Túra-Tájoló - A tudatos természetjáró blogja

18/08/2026

A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a szenderfélék családjába tartozó lepke, amely különleges repülési képességei miatt az egyik legkönnyebben felismerhető hazai rovar. Nevét a potrohának végén található jellegzetes, fekete-fehér pikkelypamacsokról kapta, amelyek egy apró kacsafarkra emlékeztetnek. Teste viszonylag zömök, szárnyfesztávolsága általában 4–5 centiméter.

A faj talán legérdekesebb tulajdonsága, hogy repülés közben szinte tökéletesen utánozza a kolibri viselkedését. A virágok előtt egy helyben lebeg, miközben hosszú pödörnyelvével – amely körülbelül a testével azonos hosszúságú – szívja ki a nektárt. Szárnyait rendkívül gyorsan, másodpercenként nagyjából 80–90 alkalommal mozgatja, ezért repülése jellegzetes zümmögő hanggal jár. Nemcsak előre, hanem szükség esetén hátrafelé is képes repülni, ami a lepkék között különleges képesség.

A kacsafarkú szender vándorlepke. Európában a Földközi-tenger térségében állandó populációi élnek, a melegebb hónapokban azonban észak felé is nagy távolságokat tesz meg. Magyarországon elsősorban tavasztól őszig találkozhatunk vele, és kertekben, parkokban, erdőszéleken, sőt nagyvárosokban is gyakran megjelenik. A virágok nektárjának fogyasztásával fontos szerepet játszik a beporzásban.

Külön érdekesség, hogy 2021-ben a kacsafarkú szendert választották az Év rovarának. A közönségszavazáson két másik, szokatlan megjelenésű fajjal – az ékfoltos zengőléggyel és a keleti rablópillével – versenyzett, és a legtöbb szavazatot kapta. Ez volt a második alkalom, hogy lepke nyerte el a címet, és az első, hogy nem a pillangó-alakúak közé tartozó lepkefaj lett az Év rovara.

A kacsafarkú szender tehát egyszerre különleges megjelenésű, kiváló repülő és hasznos beporzó – egy apró lepke, amely első pillantásra könnyen egy miniatűr kolibrinek tűnhet.

31/07/2026

A víz érték! Vigyázni rá, takarékoskodni vele, minden esetben saját jól felfogott érdekünk.

Minden csepp számít de annál sokkal többet is tehetsz, ha követed a lentieket:

Ivóvizet használunk egy csomó mindenre, amihez nem is kell tiszta víz. Alap, hogy ne töltsünk medencét és ne locsoljunk pázsitot, de mit tehetünk ezen túl azért, hogy jobban vigyázzunk a vízkészleteinkre – pláne országos vízhiány esetén, de egyáltalán nem csak akkor?

28/06/2026

Úton Kisgörbő felé ilyen volt ma a kelő Hold 👇

Neked van a Holdról képed?

25/06/2026

2024es összefoglalóm segít a mostani hőségben is. Vigyázzatok magatokra, embertársaitokra és kiskedvenceitekre egyaránt!

Az extrém hőség sajnos még kitart egy darabig :( Vigyázzatok magatokra és vigyázzatok a kis-kedvencekre is!

Hogy hogyan? Az alábbi összefoglalókból megtudhatod:

1 - Így védekeznek a természetben az élőlények
https://www.facebook.com/share/p/Jvh7LyASviU6iuq6/

2 - Így védheted magad az extrém hőségben
https://www.facebook.com/share/p/p7U4sQiW8Y1Qjv7h/

3 - Így védd a házi kedvenceid:
https://www.facebook.com/share/p/TFmRVayBaUmBVbJK/

24/06/2026

500 évvel ezelőtt a magyar történelem egyik legfontosabb ereklyéje, a Szent Korona egy időre a Zemplén vadregényes hegyei között, a füzéri várban talált menedékre.

A mohácsi csatavesztést (1526) követően Magyarország súlyos politikai válságba került. Az ország két király, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd hívei között szakadt meg, miközben a török fenyegetés is egyre erősebbé vált. Ebben a bizonytalan helyzetben a Szent Korona biztonsága kiemelt jelentőségű volt, hiszen nem csupán egy uralkodói jelvényről, hanem a magyar államiság legfontosabb szimbólumáról volt szó.

1527-ben Perényi Péter koronaőr a koronázási ékszereket a füzéri várba szállíttatta. A vár ekkor az ország egyik legbiztonságosabb erősségének számított: egy meredek vulkáni kúpon emelkedett, nehezen megközelíthető helyen, távol a főbb hadjáratok útvonalától. A korona körülbelül egy éven át itt volt elhelyezve, mielőtt újabb történelmi fordulatok következtében más helyszínre került.

A füzéri vár ezért különleges helyet foglal el a magyar történelemben. Kevés olyan várunk van, amely bizonyítottan kapcsolatba került a Szent Koronával, és még kevesebb, amely tényleges őrzési helyszínként szolgált. A történészek és a korabeli források egyaránt megerősítik, hogy Füzér a korona egyik legfontosabb menedéke volt a 16. század viharos éveiben.

Amikor ma feltekintünk a sziklacsúcson álló várra, nem csupán egy festői műemléket látunk. Ugyanazokat a falakat szemléljük, amelyek közel ötszáz évvel ezelőtt Magyarország legfontosabb állami jelvényét őrizték. Ez a tudat egészen különleges történelmi jelentőséget ad Füzérnek és a várnak, amely ma is méltó őrzője ennek az emlékezetnek.

Túra

23/06/2026

A zalai-dombság csendes völgyében, Vindornyalak határában áll egy különleges fa, amelyet szinte minden környékbeli ismer: a Banyafa, vagy más néven az Égigérő fa.

Hatalmas, odvas törzse első pillantásra inkább tűnik egy mesekönyv lapjairól előlépett óriásnak, mint valódi fának, pedig nagyon is létező természeti ritkaságról van szó. Nem véletlen, hogy 2019-ben az Év Fája verseny jelöltjei között is szerepelt.

Sokan ezerévesnek tartják, a szakemberek azonban ennél jóval fiatalabbnak becsülik: feltehetően egy 150–200 éves fekete nyár (Populus nigra). Kora azonban semmit sem von le különlegességéből. Törzsének kerülete meghaladja a 10 métert, belsejében pedig hatalmas üreg rejtőzik. A törzs belső részét valamikor régen kiégették, ami akár a fennmaradását is segíthette, hiszen konzerválta az egyébként puha belső szöveteket. Az égetés – amely feltehetően több alkalommal is megtörténhetett – akkora üreget alakított ki, hogy abban egyszerre akár hat-hét ember is kényelmesen elfér.

Méretét jól érzékelteti, hogy kerülete alig marad el Magyarország legnagyobb kerületű fekete nyárfájáétól, amely a gemenci erdőben található. Az ottani példány körülbelül 12 méteres kerületű, bár valójában négy sarjból nőtt össze, közös gyökérzete miatt mégis egyetlen faként tartják számon.

A fekete nyár Európa egyik őshonos fafaja, amely elsősorban folyók, patakok és mocsaras területek közelében érzi jól magát. Nem véletlen, hogy a vindornyalaki példány közelében ma is lápos terület található. A faj gyors növekedésű, ugyanakkor viszonylag rövid életű, ezért különösen értékesek azok az idős egyedek, amelyek természetes környezetükben fennmaradtak. Az ilyen öreg, odvas fák valóságos élőhely-komplexumok: harkályok, baglyok, denevérek, rovarok és különféle gombafajok egész közössége kötődik hozzájuk.

A Banyafát természetesen legendák is övezik. A helyi hagyomány szerint egykor boszorkányok gyülekezőhelye volt, más történetek pedig arról szólnak, hogy pásztorok, sőt a hírhedt bakonyi betyár, Savanyú Jóska is menedéket talált a hatalmas odúban. Bár ezekre a történetekre nem maradtak fenn hiteles történeti bizonyítékok, jól mutatják, milyen mély benyomást tett ez a különleges fa a környék lakóira.

A Banyafa nem csupán látványosság, hanem élő emlékmű is. Arra emlékeztet bennünket, milyen lehetett egykor a Vindornya-patak völgye és a környező lápvidék, amikor még kiterjedt ártéri erdők borították a tájat. Odvas törzse ma is őrzi a természet erejének és az elmúlt évszázadok történetének nyomait, miközben csendes tanúként áll a változó világban. 🌿

17/06/2026

Ahol ma erdő és túraösvény van a Bakonyban, ott valaha tengeri ragadozók úsztak. Erről tanúskodnak a Bakonykúti közelében látható ammonitesz lenyomatok. Ma erről hoztam Nektek élménybeszámolót:

Az ammoniteszek a földtörténet egyik legsikeresebb és leglátványosabb tengeri élőlényei voltak. Ezek a fejlábúak – a mai polipok és tintahalak távoli rokonai – nagyjából 400 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és egészen a dinoszauruszokat eltörlő kihalási eseményig uralták az óceánokat. Nevüket az egyiptomi kosfejű istenről, Amonról kapták, mert csigavonalban feltekeredő házuk az ő szarvaira emlékeztette a korai kutatókat.

Különösen érdekes, hogy az ammoniteszek háza nem egyszerű üres spirál volt. Belső kamrákra oszlott, amelyeket gázokkal és folyadékkal szabályoztak, így képesek voltak változtatni lebegőképességüket. Ez a természetes „ballasztrendszer” elképesztően fejlett megoldás volt több százmillió évvel az emberi technológia előtt.

A paleontológusok számára az ammoniteszek aranyat érnek. Mivel gyorsan fejlődtek és rengeteg fajuk létezett, fosszíliáik alapján nagyon pontosan lehet datálni a kőzetrétegeket. Egy jól meghatározott ammoniteszfaj gyakran szinte évre pontos „időbélyeg” a földtani múltban.

Méretük is szélsőséges volt. Egyes fajok alig voltak nagyobbak egy pénzérménél, míg mások házának átmérője meghaladta a két métert. A héjuk mintázata ráadásul nemcsak szép volt: bordák, tüskék és gerincek védelmet adhattak a ragadozók ellen, vagy javíthatták a vízben való mozgást.

A legmeglepőbb talán az, hogy bár kívülről a mai nautiluszokra hasonlítottak, valószínűleg életmódjuk inkább a tintahalakéhoz állt közel: gyorsak, aktív ragadozók lehettek. Fosszíliáik ma is gyakran opálos vagy irizáló színekben csillognak, ezért nemcsak tudományos, hanem gyűjtői szempontból is rendkívül értékesek.

A Bakonykúti és Tés közötti kék sáv jelzésen félúton, Bakonycsernyétől dél irányban pedig a zöld sáv és piros kereszt jelzésen haladva található pihenőhely mellett, a sziklákban látható lenyomat is nagy valószínűséggel egy ammonitesz természetes kőlenyomata. A Bakony hegység különösen gazdag jura és kréta kori tengeri üledékekben, mert kb. 150–200 millió éve ez a terület sekély, meleg tenger alatt volt.

Sok esetben – így itt szintén - nem maga a héj maradt meg, hanem annak negatív vagy pozitív kőmintája. Az eredeti mészváz gyakran feloldódott, de a körülötte lévő üledék „megőrizte” az alakját. Ezért néznek ki néha úgy, mintha valaki direkt belefaragta volna a spirált a sziklába.

A Bakony őslénytani szempontból nemzetközileg is fontos terület. Több ritka ammoniteszfajt is innen írtak le a tudomány számára, és ezek alapján geológusok pontosan tudják datálni a kőzetrétegeket.

Ha arra jársz akár az OKT okán ne menj el mellette 😊

Te ismerted a helyet? Tudsz esetleg másik lenyomatról?

11/06/2026

Új bélyegzők az OKT vonalán.

Füzetbe a jelzett időpontot követően akkor is be kell pecsételni, ha az még nem tartalmaz helyet neki!

Részletek itt:

https://www.kektura.hu/hir/hat-uj-belyegzovel-bovul-a-kektura-2026-ban

10/06/2026

Az előző posztban szerepelt egy művész, gyászcincérről festett alkotása illusztrációként, amely a „Rovarok a tudomány és a képzelet között” című kiállítás részeként tekinthető meg, Ljubljana kastélyának (Szlovénia) Pentagonal Toronyban.

A kiállítás 2026. május 14-től szeptember 13-ig, nyitvatartási időben (09:00-20:00) ingyenesen megtekinthető, ám most néhány alkotást hoztam nektek kedvcsinálónak 😊

A kiállítás honlapja:
https://www.ljubljanskigrad.si/en/castle-events/insects-between-science-and-imagination/

A tárlathoz tartozó leírás magyar összefoglelója:

Az „Insects between Science and Imagination” (Rovarok a tudomány és a képzelet között) című kiállítás azt mutatja be, hogyan találkozik a természettudományos megfigyelés és a művészi alkotás a rovarok ábrázolásában. A középpontban olyan apró, gyakran észrevétlen élőlények állnak, amelyek különleges esztétikai és szimbolikus jelentőséggel bírnak.

A kiállítás inspirációját a régi kuriózumgyűjtemények (cabinet of curiosities) világa adja, ahol a gyűjtés, a felfedezés és a rácsodálkozás kapott hangsúlyt. Ezt a szemléletet ülteti át egy kortárs vizuális térbe, ahol a pontosság, a fantázia és az értelmezés találkozik.

A különböző generációkhoz tartozó művészek munkái a tudományos illusztrációtól a narratív, képzeletgazdag vizuális világokig terjednek. A tudományos illusztráció a megfigyelésre és a részletek hű ábrázolására épül, míg a fantáziadús alkotásokban a rovarok történetek, érzelmek és szimbólumok hordozóivá válnak.

A falakon látható műveket textilből készült, háromdimenziós rovarinstalláció egészíti ki, amely párbeszédet teremt a síkbeli alkotásokkal.

A tárlat a kortárs szlovén illusztráció sokszínűségét mutatja be, hangsúlyozva, hogy az illusztrációt ma már nem csupán a technika, hanem az eltérő gondolkodásmódok és történetmesélési formák határozzák meg.

A kiállítás végső üzenete, hogy a digitális világban élve is érdemes időt szánni a természet apró részleteinek megfigyelésére, és újra felfedezni a kicsiben rejlő csodát.