15/06/2025
Mohács-2026 megjelenítés: I.
Egyesületünk is részt vesz a Janus Pannonius Múzeum és a Mohács 500 kutatócsoport közös projektjében, amelynek célja, hogy 2026-ban – a mohácsi csata fél évezredes évfordulóján – egy lehetőségek szerint hiteles, méltó és nagy hatású csatajáték bemutatásával emlékezzünk meg erről a meghatározó történelmi eseményről. Ezért, illetve mivel azt tapasztaljuk, hogy a kora újkoros hagyományőrzés a 16. század második felét – vagy gyakran inkább annak a végét – hangsúlyozza és jeleníti meg, és nem esik szó a mindezt a klasszikusan csak „végvári” vagy „várháborúk” időszakának hívott periódust közvetlen kiváltó és megelőző időszakról, úgy döntöttünk, hogy ezen a folyamaton elkezdünk dolgozni. Célunk, hogy ennek a folyamatnak a végén méltóan pontos megjelenítést tudjunk adni a 16. század első feléről is, a mohácsi csata idejének jellemző érett reneszánsz hatású világáról, így nagyobb hangsúlyt fektessünk a történeti emlékezetben erre az időszakra. Egyesületünk és jelen munkában külön kiemelt tagunk Molnár Csanád eddigi munkásságát bemutató posztunk, csak az első lesz azok közül, amelyek a további fejlesztéseket fogják majd prezentálni.
Egy lehetséges megjelenítés egy Jagelló-kori magyar lovas katona karakterhez:
A tárgyalt korszak, azaz a Jagelló-kor alatt az 1490-1526-ig tartó periódus értendő, jelen esetben mi viszont ezt az annak feltételezhető utóhatása miatt kibővítjük az 1530-as évekig, így a források melyekből dolgozunk is ezen időszakra tehetőek. A magyar katona lovas katona, tartja a közbeszéd, és azt kell látnunk, hogy ezt az állítást a történeti kutatás is nagyrészt visszaigazolja, ezért első karakter típus, amit bemutatunk ennek megfelelően egy lovas. A könnyűlovas-nehézlovas megint csak hagyományosnak tekinthető kettős felosztásába, annak tudományos szemléletű vitájába jelen esetben mi nem bocsátkoznánk, ezért egyszerűen csak a lovas katona kifejezéssel illetjük az általunk megjeleníteni kívánt karaktert. A felszerelés ismertetését a ruházattal fogjuk kezdeni, majd onnan térünk át a viselet kiegészítőire, fegyverzetre és legvégül a lószerszámzatra.
- A karakter fejfedője lehet az az elem, amely első ránézésre szokatlannak hat, azonban a tárgyalt korszakban ez egy általánosan elterjedt forma volt a Kárpát-medencében. Ahogy az a csatolt képeken is látszik egy magas, feltételezhetően nemezeléses készítéstechnikával előállított fejfedőről van szó, ami számos ábrázoláson megjelenik, úgy, mint a sokak által ismert tíz magyar „huszárt” ábrázoló 1530-as metszeten is (1, A.).
- A ruházat legfelső elemét a mentét, a „Theurdank” -ként ismert 1517-ben kiadott német nyelvű kötetben (2, B.) megjelenő egyik magyaros öltözetben ábrázolt úron látható mente ábrázolása, és a csak „Mátyás mente” -ként hivatkozott lelet (C.) és más analógiák ihlették. Ezeken a felső ruhákon jól kivehető a néhány helyen relatív bő és hosszú kialakítás, mely megint csak a Jagelló-kori divat egyfajta a jellemzőinek is tekinthetők. A sípujj, a vállra egészben ráboruló gallér, a későbbi 16. századi divatban is jelen van, de ebben a kialakításban már ekkor megjelenik. A mente záródása gyapjúgombokkal és zsinórral történik, hármas gomb felosztásban, ami hármas tagolás az említett „Mátyás mentén” is megfigyelhető.
- A kézzel varrt bőr lábbeli, szinte általános csizma formavilágot követ, viszont érdemes rajta megfigyelni a bőr puhaságát. Ahogy az az ábrázolásokon is jól kivehető, a lovas katonák kengyelbe helyezett lábának tartása, és a gyűrődő szár arra enged minket következtetni, hogy az általuk egykor viselt darabok viszonylag puhább bőrből, kifejezetten vastag, extra talpalás nélkül is készülhettek (3, D, E.)
- A szablyafüggesztő öv két vékonyabb bőrből kerül összevarrásra, ami a korszakban használt a mainál jelentősen vékonyabb bőrök általános jelenlétére utalhat. A hozzá tartozó dupla D-csat és a felfüggesztési forma is az 1500-as évek első felét tükrözik. (3, F.)
- A képeken látható pajzs a tárcsapajzsok típusába sorolható, több lelet és ábrázolás nyomán keresztül készült (3, G,) ( H.). A hajlított, bőrenyvvel ragasztott, lenvászonnal borított, majd olajfestékkel festett pajzson látható minta stilizált, azaz nem egy eredeti lelet mintáját követi, inkább csak ennek a korszaknak a jellemző hangulatát hozza, az egyesületünk névadójának egyik címer állatával és színeivel. A pajzs formája, nagyfokú íveltsége és kopjatartója teszi lehetővé, hogy egy igazán funkcionális védelmet és kényelmes praktikus használatot biztosítson a lovas katonának, egyfajta kiterjesztett testpáncélként.
- A zászlós kopja, a széles keresztvassal ellátott szablya és a csákányfokos is mind illeszkednek a 16. század első felére keltezhető fegyverek általánosabb formái közé.
A bemutatott karakter viselt elemei mind tükrözik a korszak jellemzőit, ez alól kivételt a lószerszámzat tesz. Egyedül a szügyellőn látható díszítések azok, amelyek szintén korabeli ábrázolások mentén készültek (3, I.). Célunk, hogy jövőre az 1526-os mohácsi csatának az 500. évfordulójára – több más karakteren túl – a lovas katona lószerzámzata is autentikusabb legyen, így annak a kutatása és megalkotása már az idén megkezdődik.
A most elindított posztsorozatunk következő része hamarosan várható.
Források:
1. Reichstag zu Augsburg 1530 - ismeretlen szerző
2. Der Theuerdank. Die Abenteuer des Ritters mit dem Löwenherzen. Faksimile der Ausgabe von 1517. Hg. von Hanno Wijsman.
3. Der Weiskunig 1513.
