapám mindíg azt mondja Aanyámnak,hogy "szellőztesd ki a fejed egy kicsit".De van,amikor ez nem jön össze...meg különben is...nem a fejével van a baj,hanem a szívével...A szíve fáj nagyon Papa után és ez a bánat elveszi a kedvét mindentől.ÉN nem tudom mit jelent a gyász,ÉN már attól is kibukok,ha valamelyikük elmegy itthonról,vagy mindketten elmennek nélkülem valahová.Mondjuk nagyon rendes kiskutya vagyok,ha betesznek a kenelbe alszom egy nagyot vagy szépen ,türelmesen várom,hogy mikor jönnek vissza?És amikor megérkeznek úgy örülök nekik,mintha évek óta nem találkoztunk volna.Ha hosszabb időre kell elmenniük olyan helyre,ahová ÉN nem mehetek mindíg elvittek Papához és Mamához megőrzésre.Hát...most is elmegyünk sokszor az ő házukba,de Papa már nincs ott...Mama viszont szívesen vigyáz rám,mert ÉN megvígasztalom.Odafekszem az ölébe és hozzábújok,amikor bánatos.Amúgy alig várja,hogy menjek és annyi kaját ad nekem,hogy egyszer kövér kutya leszek...
A nagy bánat ellenére,amiben az egész családunk van azért engem imádnak!Mindenkinek örülök,ha hozzánk jön és mindenki meg is szeretget engem.Tudod,ÉN olyan okos és szép kiskutya vagyok,hogy a cukiságomnak senki sem tud ellenállni!
Legközelebb arról mesélek ,hogy van egy új családtagunk...ő is kutyus,de még sosem találkoztam vele. Egyrészt azért,mert ő a Tóth családnál lakik,másrészt meg azért,mert eddig még karanténban volt.Hamarosan be fogunk mutatkozni egymásnak,ÉN már nagyon kíváncsi vagyok...persze a család még kíváncsibb,hogy mit fogok csinálni egy hófehér szőrgombóccal,aki csonttal-hússal együtt sincs másfél kiló!Hát majd meglátjuk...szerintem csípni fogjuk egymást!
U.I. Holnap átállítjuk az órákat...ugye tudod? Nem tudom mire jó ez,de hogy mindenki összezavarodik ettől az tuti!

15/03/2026

"Itt vagyok...csak nincs kedvem semmihez.Szomorú vagyok,mert Aanyám is szomorú meg Aapám is...Papa elment...örökre elment és már soha többé nem jön vissza...🖤Egy másik világba költözött,ahol nem kell már szenvednie,nem fáj semmije és remélem ott jobban érzi magát, mint itt az elmúlt hetekben...ÉN kerestem,amikor elmentem az ő házába Mamához...nem találtam sehol,pedig mindenhol kerestem...a foteljába is beleültem hátha jön és rámripakodik: Tóbiás, húzzál csak el az én helyemről! Ezt mondta... persze amikor leült ÉN felugrottam az ölébe és hagytam,hogy símogasson,masszírozzon,mert az neki is jó volt meg persze nekem is!Sajnos ilyen nem lesz már soha...bármikor ülhetek a helyére,de most már nincs kedvem.Mama persze örül nekem,de látom,hogy ő is szomorú és több,mint egy hete mindenki csak sírdogál...Aanyám nagyon kikészült,napokig rosszul volt,szenvedett,gyógyszereken élt és csak sírt és sírt mindíg mindenen.Nem sokkal jobb a helyzet most sem...a sírás marad,a rosszullétek kevesebbszer jönnek.Néha már az éjszakát is át bírja aludni...de azt mondta Aapámnak,hogy a reggelek szörnyűek...amikor felébred az az első gondolata minden nap,hogy nincsen már Apukàja...úgy sajnálom szegényt! Látom,hogy szenved és ÉN nem tudok segíteni neki.Bújok mindíg hozzá,hogy vígasztaljam,de ÉN nem lehetek az Apukája...ÉN a "kisfia: vagyok,a szőrös " babakutyája"Ez még így lesz jó ideig...mármint a szomorúság,mert Papa mindenkinek nagyon fontos volt! Mindíg szeretni fogjuk és örökké emlékezni fogunk rá...😪😭🖤"
U.I.ÉN nem tudok sírni,de nyüszizek,amikor Aanyám sírdogál,úgy sajnálom!"

03/03/2026

🥰

03/03/2026

"Hát itt vagyok megint...jövök mesélni,gyertek olvasni!Az Én életem a megszokott kerékvágásban halad,csak Aanyám élete billent(borult)ki a egyszerű hétköznapokból.Nem csak a hétköznapok,a hétvégék is mások most...sajnos Papa még mindíg kórházban van és Aanyám sokat aggódik.Rengeteg a feladata,hogy mindenhol és mindenkinek megfeleljen...főleg saját magának!A munkája nem könnyű és utána jön még minden más...itthon megcsinálni mindent,ellátni Mamucit(aki évek óta beteg,mozgássérült) Papához menni és törődni a család többi tagjával is.Aapám irtó türelmes,de azért azt szereti,ha mindíg finom étel kerül az asztalra meg mondjuk nem fogy el a gatyája a fiókból,mert valaki(?)kimossa.Ezerrel süt a nap,mert itt a tavasz és ilyenkor a porcicák(pormacskák,sőt porkandúrok!) jobban látszanak így takarítani is kell,az ablakok sem lehetnek maszatosak és a függönyökből,párnákból,plédekből is előkerült a tavaszi kollekció.A bevásárlást és a mosást két háztartásra szintén meg kell oldani. Mindenki azt szeretné,hogy Papának minden jó legyen ezért minden nap bemegy hozzá valaki,eteti,itatja,mozgatja és bekeni minden porcikáját a különböző kenceficékkel.ÉN sajna nem mehetek be hozzá,pedig attól biztos jobban lenne! Össze-vissza nyalogatnám és "elmondanám"neki,hogy gyógyuljon meg és jöjjön haza,mert már ezer éve nem voltam náluk vendégségben!A család többi tagja (a nem szőrös unokák és a mégcsupaszabb dédunokák )is aggódik Papáért és elfogadják,hogy most Ő a legfontosabb és Aanyámnak kevesebb ideje jut rájuk.Aludni nem nagyon alszik mostanában így mindíg fáradt,de azért,ha kérem labdázik velem meg sétálni is el szokott vinni.ÉN nem nagyon értem ezt a helyzetet...mármint azt,hogy nem körülöttem forog most a világ,de azért igyekszem jó kutya lenni...tudod,ezt a "jókutyaságot"már tanulom több,,mint két éve több-kevesebb sikerrel.Aanyámnak most nagy szüksége van rám(nem mintha máskor tudna élni nélkülem?!?!) ,ezért esténként odabújok hozzá,hogy érezze a törődést! Azért amikor már álmos vagyok a megszokott helyemre megyek...Aapámhoz megyek kuckózni és ott alszom addig,amíg be nem cipel ölben a saját helyemre!"
U.I.Az ölben cipelésről sosem fogok lemondani,hiszen ÉN mindíg kiskutya maradok! Aanyám és Aapám "babakutyája"!

Cím

Király Kata
Maglód
2234

Telefonszám

+1204683074

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Tacskó Tóbiás Történetei új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.