26/04/2026
Vasárnap van.
Csendesebb a tér, lelassul egy kicsit minden – ebéd után én is leülök, kicsit megállok, és elkezdem megtervezni a következő heti jógaórákat. Már 16 éve.
Mindig ugyanazzal a kérdéssel kezdem: mit szeretnék most átadni nektek?
Egy gondolatot a testünkről – a csontokról, az izmokról, a működésünkről, a tartásunkról, a légzésünkről, arról, hogyan hordoz bennünket a mindennapokban.
Vagy valami finomabbat – egy érzést, egy történetet, egy belső folyamatot, ami talán éppen most érint meg bennünket.
Figyelmet a jelenre, elengedést, megérkezést önmagunkhoz… vagy egyszerűen csak azt, hogyan tudunk egy kicsit jobban benne lenni abban, ami van.
És innen indul minden.😁
Ehhez igazítom az ászanákat is. Mert más mozdulatok segítenek oldani a feszültséget, és mások támogatnak egy mélyebb befelé figyelést.
Ha például a derék kerül a fókuszba, tudatosan olyan gyakorlatsort építek fel, amely finoman nyújt, tehermentesít, és segít felszabadítani azt a területet, ahol oly sok mindent csendben hordozunk.
Aztán jön a zene.
Halkan szól, szinte észrevétlenül, mégis tart, vezet, összeköt a légzéssel, a ritmussal, egymással. Szeretem keresni, válogatni, megtalálni azt, ami éppen odaillik.
És végül a relaxáció…
Hol az óra ívéhez simul, hol egy képzeletbeli utazásra hív. Néha szavakkal vezetlek benneteket, néha hangokkal.💕
Minden héten más hangszert viszek: koshi csengők, hangtálak, tongue drum, angyalhárfa, esőbot, apró csörgők… mindegyik egy kicsit más ajtót nyit meg.
Minden vasárnap kora délutánom ezzel a csendes készülődéssel telik.
És minden alkalommal ott van bennem ugyanaz a remény:
hogy jöttök…..
hogy kíváncsiak vagytok…..
hogy fontos nektek ez a másfél óra, amit magatokra szántok…….
Köszönöm, hogy 16 éve részesei vagytok ennek az útnak. 🙏🧘♀️
